Nahát, a lettek csináltak egy világszínvonalú háborús filmet!

A picike balti állam legdrágább és egyben legsikeresebb filmje megénekli modern kori történelmük legvérzivatarosabb éveit, és teszi ezt hihetetlenül látványosan.

A címadás kicsit zavarba ejtő, mert Dzintars Dreibergs filmjének angol címe hol The Riflemanként, vagyis A lövészként jelenik meg, hol pedig Blizzard of Souls (Lelkek hóviharban), ami az irodalmi alapanyagként szolgáló regény címe is. A számos nyelvre – magyarra sajnos nem – lefordított mű szerzője, Aleksandrs Grin saját első világháborús élményeit írta meg, amikor a cári orosz hadsereg önkéntes lett lövészezredében szolgálva harcolt a Lettországba benyomuló németek ellen, majd ahogy fordult a történelem kereke, új ellenségekre és barátokra talált. A film angol előzetese majdnem olyan látványos, mint a hasonló témában készült, csak Európa másik felén játszódó 1917.

Hősünk, a 17 éves Arturs (Oto Brantevics) azután jelentkezik önkéntes lövésznek apjával és bátyjával a frissen felállított lett zászlóaljba, hogy fosztogató német katonák lelövik édesanyját. Rövid kiképzés után a lövészárokban találja magát, és részt vesz a legvéresebb ütközetekben, köztük a Halálsziget elnevezésű csatában, ahol a németek a keleti fronton először vetettek be mérges gázt. Arturs megtapasztalja a front kegyetlenségét, a felettesei inkompetenciáját és közönyösségét a borzalmas veszteségek iránt, de a bajtársiasságot is. Ahogy az a legtöbb háborús filmben lenni szokott, és ezzel semmi baj nincsen, ezek a műfaj alapvető elemei, és nyilván a frontkatonák élményei is hasonlók, (majdnem) függetlenül attól, melyik hadseregben és milyen mundérban harcolnak.

Amit itt látunk, az nagyon látványos, és annyiban valóban különleges, hogy sokban támaszkodik a keleti front sajátosságaira, erdős területeire, mocsárvidékeire, hómezőire – innen az eredeti cím -, és arra a tényre, hogy itt kevésbé volt jellemző az állóháború és a lövészárokrendszer. Amitől persze a mészárlás nem volt kevésbé embertelen, és ezt jól megkapjuk a The Riflemanben, ha marad ez az eredeti cím. Itt nincsenek világsztárok, és talán ettől még hitelesebb is az egész, ami pedig az eredeti regény szerzőjét, az egykori lövész Aleksandrs Grint illeti, miután a Molotov-Ribbentrop paktumot követően a Szovjetunió újra bekebelezte Lettországot, azonnal letartóztatták és kivégezték, feltehetőleg amiatt is, amit könyvében leírt.