Azt bármikor aláírjuk, hogy még ma is ő az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb francia színésznő, de sorra jönnek ki olyan filmjei, amikért egyre kevésbé lehet szeretni, olyan karakterekkel, akik kifejezetten idegesítőek.
Tudom, hogy Catherine Deneuve is él és virul, és persze ott van Isabelle Hupert is, de Franciaország legismertebb és talán legfontosabb színésznője szerintem hosszú évek, évtizedek óta Juliette Binoche. Akit szinte minden életszakaszában láthattunk, kezdve a Rossz vér (1986) bájos fiatal lányától megannyi szerepen át az asszonyig, az érett nőig és most a középkorú asszonyig. Az utóbbi szerepkörre való átállás rengeteg színésznőnek okoz komoly problémát, de Binoche van olyan népszerű, és van olyan munkabírása, alázata, hogy így is rengeteg szerepet játszik el. Talán kissé sokat is. Csak idén itt volt tőle a mozikban a Csillagok határán című bizarr sci-fi, a Kettős életek értelmiségi komédia, és a japán-francia spirituális utazás, a Látomás, és most itt van a Szerelemre kattintva. És még nincs vége az évnek.
Ő Claire, az ötvenes évei elején járó irodalom professzor, akivel szakít nála fiatalabb barátja, és a későbbiekben sem veszi fel neki a telefont vagy válaszol üzeneteire. Erre a nő azt találja ki, hogy a férfit egyik barátján keresztül éri el, és így találja meg lakótársa, a fotós Alex (François Civil) képét. Hogy kapcsolatba kerülhessen a csinos, fiatal sráccal, új profilt hoz létre kamu képekkel, és megteremti a 24 éves Clarát. Az első like-ból hosszú üzenetváltások, majd telefonok lesznek, és személyes találkozás nélkül is szenvedélyes szerelem alakul ki mindkettejükben. Ami persze nyilván nem tarthat örökké, és ez még úgy is viszonylag egyszerű sztori, hogy pár kisebb csavar kerül bele, mert bizonyos véletlenek nem teljesen véletlenek, és van, aki többet tud, mint amit mi elsőre gondolnánk.
És hát igen, a Szerelemre kattintva több szempontból is nagyon mai történet, talán túlságosan is az. Van ugyebár a kétes azonosságok kérdése a cybertérben, a kapcsolatok virtuálissá válása és van a nagy generációváltás az életünkben, miközben a fiatalság és szépség irracionálisan – és mégis logikusan – felértékelődik, és már nem a tizenévesek azok, akik nem találják a helyüket a világban, sőt, hanem az ötvenesek. Ezek nagyon is izgalmas témák, még akkor is, ha jól egymásra lettek pakolva, de attól, hogy egy téma társadalmilag aktuális és érdekes, még nem feltétlenül izgalmas. Nem izgalmas például akkor, ha szájbarágós üzenetekkel pakolják meg, mint azt teszi Safy Nebbou rendező.
És az sem segít, hogy a történet kapott egy kissé erőltetett keretet, mert Claire egy pszichológusnak (Nicole Garcia) meséli el Facebook alteregója történetét, és az egész bántóan életszerűtlen, különösen a pszichológusnő reakcióit illetően – akiről már az első perc után tudjuk, hogy ő is a nő egyfajta alteregója. És egy jó színésznő is el tud veszni egy sablonos történetben, és Juliette Binoche elveszik itt, még akkor is, ha tudjuk, ez a sztori nagyon is róla szól – de az is lehet, hogy pont ezért tűnik el benne. És azért is, mert túl sokszor láttuk őt mostanában, túl sok hasonló szerepben.
Értékelés: 5/10
