Van.
Komoly kutatások és embekísérletnek vetettük alá magunkat akkor, amikor Scorsese legújabb remekművét délután kettő órakor a Westend mozijában tekintettük meg. Felmerül, hogy ez elég nagy szentségtörés-e a filmmel és a mozit olyan nagyra becsülő rendezővel kapcsolatban vagy még kell az is, hogy az alkotását valamelyik Marvel-filmhez hasonlítsuk?
Így vagy úgy, de azért sikerült elhelyezni a Scorsese Cinematic Universe-ben ezt a filmet is, hiába voltak a nézők között olyan idős nénik, akik arról faggatták az idős bácsikat, ahogy emlékeznek-e, hányra hívták a szerelőt. Az ilyen kis apróságok mit sem vesznek el a mű élvezeti értékéből.
De Niro és DiCaprio is élete alakítását nyújtja az új Scorsese-filmben
Közel 3 és fél órán át kapja a gyomrosokat a néző, aki kíváncsi a Megfojtott virágok embertelen gyilkosságsorozatára, de megéri – maffiafilmes és western elemeket soha, senki nem kombinált még össze ennyire jól.
Felmerült a kérdés, hogy mégis hogy jövünk mi itt Magyarországon az indián kultúrához. Kiderült, hogy nagyon egyszerűen, hála Galla Miklós és Laár András társulatának, a L'art por l'art Társulatnak és egy felejthetetlen dalának, A nyálon lőtt lány balladájának.
De sem ez, sem Winnetou nem feledteti azokat a botrány rossz indiános filmeket, mint a Skalpok vagy a Fehér apacs. Hogy pontosan miért is, az az alábbi podcastból kiderül.
