Valahol valakik mindig fel akarnak robbantani valamiféle szimbolikus eseményt, de szerencsére mindig van egy olyan titkosszolga, aki, ha kell, saját kollégái ellenében is legyőzi a veszélyt.
Rémes hely lehet egy titkosszolgálat még egy nálunk fejlettebb országban is, egy nagyhatalom esetében pedig ijesztő, milyen machinációk folyhatnak a zárt ajtók mögött, milyen áldoztatokra hajlandók, és hogyan tüntethetik el a nyomokat. Hol van már a Bond-filmek frakkos, martinis, elegánsan csajozós romantikája! A Jason Bourne franchise óta Hollywood is másként láttatja a kémszolgálatokat, de az elmúlt években egy film sem tett hozzá túl sokat a témához. Az Élesítve végképp nem, de legalább megkaptuk vele Noomi Rapacet.
A keményen dolgozó svéd születésű norvég színésznő itt angol szociális munkás, de ez csak álca, az angol titkosszolgálatnak dolgozik – vagy csak besegít, ez nem teljesen tiszta -, bár annak idején ő volt a CIA legjobb kihallgatója. És itt álljunk meg egy másodpercre!
Hősnőnk ugyanis ügyesen kérdez és jól következtet, szó sincs arról, hogy remekül tépne le körmöket, vagy jó érzéke lenne ahhoz, meddig lehet a gyanúsított szájába vizet önteni, hogy meg ne fulladjon – pedig a hírek szerint a vallatói munkakörbe az utóbbiak is beletartoznak, de ne akadjunk le apró részleteken. Aztán egy nap megkeresi a régi cége: egy imám futárjából kell kihúznia némi információt, ami sikerül is, de az is hamar kiderül, hogy az ügynökségnél árulók vannak. És az is rögtön felmerül, melyik ügynökségnél van a tégla, a megbízást kiadó CIA-nál vagy a területileg illetékes MI5-nál?
Hősnőnknek mindenesetre menekülnie kell, bár egy jóképű betörő személyében szövetségesre lel, de fogy az idő, mert az arab terroristák az oroszoktól frissen beszerzett pusztító biológiai fegyver bevetésére készülnek. A film sikeresen köti össze Hollywood kedvenc ellenségeit ezzel a megoldással. Azzal egyébként nincs baj, ha egy film filmes klisékkel dolgozik, én egyszerű állampolgárként is aggódom az oroszok miatt, és a tévét sem kell bekapcsolni, hogy tudjuk, kik követik el a legtöbb merényletet, csak okosan kell bánni a meglévő eszközökkel. Michael Apted rendezőtől méltán várná el az ember, hogy csuklóból kirázzon egy politikai thrillerbe oltott akciófilmet, hiszen igazi veteránról van szó, aki már Bond-filmet is rendezett (James Bond: A világ nem elég), de a jelek szerint a rutin önmagában nem elég.
Az Élesítve a szokásos hibát követi el: okosnak akar látszani, miközben egyáltalán nem az. Felesleges, rosszul előkészített fordulatokra, nagy meglepetésekre pazarolja az idejét, amikből semmi nem sül ki, míg az igazán érdekes dolgokat elmaszatolja. A főhősnő életéről is csak két mondatot tudunk meg, noha tulajdonképpen ő az egyetlen érdekes alak a filmben, de ő is csak azért, mert Noomi Rapace játssza. Pedig nem ő a legnagyobb név, ott van Orlando Bloom a sármos betörőként, John Malkovich és Michael Douglas a CIA-tól és az MI5 részéről Toni Collette, mint Annie Lennox hasonmás, ők azonban negyedannyi energiát sem tettek a filmbe, mint Rapace.
A kissé szabálytalan arcú, egyáltalán nem sztáralkat skandináv színésznő az első perctől az utolsóig elképesztő energiát kölcsönöz a történetnek, pedig nyilván ő is tudta, hogy a szerény költségvetésű produkció legjobb esetben is csak szerény sikert hozhat. És talán azt is tudta, hogy az egész történet nemcsak a Bourne-filmekre emlékeztet, de kínosan hasonlít Steven Soderbergh 2011-es női akciófilmjére, az azóta eltűnt Gina Caranóval készült, rémes magyar címet kapott A bűn hálójábanra. Csak sokkal szürkébb, amire nem mentség, hogy mindez a szintén szürke Angliában játszódik.
