A dúsgazdag, ám bűntudat gyötörte özvegy valóban élt, a ház még ma is áll, miért is ne készítsünk hozzá egy remekbe szabott, de legalább vállalható horrorfilmet?
Én elsősorban egy dolog miatt voltam kíváncsi a Szellemek házára: hogyan lehet eladni egy horrorfilmet Helen Mirrennel? Merthogy a horror nem a klasszikus, színpadon nevelkedett, nagyra becsült színésznők terepe, ide inkább fiatal, mutatós és nagyrészt ismeretlen lányok tartoznak. Vagy a nagyon dögös fajtából, akik aztán némi sikongatás és cicimutogatás után erőszakos halált halnak, vagy a kedves, szomszédlányos fajtából, akinek kicsi esze is van, így megmarad utolsó túlélőként, hogy visszatérjen a lehetséges folytatásban. No de mit kezdenek Helen Mirrennel?
Azzal a nemes vonású Helen Mirrennel aki szeret Radnóti verseket magyarul felolvasni? Igaz, a színésznő nem az a kényeskedő alkat, játszott ő a Halálos iramban 8-ban is, szóval bármi megtörténhet. Az mondjuk biztosan nem, hogy kegyetlen gyilkost játsszon vagy kétrészes fürdőruhában meneküljön egy kegyetlen gyilkos elől. Akkor mégis mit csinál itt? Hát ő Sarah Winchester, a Winchester vagyon örököse, a híres ismétlőfegyver feltalálójának özvegye, akinek van egy háza San Francisco közelében, egy elhagyatott környéken. Ezt az eredetileg pár szobából álló házat építteti évtizedeken keresztül, mániákusan hol bővítve, hol visszabontva, és történetünkkor már hét szinten szobák százait rejtik a zegzugos és furfangos folyosók – bár egyetlen felvételen sem tűnik különösen magasnak, pedig sokat mutatják.
A mellesleg valóban élt Sarah néni valóban létező, a nagyközönség számára is megtekinthető háza olyan, mintha M.C. Escher tervezte volna, és ide érkezik egy bizonyos Dr. Price, hogy a Winchester vállalat megbízásából beszámíthatatlannak minősítse az idős hölgyet. Aki nem beszámíthatatlan, csak a szellemekkel foglalkozik, velük társalog, őket igyekszik megbékíteni, olyan elhunytakról van ugyanis szó, akikkel egy-egy Winchester ismétlőpuska végzett. És én már itt nem értettem a dolgot, mert a filmbeli kísértetek bűnös lelkek, nem ártatlanok, akik rablótámadásban haltak meg vagy gyilkosság áldozatai lettek, akkor meg miért is kell őket iszonyú költségek és vesződség árán megkövetni? Mindegy, ugorjuk át a színtiszta logikát, és térjünk vissza a dokira, akit nem véletlenül választottak erre a munkára, mert neki is van némi köze a puskákhoz és a halálhoz.
És akit a mostanában oly sokat foglalkoztatott ausztrál Jason Clarke játszik. Én sokáig nem értettem, miért is kap ez a kicsit semmilyen, kockafejű, se nem jóképű, se nem különösebben karakteres pasas ilyen sok szerepet – lásd A majmok bolygója - Forradalom, Everest, HHhH - Himmler agyát Heydrichnek hívják -, de most azért megmutat valamit. Félreértés ne essék, a rendkívül kusza, sokszor értelmetlen szellemsztori neki sem hagy túl sok játékteret, se a tudomány sokáig szkeptikus, cinikus és szenvedélyei által irányított orvosként van mit eljátszania, és él is a lehetőséggel. A két testvér, Peter Spierig és Michael Spierig filmje inkább miatta nézhető, és persze Mirren miatt is, de az ő szerepe sokkal kiszámíthatóbb, kevesebb meglepetést tartogat.
Ami a többit illeti, láttunk már ilyet, megszállt kisgyerekkel, nyikorgó lépcsőkkel és mással jobbat is, rosszabbat is, amolyan „kellett egy új filmet csinálni, hogy munkát adjunk annak a sok embernek” szerű produkció, nincs miért haragudni rá, de nincs is miért lelkesedni. Megcsinálták, páran megnézik, pár nap után elfelejtik.
Értékelés: 5/10
