Haláli hullák hajnala (2004)

Shaun (Simon Pegg) törzshelyén, a Winchester Pubban tölti zsákutcába jutott élete napjait legjobb cimborája, Ed (Nick Frost) társaságában, emellett állandóan veszekszik az anyjával és elhanyagolja a barátnőjét. Amikor Liz kiteszi a szűrét, Shaun rászánja magát, hogy ráncba szedje magát, balszerencséjére azonban kitör a zombiapokalipszis. Shaun, Ed, a mama és a mostohaapa, valamint Liz és barátai a Shaun által ismert legbiztonságosabb helyen, vagyis a Winchesterben barikádozzák el magukat, ahol szerencsére antik fegyverek díszítik a falakat. Pegg, Frost és a rendező, Edgar Wright egyébként forgattak együtt egy még „kocsmásabb” filmet, a Világvégét (2013) – de ezt jobban szeretjük.

Bárbajnokok (1996)

Tommy, az autószerelő (Steve Buscemi) padlón van. A munkahelyéről kirúgták, miután kiderült, hogy „kölcsönvett” egy kis pénzt a kasszából, a barátnője elhagyta a volt főnöke kedvéért, ráadásul az is lehet, hogy a nő terhes. Korábbi balesete miatt hősünk munkát sem talál magának, így jobb híján a Trees Lounge nevű bárban – ez egyúttal a film eredeti címe is – ücsörög és iszik. Körülötte különös figurák, törzs- és alkalmi vendégek vétkeznek: lopják a napot, agyonütik az időt, miközben vedelnek. Tommy még mindig szerelmes az exébe, és kétségbeesetten valamiféle értelmet keres az életének.

Törzsvendég (1987)

Henry Chinaski (Mickey Rourke) költő és alkoholista. Los Angeles bárjaiban tengeti az életét: nap mint nap leissza magát. Wanda Wilcox (Faye Dunaway) pedig szerelmi bánatát próbálja tartósan italba fojtani. A társadalom perifériáján tébláboló két bártöltelék útja keresztezi egymást. Egyikük sem vár már semmit az élettől, a napi alkoholadag megszerzésén túl. A kettejük között kialakuló barátság azonban minden igyekezetük ellenére egyre mélyebb érzéseket kavar fel bennük. Egyik nap találkoznak Tully Sorensennel (Alice Krige), aki ki akarja adni Henry néhány költeményét. Felcsillan a remény a változásra. Barbet Schroeder filmjében az alkoholista költő, Charles Bukoswki életéből merített – és nem is nagyon titkolta.

Erőszakik (2008)

Ray (Colin Farrell) és Ken (Brendan Gleeson) profi bérgyilkosok, akiket főnökük kényszervakációra küld a belgiumi Bruges-be. Megpróbálnak turistaként viselkedni a flamand városkában. Ken élvezi a nyugalmat, Rayt azonban korábbi  véres események kísértik. Miközben a főnök hívását várják, fura figurák egész sorával ismerkednek meg. Köztük van az Európában forgató törpe növésű amerikai színész, néhány holland prostituált, valamint a titokzatos Chloe (Clémence Poésy), aki elcsavarja Ray fejét. És mivel Martin McDonagh nagyszerű fekete komédiájában Belgiumban járunk, ahol remek a sör, hőseink a játékidő jelentős részét kocsmában töltik – hol ismerkedve a többi vendéggel, hol inzultálva őket.

Trainspotting (1996)

Danny Boyle, aki Irvine Welsh regényét dolgozta fel, olyan fantasztikus színészeket futtatott fel filmjével, mint Ewan McGregor, Jonny Lee Miller, Ewen Bremner és természetesen a pszichopata Francis Begbie-t alakító Robert Carlyle. Begbie egy időzített bomba: elég egy rossz szó vagy pillantás, és robban. Ő a kocsmába nem inni, hanem verekedni jár, és nála kétszer akkora fickókkal is másodpercek alatt elbánik. Elméletünk szerint a többiek csak azért vannak jóban ezzel a szörnyeteggel, mert nem mernek vele rosszban lenni; Carlyle mindenesetre a filmtörténet egyik legemlékezetesebb figuráját hozta létre a karakter megformálásával.

