Nem vacak, csak videón megjelent fércmunkákból válogattunk, hanem rendes moziforgalmazásba került, nagy neveket felvonultató filmekből - amik valahol nagyon félrementek!
Hitman: A 47-es ügynök (2015)
Az eredeti Hitman - A bérgyilkos, amely a mérsékelten népszerű, azonos című videójáték-sorozaton alapult, 2007-ben került a mozikba. Egy gyenge közepes akciófilm volt, de legalább volt némi újdonságértéke, stílusa, és a kopaszon is menő Timothy Olyphant játszotta a címszerepet. Bár a kritikusok nem voltak érte oda, keresett annyi pénzt, hogy végül kapjon egy újragondolt folytatást – de minek? Ennek a rebootolt filmnek egyetlen feladata volt, valami pluszt hozzáadni az eredetihez, miközben építhetett volna azokra a dolgokra, amelyek működtek benne. Ez bizony nem történt meg. A film, amely a genetikailag módosított bérgyilkost, a 47-es ügynököt (Rupert Friend) követi nyomon, amint egy gonosz vállalattal harcol, hogy feltárja múltja titkait,
szinte minden bűnt elkövet, amit ebben a műfajban el lehet követni.
Rossz a forgatókönyv, gyengék az alakítások, az akciójeleneteket sokkal jobb filmekből lopták anélkül, hogy azokon bármit változtattak volna, és nem segített a borzalmas termékmegjelenítés sem. Sokak szerint az igazi főszereplő ugyanis az Audi lett, de a legrosszabb az egészben, hogy a történet dögunalmas, és morzsányi humor sincsen benne.
A herceg (2014)
Persze utólag, Bruce Willis súlyos betegségének ismeretében érthető, hogy miért vállalt a színész egy sor csapnivaló filmet, de csak lett volna valaki a közvetlen környezetében, aki megmenti az olyan szörnyűségektől, mint A herceg. Mondjuk egy barát, vagy családtag, aki elolvassa helyette a forgatókönyvet, és azt mondja:
Te Bruce, ebben aztán semmi fantázia, semmi kreativitás nincs, hagyd a fenébe!
Sajnos nem akadt ilyen személy, így jött a film, ahol a mindig jellegtelen Jason Patric özvegy apa és visszavonult bérgyilkos, akinek főiskolás korú lánya eltűnt. A szálak a Gyógyszertár nevű kábítószer-kereskedőhöz (50 Cent) vezetnek, aki heroinnal látja el a fiatal lányokat, a háttérben viszont olyasvalaki van, akivel hősünknek már volt dolga, és most bosszúra szomjazik. Na, őt alakítja minden meggyőződés nélkül Willis, és elnézést kérünk, ha ebben betegségének is volt szerepe, de rajta kívül mindenki más is pocsék, beleértve John Cusackot és a K-Pop sztár Raint, a történetről pedig ne is beszéljünk.
Elhurcolva (2011)
A hihetetlenül sikeres Alkonyat-franchise minden főszereplője számára hatalmas kiugrási lehetőség volt, amivel mind Kristen Stewart, mind Robert Pattinson élni tudott - Taylor Lautner viszont nem. Amihez nyilván volt némi köze a tehetség hiányának és annak, hogy a magát közben szépen kigyúró srác csak mérsékelten szerethető figura. A kigyúrt alkat, némi valós harcművészeti tudás és az Alkonyat-filmek vonzereje viszont elég volt egy főszerepre egy pörgős akciófilmben, ami egy nagy csavarra épül. Legalábbis ez volt a terv. Lautner egy egyetemista srácot játszik, aki rájön, hogy kiskorában elrabolták, a szülei pedig nem az igazi szülei.
Csakhogy mások is rájöttek, hogy rájött az igazságra,
így bérgyilkosok és szövetségi ügynökök hada veszi üldözőbe, és az alapsztorival nem is lenne komoly baj, ha rendesen kidolgozták volna – és egy képzett színészre bízták volna a főszerepet. Szegény Lautner tényleg próbálkozik, de még egy rendes arckifejezés sem jön neki össze. Az egészet a Bourne-filmek tiniverziójának szánták – inkább paródia lett.
Féktelenül 2. (1997)
A Féktelenül (1994) a maga valószínűtlen, de roppant izgalmas alapötletével és nagyszerű tempójával mindenkit meglepett, és hatalmas siker lett, amiből nyilván minél több pénzt akart kisajtolni a stúdió. Keanu Reeves volt olyan okos, hogy nemet mondjon a felkérésre, Sandra Bullockról ez már nem mondható el. A második részt össze lehetne foglalni úgy, hogy a városi buszt egy hajóra cserélték, Reevest pedig a listánkon már szereplő Jason Patricre, miközben Dennis Hoppert a még mániákusabb Willem Dafoe váltotta, de ennél többről van szó. Vagy kevesebbről. A folytatásban nincs meg az, ami az első filmben a legfontosabb volt,
a megfelelő tempó, a sebesség, amit maga a történet szab meg
– és ami megszabja a történetet, hiszen ott semmire sem volt idő, itt mindenki lófrál, beszélget, majd néha a fejéhez kap. Az pedig, hogy a gonosz miért csinálja, amit csinál, kész röhej, a nagy megmentés, amely szerint – vigyázat, spoiler! – a hajót nem egy óceánjáróba, hanem egy kisvárosba hajtják bele, kész röhej.
