Szerencsére elvetették a Karácsonyi lidércnyomás folytatását, viszont nem láthatjuk a Philip K. Dick fantasy novellájából készült rajzfilmet sem.
Gigantic (2010)
A klasszikus Disney-rajzfilmek hagyományait követve a Gigantic Az égi érő paszuly meséjét dolgozta volna fel. A történet a 15-16. századi Spanyolországban játszódott volna, főszereplője Jack, a kalandokba csöppenő hétköznapi legényke és Inma, egy harcias és heves természetű óriáslány lettek volna, no meg természetesen hatalmas, gonosz óriások. A stúdió nem először szemelte ki a mesét: 1947-ben mutatták be Csupa vidámság és móka (Mickey egér, Donald kacsa és Goofy Csodaországban is ismert) című rajzfilmjüket, ami két történetből áll, az egyikben Mickey egér mászik fel a nevezetes paszulyon az óriások birodalmába.
A Giganticot 2015-ben jelentették be, a stáb élén a Disney megbízható szakemberei álltak: Nathan Geno, az Aranyhaj és a nagy gubanc rendezője, illetve az Agymanók forgatókönyvírója, Meg LeFauve. A zenét Kristen Anderson-Lopez és Robert Lopez írták volna - nekik köszönhetjük a Jégvarázs zenéjét, beleértve a Let it Go-t is, azaz gyaníthatóan a világ összes kislányának lett volna egy kedvenc új dala, ha megvalósul a rajzfilm.
A bemutatót 2018-ra tervezték, majd 2017 áprilisában áttolták 2020-ra. Fél évre rá azonban a Disney és a Pixar elnöke bejelentette, hogy már nem foglalkoznak a Gigantic munkálataival.
Ahol a vadak várnak (1983)
A Disney a '80-as évek elején megszerezte Maurice Sendak klasszikus gyerekkönyvének jogait, hogy egy 2D-3D hibrid rajzfilmfeldolgozást csináljanak belőle. Az új számítógépanimációs technológia kifejlesztésében - akkoriban még egyszerű animátorként - John Lasseter is részt vett, és az Ahol a vadak várnak rövidke demóján keresztül mutatta be a fejlesztéseket. A Disney hasonló technikával akarta elkészíteni A bátor kis kenyérpirítót is, amit végül egy másik stúdió valósított meg, és a komputeranimációt egyelőre jegelték, mert lassúnak és túl drágának találták. Sendak könyvének jogai végül lejártak, 2009-ben a Warnernél Spike Jonze forgatott belőle egy nagyon fura, kiváló filmet.
Karácsonyi lidércnyomás 2.
Henry Selick és Tim Burton zseniális stop-motion rémmeséjének hihetetlen sikere meglepte a Disney-t - a bemutató idején a groteszksége miatt nem is merték a saját logójuk alatt forgalmazni a filmet, ezért került a stúdióhoz tartozó Touchstone Pictures alá. 2001-ben aztán szorgalmazni kezdték, hogy talán ideje lenne folytatni Jack Skellington kalandjait, méghozzá CGI animációval. Valószínűleg Tim Burton beszélhette le a stúdiófőnökséget erről az elvetemült ötletről, és Selick is örült, hogy nem lett az egészből semmi. Mi is örülünk, mert a Karácsonyi lidércnyomás úgy tökéletes, ahogy van.
King of the Elves (2012)
Disney rajzfilm Philip K. Dick egyik novellájából? Ez már maga annyira elborultnak tűnik, mint a legendás szerző bármelyik története. Pedig 2008-ban a stúdió megerősítette, hogy megvásárolták a szerző egy 1953-as fantasy(!!!) novellájának jogait, és a King of the Elves, azaz az Elfek királyának bemutatóját be is tervezték 2012 végére, rendezőnek pedig a Mackótestvér alkotópárosát, Aaron Blaise-t és Robert Walkert nevezték meg.
Nem tudni, hogy a produkciós munkálatok meddig jutottak el. 2009-ben leálltak, majd a következő év márciusában Blaise otthagyta a Disney-t. Pár évvel később megosztott a nyilvánossággal néhány figuratervet, közben jöttek-mentek a potenciális rendezők, mígnem a Disney le nem vette a címet a bemutatók naptáráról. Valószínűnek tűnik, hogy a munka megfeneklett, a rajzfilmből nem lesz semmi.
