Kritika: Kincsem - Megszelídíteni, nem betörni

A Nemzeti Vágta találkozik az Operabállal a valaha készült legdrágább magyar filmben, ami egy kicsit foglalkozik a veretlen csodakancával is, de valójában egy kosztümös romcom.

Kinek ajánljuk? Akik tudni szeretnék, mit lehet 3 milliárdból kihozni és persze tudni, mire ment el a pénzünk, akik jártak vagy járnak a lovira, és persze azoknak, aki oda és vissza vannak Nagy Ervinért.
 

Nagyon régóta tervezték vászonra vinni a legnagyobb magyar sikersztorit, Kincsem történetét, Csurka István annak idején egy kisebb vagyont keresett egy pár oldalas szinopszissal, szóval pénz is volt a dologban, meg magyar virtus, hírnév, szenvedély és romantika, már csak a korszak miatt is. Mindez ordított egy közönségfilmért, és ha közönségfilmről van szó, bárki forduljon nyugodtan Herendi Gáborhoz, de ne a Magyar Vándorról tessék kérdezni, mert azt csúnyán ellinkelték, hanem a Valami Amerikáról. Vagy a Kincsemről.

Herendi nagyjából három milliárd forintot kapott fegyverre, paripára, és lehet mondani, hogy Hollywoodban ez aprópénz, de ott a költségek és a bérek is hollywoodiak, nem kistarcsaiak. Az viszont látszik, hogy a Kincsemre tényleg költöttek. Goda Krisztina több mint egy milliárdból készült, mégis mezítlábasnak ható, a mozikból pár nap után kimenekített Veszettekje után állítólag ukázba adták, hogy minden hasonló költségvetésű filmen igenis látszódjon meg a pénz, és ebben az esetben valóban látszik, már ami a helyszíneket, díszleteket és jelmezeket illeti. Ami a történetet illeti, ott inkább az egyszerűség és a közérthetőség volt az irányelv. Mi is jó röviden foglaljuk össze: a szabadságharc után mindenét elveszítő szenvedélyes magyar gróf az őt kisemmiző osztrák arisztokratán a lóversenypályán áll bosszút, és meg a lányát is elszereti.  

Van ugye az a kép a magyar nemesről – amit nagyrészt önmagáról alakított ki -, hogy múltján keseregve sírva vigadva elissza minden vagyonát, hogy aztán másokat okoljon rossz soráért. Ezt a típust testesíti meg Blaskovich Ernő gróf, akinek versenylovai vannak meg pechszériája, szeret vigadni és imádja a nőket, persze ők is szeretik őt. Utolsó pénzéből aztán vesz egy, mások által alkalmatlannak tartott, zabolátlan kancát, amit nem betör, ahogy azt akkoriban szokták, hanem megszelídít, amiben segítségére van egy Schultz nevű macska – és régi ellenfelének Klára nevű lánya. És persze ez a megszelídítés dolog a grófnál is működhet. A sikeres ló aztán nemcsak a lány apját bőszíti fel, hanem egy népmesei fordulattal magát az osztrák császárt is.

A Kincsem remekül működik romantikus vígjátékként, történelmi kalandfilmként jóval kevésbé. A romcom műfaji szabályi szerint Ernő gróf és Klára kezdetben rühellik egymást, aztán fordul a kocka, hogy jöhessenek a bimbódzó szerelem útjába álló nehézségek és fordulatok. És miért is ne működne ez, hiszen a főszerepben Nagy Ervin láthatjuk, generációjának legkedvelhetőbb, legkarizmatikusabb színészét, partnere pedig a rendkívül karakteres és tehetséges Petrik Andrea. Nagyról tudni lehetett, hogy jó lesz, ő eleve főszereplő alkat, Petrik viszont sokaknak zsákbamacska lehetett, filmes tapasztalata is kevés, főhős pláne nem volt a vásznon, de abszolút megállja a helyét, és a kettősük remekül működik.

Akkor mi nem működik? - kérdezhetik a szkeptikusok, és meg is mondom rögvest. Kevésbé működnek a lóverseny jelenetek, mert ismétlik egymást, és nem látszik a sok pénz a számítógépes trükkökön – pedig megvan hozzá a tudás idehaza, hiszen a fél világnak mi gyártjuk az ilyesmit. Herendi nyilván a kézzel fogható díszletekre és egyebekre koncentrált, a többire kevésbé, de néhány ponton a történet is billeg. Konkrétan az osztrák szálon.

Merthogy ez a Ferenc József császár olyan, mint valami ostoba, rosszindulatú középvezető egy tetszés szerinti cégnél, akinek lenne más dolga, de minden energiája arra megy el, hogy megakadályozza, hogy lecseréljék a régi, rossz kávéfőzőt a konyhában. Ott lézeng mindenütt, de mindig egyedül, kíséret nélkül, más dolga sincsen, mint, hogy megakadályozza, hogy a magyaroknak egy kicsit jó legyen. Szóval egy piti kis alak, még a szakálla sem tűnik igazinak, és nem is méltó ellenfél, nem vehető komolyan – pláne úgy, hogy tudjuk, Kincsem úgyis megnyerte minden futamát

Ebből sok minden adódik, például az, hogy rendkívül hálátlan szerep jutott a szereplőgárda egyik legtehetségesebb tagjának, Keresztes Tamásnak - ő az egykori legjobb barát, aki érthetetlen módon átáll a labancokhoz. Persze ez nem az a film, ahol alaposan kidolgozott, mélyen motivált karakterek népesítik be a vásznat, ezért ne is reklamáljunk azért sokkal inkább, miért akar olyan baromira modernnek látszani egy ilyen sztori. Ez bőven belefér, hogy néha kikacsintanak ránk, hogy a fogadóban szelfit készítenek magukról a vidám társaság tagjai, az angol zsoké meg tört magyarsággal nem like-ol valamit,. de amikor egy olyan táncot mutattak be az ódon kastélyban, amit mondjuk a Csillag születik első fordulójában szoktak hiphopon nevelkedett vidéki tinik eljárni, akkor mindenki felszisszent a nézőtéren. Nem az ilyesmitől lesz valami kortárs és menő, sőt!

Értékelés: 6/10