Otthagyottak (2014)
Ki gondolta volna, hogy egy Nicolas Cage film is szerepelni fog a listán? Mi biztosan, és akár több alkotás is kerülhetett volna ide, de ha versenyeztetni akarjuk az összes rossz Cage munkát, akkor az Otthagyottak elég könnyen veri az amúgy népes mezőnyt. A film egyébként a keresztény aktivista Kirk Cameron nevével fémjelzett bibliai tematikájú széria rebootja volt, ahol a teológia rész háttérbe szorul, és az akcióra koncentrálnak, ami elsőre jól hangzik, amíg ki nem derül, milyen rémes az akció. Cage egy pilótát alakít, akinek a levegőben lévő gépéről több ember is nyomtalanul tűnik el. Máshol is hasonló dolgok történnek, óriási káosz alakul ki, ami közben hősünk lánya egy pánikba esett városban próbál eligazodni, hogy megtalálja testvérét, aki a számtalan eltűnt között van. Ebből még valami jót is ki lehetett volna hozni – mondjuk egy csúcsformában lévő M. Night Shyamalan kezében -, de a készítők zavarba ejtő döntések sorával bontják le azt a feszültséget, amit ez a kiindulópont megteremt. Az eredmény egy katasztrofálisan, hisztérikusan félresikerült akció-dráma-katasztrófa-thriller-keresztény film, amely egyik műfajban sem sikeres.
Egyedül a sötétben (2005)
Ha Nic Cage kötelezően szerepelt a listán, akkor a rendezők közül Uwe Bollnak is itt kell lennie, aki azért mutatóban csinált tisztességes munkákat is, de a specialitása az olcsó videójátékok csapnivaló feldolgozása, ez neki a becsípődése.
A furcsa a dologban, hogy ehhez rendre képes jó színészeket szerezni,
mint ahogy A király nevében (2007) főszereplője Jason Statham volt, a BloodRayne - Az igazság árnyékában (2005) sztárja Michael Madsen és Sir Ben Kingsley volt, úgy az Egyedül a sötétben főszerepét Christian Slater és az akkor még nagy névnek számító Stephen Dorff játszották, de minek? Az Egyedül a sötétben, amit nyilván nem véletlen szoktak minden idők legrosszabb filmjének nevezni, az 2001-es, azonos című (Alone in The Dark) videójáték adaptációja, már ha bárki is hallott erről a játékról. A film egyetlen előnye az, hogy az elképesztően ostoba forgatókönyv, a bűnrossz speciális effektusok, amelyek még egy 90-es évek eleji tévéfilmben is elavultnak tűnnének, olyan kombinációt adnak ki, amik valójában egész szórakoztatóak, ha vevők vagyunk az „olyan rossz, hogy az már jó” életfilozófiára. És akkor Tara Reid nem evilági alakításáról még nem is beszéltünk.
Robotzsaru 3.
A listán csak kevés folytatás szerepel, különben sosem érnénk a végére, de ez a film megér egy misét. Egy fekete misét. Az eredeti, 1987-es elpusztíthatatlan bűnüldöző kiborgról szóló Robotzsaru is egy trash film volt, de egyben lefegyverzően éles szatírája volt az amerikai társadalom és kultúra megosztottságának. Az 1990-es második rész, amiben még szerepelt Peter Weller is, jelentős visszalépés volt, kevesebb pénzt hozott, és lényegesen alacsonyabb értékelést kapott. Innen már nem volt visszaút,
a harmadik részhez már senki sem adta a nevét,
de mégis ki akartak egy kis pénzt sajtolni belőle. Ebben a filmben egyre ostobább hősünk (akit már Robert John Burke játszik) megpróbálja megbosszulni korábbi partnerét, miközben azért küzd, hogy megmentse Detroitot attól, hogy egy gonosz megavállalat karmai közé kerüljön. A film a maga ügyetlen társadalmi üzenetével, harmatgyenge akciójeleneteivel és kritikán aluli akciójeleneteivel nem csak gigászi kritikai és kereskedelmi bukta lett, hanem a köznevetség tárgya is volt. Teljesen megérdemelten!
6 botrányosan rossz film a 90-es évekből
Van Damme Street Fightere, Matt LeBlanc majmos sportvígjátéka és Sandra Bullock Féktelenül 2-je is hatalmasat bukott anno a mozikban.
Tovább
Ballistic: Robbanásig feltöltve (2002)
Van, amikor már a címből lehet tudni, hogy az adott film egy f*s, és jelen esetben nem a magyar forgalmazó agymenéséről van szó, mint oly sokszor, mert az eredeti angol cím - Ballistic: Ecks vs. Sever - még rosszabb. A történet két rivális ügynökről (Lucy Liu és Antonio Banderas) szól, akik végül egyesítik erőiket, hogy legyőzzék a közös ellenséget. Mindez egy, a Gameboy Advance-re készült videójátékon alapul, és bizony a játék sokkal jobb volt, mint a film. A Ballistic nem szubjektív módon rossz, hanem objektívan is:
ez a Rotten Tomatoes történetének legrosszabb kritikai összesítésű filmje.
A 118 kritikája közül egy sem volt pozitív, a végkövetkeztetés pedig a következő: „Egy megdöbbentően ostoba film, ami csupán nonstop akcióból áll, de teszi ezt mindenféle szellemesség, koherencia, stílus vagy eredetiség nélkül." Ami kemény ítélet, és a film annyira rossz, hogy még az "olyan rossz, hogy az már jó" kategóriába sem lehet beletuszkolni.
Forrás: looper.com
