Vihar előtt (2018)

Matthew McConaughey békésen halászik valahol a Bahamákon, miközben sokat iszik és néha megfekteti Diane Lane-t. Aztán egy ajánlattal megkeresi volt felesége, Anne Hathaway , hogy nyírja már ki abuzív új pasiját, Jason Clarke-ot, miközben közös gyerekük odahaza ki sem jön a szobájából. Le is zajlik a sok szexszel fűszerezett sötét dráma, hogy a legvégére kiderüljön, az egész nem más, mint egy videójáték, amit a kissrác fejlesztett ki, miközben McConaughey rég halott, elesett Irakban vagy hol. Az egésznek eleve nincs sok értelme, már a történet szempontjából sem, de milyen kisgyerek fejleszt ki egy olyan játékot, amiben a szeretett édesapja más nőket visz ágyba?

A majmok bolygója (2001)

Akárhogy is szeretjük a rendezőt, Tim Burton remake-je az eredeti közelébe sem ért, hiába fejlődött időközben annyit a technika, hiába nagyszerűek a majom maszkok és kosztümök, valahogy nincs lelke az egésznek, ahogy a korszellemet sem sikerült megfogni, mint az eredetiben. Talán a stúdiónak volt túl nagy beleszólása, talán nem volt túl jó választás Mark Wahlberg, de az is lehet, hogy nem Burton volt a legmegfelelőbb ember erre a melóra. Nagyon sok minden nem stimmel itt, de az utolsó nagy csavar a leggyengébb. Ember hősünk ugyanis megjavított űrhajóján elmenekül a majombolygóról, „hazatérve” azonban azt látja, hogy ott is a majmok az urak, sőt, talán mindig is azok voltak – erre utal, hogy Abraham Lincoln szobrának majom feje van. Ironikus módon ez Pierre Boulle regényének eredeti befejezése, de hol van ez a homokba süppedt Szabadság-szobor látványától?

Üveg (2019)

M. Night Shyamalan a nagy csavarok és fordulatok mestere, neki köszönhetjük a filmtörténet talán legemlékezetesebb meglepetését A hatodik érzekkel, és most is jut nekünk pár igazi meglepi. Például az, hogy összekapcsolta és egy univerzumba rendelte a külön-külön is remek A sebezhetetlent (2000) és a Széttörvét (2017), hogy egy új filmben eressze egymásnak Bruce Willist, Samuel L. Jacksont és az új srácot, James McAvoyt, és erre még egy rakás más fordulatot is pakol. Az utolsót talán nem kellett volna, részben mert felesleges, részben mert ügyetlenül volt tálalva: a pszichiáter Dr. Ellie Staple (Sarah Paulson), aki egy tető alá hozta a három szuperhőst, valójában egy titkos szervezet tagja, akik mindenáron el akarják titkolni a hősök létezését. Miért? Hogyan? És akkor miért kockáztattak ezzel a hárommal?

007 Spectre - A Fantom visszatér (2015)

Amikor bejelentették a soron következő Bond-film címét, és miután kiderült, hogy Christoph Waltz lesz benne a főgonosz, akit ráadásul Oberhausernek hívnak, úgy fél perc kellett a rajongóknak, hogy kitalálják, ő lesz az egész franchise nagy mumusa, aki a Spectre mögött áll, vagyis Ernst Stavro Blofeld. Vagyis ezt a poént elég korán és elég ügyetlenül lőtték le, a nagy leleplezés senkit sem lepett meg, de volt egy másik kanyar is. Merthogy nem csak azt tudjuk meg, hogy Waltz Blofeld, de azt is – peregjenek a dobok! -, hogy ő Bond (Daniel Craig) mostohatestvére, és minden tettét a gyerekkori féltékenység vezérelte. Nem azért építette fel minden idők legnagyobb, legtitkosabb és legösszetettebb bűnszövetkezetét, hogy világuralomra törjön, hanem hogy kibabráljon a mostohatesóval, aki a jelek szerint nem is emlékezett rá. Most komolyan?

Felejtés (2004)

Telly (Julianne Moore) igyekszik túlélni azt, amit nem lehet: egy repülőgép-szerencsétlenség során elveszítette 8 éves kisfiát. Aztán egy szép napon a pszichológusa (Gary Sinise) közli vele, sosem volt gyereke, és így az nem is halhatott meg - mindez csupán az ő agyában létezett. Ugyanezt mondja neki a férje, és a lakásukban semmi nyoma annak, hogy ott valaha is élt egy gyerek: se fotó, se játék vagy rajz, semmi. Aztán a nő találkozik egy férfival (Dominic West), akivel kísértetiesen hasonló eset történt, és itt már mindketten gyanakodni kezdenek, hogy hátha nem is őrültek meg. És akkor mi a megoldás? Földönkívüliek! Ez a filmes Jolly Joker, amit bármire rá lehet akasztani, bármikor el lehet sütni. A földönkívüliek kísérleteznek az emberekkel, de amikor ez kiderül, mindent visszacsinálnak. Vagy, ahogy egy sokkal viccesebb filmben mondta valaki: „Engem gyíkká változtatott!”

Emlékezz rám (2010)

Vannak jó fordulatok, amit rosszul vagy rosszkor sütnek el, vannak túlbonyolított csavarok – és vannak a teljesen feleslegesek. Mint ebben a családi drámában, ahol sok fotogén ember nyűglődik az élettől elszenvedett csapások alatt, élükön Robert Pattinsonnal, akinek a bátyja öngyilkos lett, és a történtekért kimondatlanul is üzletember apját (Pierce Brosnan) tartja felelősnek. Majd jön egy csomó felesleges fordulat, például az, hogy a srác összejön egy rendőr lányával, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy úgy néz ki, apa és fia annyi év után végre kibékülnek. Azzal búcsúzunk el, hogy a srác apja irodájában van, kinéz az ablakon, boldog, mert egyenesbe jött minden, aztán kiderül a dátum, 2001. szeptember 11., és azt is látjuk, hogy a srác a World Trade Center északi tornyának egyik felső emeletén van. Bumm, rakjuk össze a nemzeti tragédiát az egyéni sorssal, hátha film lesz belőle!

Star Wars: Skywalker kora (2019)

Az új Star Wars filmek egyetlen, viszonylag triviális kérdés köré rendeződnek: kik voltak Rey (Daisy Ridley) szülei? Ami persze olyan, mintha valakinek a magánéletében vájkálnánk, de tény, hogy itt azért van alapja annak, hogy valami nagy meglepetésre számítsunk, mint amikor kiderült, ki volt Luke apukája. Ehhez képest jól elhúzták a dolgot, a Star Wars: Az utolsó Jedikben (2017) még úgy volt, hogy nincs mit nézni, két guberáló gyermeke a jedi lány, de most csavartak egyet a dolgon. Mondjuk eleve csavartak a dolgon azzal, hogy visszahozták Palpatine-t (Ian McDiarmid), majd kitalálták azt, hogy legyen Rey az ő unokája. Annyi logika van a dologban, hogy így kerül közelebb hősnőnk a sötét oldalhoz, amit aztán el kell löknie magától, de akkor miért kezdődik azzal a film, hogy Palpatine megparancsolja Kylónak, hogy végezzen a lánnyal?