Három mérsékelten stramm, de nagyon elszánt nyugdíjast az igazságérzete és anyagi helyzete bankrablásba hajszol, vagyis Michael Caine lenyom még egy melót, hogy a jóistenke áldja meg!
Kinek ajánljuk? Aki fitt nyugdíjas szeretne lenni, szereti Michael Caine-t és Morgan Freemant, illetve tudja kicsoda Alan Arkin, és miért kapott ő is Oscar-díjat.
Ha nagyon öreg leszek, jó eséllyel hatalmas sikerélményként fogom megélni egy megfelelő állagú széklet összehozását és teljes megelégedettséggel tölt majd el egy alvással letudott éjszaka a rendelőben eltöltött nap után, a bankrablás szóba sem jöhet. Sir Michael Caine azonban minden lehetséges területen menőbb nálam a maga 84 évével. Ő rabolna bankot, neki ezt simán elhiszem, neki bármit elhiszek, mert ő egy félisten. Sokan csak a Batman-filmek komornyikjaként és más mellékszerepekből ismerik, pedig már fiatalon is sztár volt, játszott katonát, csábítót, gyilkost és minden mást, de előtte még végigharcolta a koreai háborút!
Persze Morgan Freemannek és Alan Arkinnek is sok mindent elhiszek, talán még azt is, hogy Caine-nel együtt mindhárom Oscar-díjas színész egy vasgyárban dolgozott, onnan ment nyugdíjba, ám a pihenés és a gondtalan öregkor helyett arra kell rájönniük, hogy egykori munkahelyük kisemmizi őket, a céges nyugdíjalapot pedig pont az a bank számolja fel, amelyhez évtizedek óta tartoznak. A nyakukban pedig ott marad mindenféle teher, kinek a jelzálog és az unokát egyedül nevelő lány, kinek a hosszú várólista az új veséhez. És miután egyikük átélt egy bankrablást, adott az ötlet, raboljanak ki ők is egy pénzintézetet – csak hogy elkerüljük a szóismétlést, mert az olyan snassz -, amiben persze semmiféle gyakorlatuk. Az interneten azonban minden fent van, amit tudni kell, és még egy szakértőt is sikerül szerezniük.
És persze egy dolog a bankrablás, amely során számos meglepetésben lesz része a nyugdíjas triónak, de meg is kell úszni a dolgot, ahol már nemcsak a fizikai erőnlét számít, de a gógyi is. Abból pedig van nekik bőven. Izgulnunk pedig nyilván nem kell, hiszen ki bántaná ezt a három kedves barátot, akik mindenkihez jók, a légynek sem ártanának és a fél veséjüket odaadnák egymásért? Mint mostanában minden Hollywoodban, ezúttal is egy feldolgozásról van szó, a Vén rókák az 1979-es Öreg rókák, nem vén rókák remake-je, amelynek egyik főszereplője a később színiiskolájáról ismertté vált Lee Strasberg volt, de viccelhetnénk azzal, hogy azóta generációk egész sora ment nyugdíjba. A mostani verziót meglepő módon nem egy veterán rendezte, hanem a főleg színészként dolgozó, de néha a kamera mögé álló Zach Braff, aki ugyan nyilván mit sem tud az öregkorról, de hajlamos a szentimentalizmusra.
És ha van a Vén rókáknak hibája, az az aranyosság. Mert itt az egyetlen banki középvezetőn kívül, aki szorult helyzetben jól maga alá is pisál, senki sem genyó. A nagypapákhoz szupervagány unokák is dukálnak, és a készítők minden bőrszínre gondoltak, és mint egy Benetton reklámban, itt is van fehér, barna és sárga kisgyerek, meg a Közösség, amelynek vissza is kell adni valamit, meg minden ilyesmi, ami olyan szépen cseng. Persze, az legyen a legnagyobb gond, ha egy filmben mindenki rendes és aranyos, egy kis szirup senkinek sem árt, foglalkozzunk inkább hőseinkkel, akik előtt le a kalappal!
Morgan Freeman, a csapat legfiatalabbja a maga 79 évével lebénult bal kézzel csinálta végig a forgatást, immár hatodszorra dolgozva együtt Michael Caine-nel, de Alan Arkin is már 83 és kőkeményen végighajtja az egész filmet. Persze nem a munka mennyisége a fontos, hanem a minősége, és ezek tényleg színészóriások – ha Freeman kicsit unalmassá is vált azzal, hogy túl sokszor vállalt túl hasonló szerepeket. Nagyon érzik egymást és valóban élvezet nézni őket – remélem még jó sokáig! Csak szegény Christopher Lloyd kapott hálátlan szerepet teljesen demenciás nyugdíjasként, aki azt sem tudja, éppen kivel beszél és mit csinál.
Értékelés: 7/10
