Akár rendkívül amatőr is lehetett volna a csakis amatőr szereplőkkel forgatott film, Csuja László első munkája, de van egy olyan hangulata, amiért mégis figyelni kell rá, amiért lehet szeretni. És ezek az amatőr arcok jó arcok.
Bevallom, én nem igazán bíztam ebben a filmben. Jártunk kint a Virágvölgy forgatásán, és azt éreztem, hogy Csuja László elsőfilmes rendező nem egy saját világot alkot éppen, hanem beleszeretett két, már létező, nélküle is kész karakterbe, Berényi Bianka Instagram-sztárba és Réti László többszörös Speciális Olimpiai bajnok alakjába, és mintegy ürügyként húzott fel köréjük egy rendkívül vázlatos sztorit. Azt hittem, hogy a két amatőr színész nem fog tudni megélni egy ilyen történetben, hogy bántó lesz a jelenlétük, és csak egy újabb közép-európai mizériát kapunk a végén. Tévedtem, belátom.
Az persze igaz, hogy a két főhős egy az egyben önmaga. Bianka az Bianka, az egyedül felnőtt, flegma, magát folyton pózokba vágó, izgő-mozgó, úgy vonzó, hogy közben kicsit idegesítő csaj, Laci pedig Laci – mindketten saját néven szerepelnek -, az egyszerű, szinte szótlan, a világot kikerekedett szemmel figyelő, egyszerű srác. És a lakótelepen ténfergő, unatkozó Bianka ellop egy kisbabát, amikor látja, hogy bánik vele a proli anyuka, és véletlen fut össze a bútorrakodóként dolgozó Lacival. Aki, bár sosem látta még a lányt, megígéri, hogy gondoskodik róla, hogy mindenáron otthont teremt számukra. Lop is egy lakókocsit a nagybátyjától, de ezzel adósságba keveredik, amit nem tud törleszteni, így menekülniük kell. Babával, lakókocsival.
Azt életről, kisbabákról és lakókocsikról mit sem tudó, naiv és felelőtlen párnak, akik tulajdonképpen nem is egy pár, csak két gyökértelen fiatal, nincs sok esélye a világgal szemben, azt az első pillanattól kezdve tudja a néző, és ez persze furcsa melankóliát kölcsönöz annak, amit látunk. Bianka sokszor a legkevésbé sem racionális viselkedésének, szertelenségének, annak, ahogy Laci kinéz a fejéből, és itt jön át az, hogy Csuja László, mennyire szereti ezt a két karaktert. És jól jön át, ami nagy szó egy tapasztalatlan elsőfilmesnél, aki nem éppen a Kincsem vagy a Pappa Pia költségvetéséből dolgozott, sztárok, nagy nevek nélkül.
A Virágvölgy vállaltan kis film, talán el is felejtjük, mi is volt ez pár hét múlva, de van miért szeretni, és vannak olyan csúcspontjai, amik talán mégis visszakúsznak valamikor hozzánk, mint amikor Laci és Bianka egy kempingben karaokézik az Ocho Macho Jó nekemjét énekelve. Az egy nagyon jó pillanat, és attól is jó, mert ott mindenki amatőr, és persze, tök jó, amikor kedvenc színészeinket fantasztikus szerepekben látjuk, de az is jó, ha valaki bebizonyítja, maga is kezdőként, hogy abszolút kezdőkkel is nagyon jó dolgokat lehet összehozni. És lehet, hogy lesz, aki ezektől a kezdőktől a falra mászik majd, benne van a pakliban, különösen Bianka esetében – ahogy ő el tudja nyafogni azt, hogy „Miiit csinááálsz?”, úgy senki sem affektál, de ez a csaj tényleg ilyen.
Értékelés: 8/10
