Igaz, a legsasszeműbbek sem tudják őt kiszúrni.
Anthony Hopkins 22 éves volt a Spartacus forgatásának idején, így akár még szerepelhetett is volna Stanley Kubrick klasszikusában. A stáblistán azonban hiába is keresnénk a nevét, és nem érdemes a statisztákat sem fürkészni a háttérben, úgysem tudjuk észre venni a walesi születésű színészlegendát.
A megfejtés valójában pofonegyszerű, de előtte érdemes a kontextust is felvázolni röviden. A Spartacus valójában nemcsak történelmi kalandfilm volt, komoly áthallásokkal is bírt az 1950-es évek amerikai történelmére, különösen a „kommunistaüldözésekre” és a polgárjogi mozgalomra. Howard Fast, az eredeti regény szerzője, akkor írta a Spartacust, amikor börtönbe került, mert nem volt hajlandó együttműködni az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottsággal.
Ezek után nem is meglepő, hogy míg a filmet a mainstream média felemelte, a jobboldali és antikommunista csoportok, mint például a National Legion of Decency, tüntetni kezdtek ellene, és a filmet bemutató mozikban sztrájkőrséget állítottak fel. A "nemzeti törekvések kifejezésének legitimitásával" kapcsolatos vita egészen addig tartott, amíg az újonnan megválasztott amerikai elnök, John F. Kennedy át nem lépte a kommunistaellenes szervezők által felállított sztrájkőrséget, hogy részt vegyen a filmvetítésen.
Ebből akár arra is következtethetünk, hogy az alkotók kezét a korábban életben lévő cenzúraszabályok már nem kötötték, de valójában még így is ki kellett vágni részeket a filmből – Kubrick ezúttal nem kapta meg a végső vágás jogát. Az egyik ilyen kicenzúrázott jelenetben azt láthattuk volna, hogy a Laurence Olivier által alakított Crassus megpróbálja elcsábítani a rabszolgáját, a Tony Curtis által játszott Antoninust. A négyperces jelenetben, miközben Antoninus a mesterét fürdeti, a férfi megkérdezi tőle, hogy erkölcstelennek tartja-e a "csigaevést", ellentétben az "osztrigaevéssel", ami egy nyilvánvaló szexuális utalás.
1991-ben Kubrick rendezői változatot készített a filmből, és visszatett néhány törölt jelenetet, többek közt a fent említett interakciót is. A hangsáv azonban elveszett, ezért az akkor 66 éves Curtis felmondta a saját dialógját, a már két éve halott Sir Olivier helyett pedig a tanítványa, (az akkor még nem Sir) Anthony Hopkins ugrott be, és olyan kiváló munkát végzett, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy nem az igazi Oliviert hallja.
Via: Collider
