Megjegyzem, a Konstrukció az első előzetes alapján nem is hangzott olyan rosszul: egy titokzatos pasas (William Fichtner) vadidegeneket vesz rá hipnózissal és pár szóval, hogy kiraboljanak neki egy bankot. Az őt elfogni érkező nyomozó (Ben Affleck) tehetetlen vele szemben, mert a férfi ellene fordítja a kollégáit is, az esetnek pedig valahogy köze van a rendőr lányának évekkel ezelőtti eltűnéséhez.

Ezt ígéri a trailer, egy csavaros, feszült thrillert,

a filmet nézve viszont hamar kiderül, hogy mindezt a film első, még valóban ígéretes tíz percéből vágták össze. Már itt is voltak marhaságok, de még volt lendület. Aztán jött a maradék 82 perc. Na az kemény volt!

Adott Affleck nyomozója, az elrabolt kislány, a titokzatos férfi, és egy jósnő (Alice Braga), aki a már emlegetett rablást előre bejelentette, és aki közli hősünkkel, hogy léteznek olyan „hipnoták”, akik képesek megváltoztatni a valóság érzékelését, és bárkit rávenni bármire. Ilyan hipnota a rabló is, aki valamit akar a rendőrtől, aki innentől

menekülni kényszerül a jósnővel a hóna alatt, akinek szintén vannak képességei, csak nem olyan erősek.

Megy a hajsza, miközben meghajlik térben a mexikói kisváros, tisztára mint Christopher Nolan Eredetében (2010), és nem tudni, mi a valóságos, ki kit irányít, mi a titok, és miért hordanak egy titkos szervezet tagjai meggypiros, rosszul szabott zakót, mint valami lepusztult hotel éjszakai portásai. Sok itt a kérdés, de a legfontosabb az, hogy minek? Mármint minek készült el a film, amelynek forgatókönyvén Robert Rodriguez állítólag két évtizeden át ült?

Rodriguez nem jó rendező, de nagyon lelkes, és ebből a lelkesedésből jó dolgok is kisülnek. Az összetett, apró részletekre épülő, fifikás thriller viszont nem az ő műfaja. Ő az olyan túlszínezett, harsány, teljes erőbedobással és sok humorral készült munkáiról ismert, mint a  Desperado, az Alkonyattól pirkadatig vagy a Kémkölykök, és itt érezhetően túlvállalta magát. Ami előfordul, ez még érthető, ami nem érthető, az a munkafolyamat, ami során összeállt a történet, miközben

senki nem volt, aki azt mondja, hogy ez és ez tök logikátlan, ez marhaság, ennek meg nincs semmi értelme.

Csak egy példa, de sorolhatnám napestig azokat a dolgokat, amik nem adódnak össze. Adott a médium, aki előre bejelent egy rablást, és adott a rendőr, aki megkeresi őt, és, bár a játékidő hátralévő részét együtt töltik, NEM kérdezi meg, honnan tudta, hogy ki fogják rabolni a bankot, és miért jelentette be. Voltak olyan jelenetek, amiknek annyira nem volt értelme, hogy már mindenki röhögött rajta.

Egy film persze több okból is lehet rossz, ha készítői elég elkötelezettek a pocsék minőség iránt. A több más filmből (Mátrix, X-Men stb.) rosszul összeollózott, vérlázítóan humortalan cselekmény csak a kezdet, a grandiózusnak szánt, de leginkább barkácsboltos megoldásokra építő látványvilág a folytatás és

a pocsék színészi játék a hab a tortán.

Ahogy Rodriguez nem kifejezetten jó rendező, úgy Ben Affleck sem kifejezetten jó színész, de formálható. Nagyszerű volt a Holtodiglanban (2014), ahol kifejezetten a gyengeségeire mentek, messze nem volt rossz Batmanként, mert egy eleve merev karakterrel kellett dolgozni, és vicces volt nem is oly rég az Air – Harc a legendáértban (2023). Itt csapnivaló, és láthatóan ezt ő is érzi, de nem is nagyon volt miből dolgoznia.

Átvert agyak – 10 film az elmemanipulációról

Tudatmódosító űrlények, kínvallató elmekontroll, ellopott tudat és beültetett gondolatok. Erre mindre, sőt még ennél többre is találunk példát a filmekben.

Tovább

Ez a karakter ugyanis csak egy vázlat, egy kidolgozatlan filmes klisékupac, akiben nagyítóval sem találhatunk semmi izgalmasat, akárhogy csavargatják a sztorit, akármilyen szögből akarják láttatni őt.  Van persze az ilyen esetekre megoldás.

Ha túl egysíkú a pozitív hős, kell mellé egy remek, színes-szagos, izgalmas gonosz,

és az előzetes alapján azt hihettük, hogy ez megvan. William Fichtner (A magányos lovas, Féktelen harag, A szökés) mindig kifejezetten elvetemült, visszataszító gazembereket játszik, eleve ilyen a fizimiskája, de szinte mindig mellékszereplő. Itt főszereplő, de inkább csak papíron, mert egyrészt hosszú időszakokra eltűnik, másrészt mindig ugyanazt csinálja, nincs kifejtve, továbbgondolva a figura, nincs mögötte ember.  

Ahogy a látványos szinopszis és a trailerben még jól hangzó alapötlet mögött sincsen igazi film, csak egy csomó összedobott, rendszerint máshonnan kölcsönzött ötlet. Kár érte, mert Rodriguez szimpatikus fickó, aki mindig családi filmet csinál – a végére kiderül,

a Konstrukció is csak egy családi film, bár elég sokan halnak meg benne.

Azért is családi film, mert benne van a rendező egész családja, Rebel nevű fia a filmzenében segített, a másik fia, Racer Max producerkedett, a harmadik, Sid a speciális effektusoknál segédkezett, a negyedik Rodriguez fiú, Rocket ott volt apuval a vágószobában, míg a lány, Rhiannon a storyboardon dolgozott. Persze attól, hogy valamin sokat dolgoznak, még nem lesz jó, sőt!

Értékelés: 4/10