Majdnem örökre eltűnt a filmtörténelem első katasztrófafilmje

A Deluge című 1933-as katasztrófa sci-fi csak a szerencsés véletlennek köszönhetően került újra elő.

Felix E. Feist alkotása (magyarul Metropolis pusztulása címen ismert, de az eredeti cím vízözönt jelent) a korai hangosfilm leglátványosabb katasztrófa sci-fije, egyúttal a filmtörténelem első szabályos katasztrófafilmje. Sztorija szerint földrengéssel kombinált árhullám pusztítja az Egyesült Államok mindkét partját.

A keleti parton, New Yorkban Martin Webster a természeti katasztrófa miatt elszakad a családjától: Helen nevű feleségétől és két gyermeküktől – sőt, minden más embertől is: egy szál magában tér magához, és úgy tűnik, ő a történések egyedüli túlélője. Pár hónap egyedüllét után azonban rátalál Claire Arlingtonra, aki egy Jepson nevű férfitól menekült el, és akivel hősünk új életet kezd.

Forrás: LMPC via Getty Images


Jepson azonban nem adja fel, és bandájával üldözőbe veszi az újsütetű párt. Szerencsére további, becsületes túlélők csoportja Martin és Claire segítségére siet, és az ő javukra eldőlt harc végén hőseink is csatlakoznak a társasághoz. Itt a férfi örömmel konstatálja, hogy felesége, Helen és két gyermekük él és biztonságban van. A konfrontáció azonban elkerülhetetlen a két nő között…

Már a cselekményen is látszik, hogy a Deluge olyan későbbi produkciók előképéül szolgált, mint például a Holnapután vagy A lehetetlen. Jelentősége azonban nem merül ki ennyiben.

Feist műve nemcsak egy műfaj úttörője volt, de paradigmaváltónak bizonyult

abból a szempontból is, ahogy Clarie figuráján keresztül a testiséget ábrázolta (a film ugyanis még a Hays-kódex bevezetése előtt készült), és olyan tabudöntögető témákat vezetett be, mint a bigámia, az erőszak és a nemi erőszak; ezenkívül a katasztrófa áldozatait is a korszakban szokatlanul felkavaró képekkel ábrázolta.


Szörnyű belegondolni, hogy ez a jelentős alkotás majdnem örökre elveszett. Forrest J. Ackerman filmarchívumi dolgozó áldozatos munkájának köszönhetően azonban 1981-ben előkerült egy olasz szinkronos verzió, ami ugyan nagyon rossz állapotban volt, de még így is örömteli fejlemény volt, hogy közel 50 év után a Deluge meglett. 2016-ban pedig egy Lobster Films nevű cégnek sikerült felkutatnia egy 35mm-es, még nitrátcellulózra készült kópiát,

amit úgy feljavítottak, hogy azóta a mű teljes pompájában ragyoghat (és ahogy látható, a YouTube-on is elérhető).


(via Collider)