Ami nincs a történelemkönyvekben

"Jó németről, jó náciról, hogy te nem hallottál az életedben, az biztos!" - ezzel a kijelentéssel kezdte a Megszámláltatott fák olvasópróbáját Csiszár Imre, rendező. - "Ha jól közelítjük ezt a szerepet és jól játsszuk ezt a szerepet, akkor adott a lehetőség, hogy borotvaélen táncolva nem áruljuk el a nézőnek: egy oltári nagy ripacsról van szó, aki csak szórakozik, játszik, vagy valakiről, aki nagyon mély filozófiai érzékkel igazgatja az életét egy szent cél érdekében. Vagy egy nem egészen épelméjű egyén a főszereplő. Valójában mindhárom egybegyúrva."

Kocsis István színdarabja merész és meghökkentő alaphelyzetre épül: Ranke, a második világháború német tisztje lassanként ráeszmél a háború mögött folyó rettenetes színjáték magasabb szintű összefüggéseire. A szemét egy könyv nyitja fel, melynek írója éppen annak a falunak a lakója, melyet csapata megszállás alá vett. Foglyul ejti hát a szerzőt, s meglehetősen furcsa, néha kegyetlen kapcsolat alakul ki a két férfi között.

Az Újszínház legújabb darabjának főhőse egy felbolydult, szörnyű történelmi időszakban kezdi átlátni az egyén sorsán túl a szörnyű gépezet működését. Mindaz, amiben hitt, hazugsággá válik, és ő felismerésébe beleőrül. Vagy tán csak tetteti az őrültséget… Egy biztos: az ember  embersége áll szemben a háborúval és annak valódi céljaival. A végzete elkerülhetetlen, ám addig is, felfegyverzett katonáival fákat számláltat harc helyett...

A mű ezen az izgalmas és szokatlan megközelítésen át mutatja be nekünk a világháború azon rejtélyes mozzanatait, amelyek a történelemkönyvekből kimaradtak.

A főhőst  alakító  Viczián Ottó  rendkívüli energiával készült szerepe megformálására.

"Csiszár Imrével már többször dolgoztam együtt, nagyszerű embernek és rendezőnek tartom - mondta a művész. - A közös munka számomra mindig nagy öröm."

Miközben mély indulatok csapnak össze, lelket próbáló érzelmek születnek a stúdió színpadán, Csiszár Imre pedig meztelenre vetkőzteti a karakterek lelkét.

"Nem szeretem azokat az összeolvasó próbákat, ahol a szereplők csak ülnek egy helyben: a szituációkat a gyakorlatban kell kipróbálni - magyarázta a rendező. - A cél, hogy a színészek megfelelő lélekállapotba kerüljenek. Ehhez az egyes jelenetekben a reakciókat  az ösztönökig le kell bontani."

Csiszár a végsőkig kiaknázza a helyzetekben rejlő energiákat.

"Ez a magas rangú náci tiszt itt egyszerűen ember: a maga esendőségével, beleszorítva egy groteszk helyzetbe, groteszk módszerekkel küzd azért, hogy megértse a háború mögött húzódó magasabb rendű összefüggéseket. És éppen a gondolkodás, az eszmék felülbírálata teszi magányossá. Ez a magány pedig megteremti az igazságkeresés kényszerét."

Lux Ádám, aki Viczián Ottó partnereként a másik főszerepet játssza, nagyon örül a közös munkának.

"Ottóval már számtalanszor szinkronizáltunk ugyanabban a filmben, de színpadon most először van alkalmunk együtt játszani - mondta Lux Ádám. - Szerencsénkre egy meglehetősen szép feladat elé állított minket ez a darab: a két, ellenséges oldalon álló férfi között különös, furcsa kapcsolat alakul ki."

Ádám azt is elárulta, hogy számra nagyon fontos a csapat munka.

"Miután megkaptam a szövegkönyvet, sokat beszélgettem kollégáimmal, a rendezővel és a dramaturggal a darabról - mesélte Lux Ádám. - A meglátásaikból és az én véleményemből formálódott lassan a karakterem. Néha a legváratlanabb pillanatokban, például hajnalban áll össze a kép. És ha kérdésem van, akkor felteszem: csak akkor tudok hitelesen játszani, ha pontos válaszokat kapok a bennem születő kérdésekre. Nagy örömömre Csiszár Imre olyan rendező, aki mindig tudja a választ."