Sakáltanya (2000)

Violet (Piper Perabo) arról álmodik, hogy sztár lesz. Gitárral a kezében, saját dalait énekelve szeretne a reflektorfénybe kerülni, így New Yorkba költözik. Ám nem kapkodnak érte, ezért munkát vállal egy kocsmában, ahol öt lány dolgozik. Lassacskán rájön, hogy a Sakáltanyán megtalálta azt, amit keresett. Ez a kocsma ugyanis különleges hely: itt csak nők dolgoznak, a vendégek pedig olyan férfiak, akik azért jönnek, hogy a lányok magánszámaira tomboljanak, megfeledkezve a világról, miközben dübörög a zene. Lesz is nagy pulton táncolás, egymás locsolgatása – csoda, hogy nem sérül meg senki!

Országúti diszkó (1989)

Dalton (Patrick Swayze) a legjobb kidobóember a környéken, aki tudja, hogyan vessen véget a bunyónak, lehetőleg szép szóval, vagy ha kell, ököllel. Hősünket egy hírhedt országúti diszkó vezetője (Sam Elliott) felbéreli, hogy segítsen nála rendet teremteni. Ám úgy tűnik, ez a hely még Dalton számára is komoly kihívást jelent, ugyanis rögtön az első éjszaka megsérül. A közeli kisváros gyönyörű doktornője, Elizabeth Clay (Kelly Lynch) látja el sebeit, akivel kölcsönös az egymás iránt érzett rokonszenvük. Csakhogy a doktornőre a helyi rosszfiú, Brad Wesley (Ben Gazzara) is kivetette a hálóját, és mindent elkövet, hogy új vetélytársának megnehezítse az életét. Régi kedvencünkből állítólag már készül a remake, Jake Gyllenhaallal a főszerepben.

Koktél (1988)

Na jó, egy koktélbár nem egy kocsma, és a legtöbb pasi legfeljebb akkor iszik koktélt, ha ingyen van, vagy nincs más; de mégiscsak egy klasszikusról és Tom Cruise-ról beszélünk. Ő játssza a seregből frissen leszerelt Brian Flanigant, aki New Yorkba megy, és hogy fizetni tudja az egyetemet, mixerkedni kezd egy belvárosi bárban. Itt találkozik Doug Coughlinnal (Bryan Brown), aki a szakma minden fortélyára megtanítja. Brian így már egy saját, exkluzív koktélbárról álmodik, és Jamaicába utazik, a mixerek paradicsomába, ahol szépek a nők, és vastagok a jattok. Csakhogy hősünk szerelmes lesz, ráadásul csakhamar szembekerül régi mentorával is.

Piszkos pénz (2014)

Van, amikor egy kocsma nemcsak helyszín, de egyfajta tárgya is a filmnek. Bob (Tom Hardy) régen bunyózott, most Marv (James Gandolfini) brooklyni kocsmájában pultos és mindenes. A kocsma a maffia lerakóhelye: pénzt, kábítószert, más rejtegetnivalót őriznek meg itt igény szerint; egy iőd óta a tulajdonjog is a csecsen gengsztereké, amibe Marv nehezen nyugszik bele. Egy nap azonban Bob másfajta rakományra talál: egy beteg kutyakölyökre, akit hazavisz magához – emiatt ismerkedik meg Nadiával (Noomi Rapace), a sebhelyes nyakú, titokzatos nővel, és emiatt keveredik bele egy olyan konfliktusba, amelyből nincs kiút, és aminek természetesen a lezárása is a kocsmában zajlik.

Las Vegas, végállomás (1995)

És íme, a lista zárófilmje – még úgy is, hogy hősünknek, Bennek (Nicolas Cage), az egykor sikeres hollywoodi forgatókönyvírónak és féktelen alkoholistának tök mindegy, hol iszik, sőt, a szupermarketben vett pia még olcsóbb is, mint a kocsmai. A férfi utolsó tiszta perceinek egyikében úgy dönt, felszámolja addigi életét, és elindul Las Vegasba, hogy egy gyors meneteléssel bevégezze azt, amit elkezdett, és halálra igya magát. Itt találkozik álmai asszonyával, a prostituált Serával (Elisabeth Shue). Sorsuk, ha csak rövid időre is, összefonódik. Azt mondják, részeget a legkönnyebb játszani, és Cage játékéban eleve benne van ez a fajta túlhajtottság: kapott is az alakításáért egy Oscart.

A Port.hu SZESSÖN című sorozatának meghívott vendége Szabó-Kulcsár Edina, aki egy eddig ismeretlen oldalát mutatja meg. A tévében többször is láttuk már, a social médiában is sokan követik, de azt talán még a legnagyobb rajongói sem sejtik, hogy mennyire tud gitározni.