Van belőlük jó néhány, most a legemlékezetesebbek közül választottunk párat.
Terence Fletcher – Whiplash
Damien Chazelle 2014-es filmdrámája Oscart hozott J.K. Simmonsnak, nemcsak megérdemelten, hanem végre: a színész ugyanis egy zseni, és különösen negatív karakterekkel kizárólag fantasztikus alakításokat nyújtott már korábban is, hogy csak az Oz című sorozat náci Vernon Schillingerjét említsük, vagy a komikusan utálatos J.J. Jamesont Sam Raimi Pókember-filmjeiből. Whiplash-beli karaktere, Terence Fletcher irgalmatlanul szigorú, gyűlöletes rohadék, de Simmons olyan elemi erővel játszik, hogy szabályosan megdelejezi a nézőt, és néznénk még sokáig, hiába annyira utálatos.
A film végén aztán titokban talán meg is sajnáljuk picit, amikor kiderül a személyes tragédiája.
Dolores Umbridge – Harry Potter-filmek
Könyvek vagy filmek, oly mindegy, a karakterek itt is, ott is borzasztó emberek: Harry nevelőszülei, a Dursley-k igazi dickensi szemétládák, ahogy rendre gyötrik és megalázzák a fiút, a tanárok között pedig kétségkívül Dolores Umbridge nyeri az aljasságkupát, aki szó szerint megkínozza diákjait (az a jelenet pedig, amelyben kirúgja szerencsétlen Trelawnyt, egyenesen szívszaggató). Imelda Staunton alakítása fantasztikus, de a karakter a Harry Potter és a Főnix rendjének regényeredetijében talán még aljasabb: Rowling annyira pontosan írja le ezt a mézes-mázoskodó, ám alattomos embertípust, akinek minden szavából csöpög a gyűlölet és a lenézés, hogy csoda, hogy az olvasók nem tépték össze a könyvet dühükben.
Umbridge borzalmas ember,
és SPOILER! amikor a kentaurok fociznak vele, még az is szerény büntetése gonoszságának.
Én, Tonya
Az életrajzi filmben bepillantást nyerhetünk Tonya Harding műkorcsolyázónő gyerekkorába is, amikor láncdohányos, zsarnok anyja szó szerint beleveri a lányába, hogy a legjobb korcsolyázó legyen, és egyébként sincs soha egy jó szava se hozzá;
Matilda
Roald Dahl sosem finomkodott gyerekkönyveiben, ha kegyetlenkedésről volt szó: szegény kis Matildának pedig mind a szülei, mind iskolája igazgatónője merő borzalom. Rettenetesen buta és ügyeskedő, anyagias apja és anyja még csak azt sem tudják, hány éves a kislány, kiröhögik, mikor kiderül, hogy szeret olvasni, és elintézik annyival, hogy inkább bámulja a tévét, ahogy ők.
A náci kiképzőtisztre hajazó igazgatónő, Agatha Trunchbull pedig egyenesen gyűlöli a gyerekeket, és élvezettel kínozza őket.
Carrie
Stephen King nagyon gyűlöli a képmutató, ájtatos bigottakat, és keményen odatette magát, amikor megalkotta Carrie anyjának karakterét. Margaret White elnyomja, folyamatosan megalázza a lányát, és amikor szegény Carrie-nek az iskola zuhanyzójában jön meg először a menstruációja, nem elég, hogy megszégyenül és kiröhögik az iskolástársai, anyja bezárja és imádkozásra kényszeríti, mondván, hogy ez Isten büntetése a viselkedéséért.
Carrie anyja az egyik legutálatosabb figura, akit valaha papírra vetettek,
Brian De Palma 1976-os filmadaptációjában pedig Piper Laurie tökéletesen alakítja a borzalmas nőszemélyt (Oscarra is jelölték érte).
Reszkessetek, betörők!
Milyen szülők azok, akik otthon felejtenek egy gyereket a nyaralás (telelés) előtt? Pláne kétszer? A McCallisterek számára azért szolgáljon mentségül, hogy a családi összejövetel kész bolondokháza, és Kevin is egy kis csirkefogó, a létszámellenőrzésen pedig egy másik fejet számoltak Kevinének; de akkor sem szép dolog otthon felejteni a gyereket.
Sütő elzárva, ajtó bezárva, minden oké. Azaz mégsem, mert hol van Kevin?!
A srác anyja aztán teljesen kétségbeesik, és kalandos úton, de hazautazik, bizonyítván, hogy szereti rosszcsont fiát.
A PORT.hu zenés műsora, a SZESSÖN e heti vendége a Nem akarok beleszólni trió egyik frontembere, Fancsikai Eszter, aki a YouTube-ról úgy lehet ismerős mint Vegamama. Most megmutatta, hogy mit tud a dobok mögött.