A Netflix elképesztő tempóban ontja magából az eredeti, és sajnos sokszor megkérdőjelezhető minőségű tartalmakat, amiket aztán a főoldalán reklámoz. A nézők persze kattintanak egyből az újdonságokra, amik így bekerülnek a Top 10-es listába, és ezután még többen kattintanak rájuk. A régebbi filmek vagy sorozatok újranézésére vagy bepótolására így már nincs időnk és energiánk, pedig rengeteg kincs lapul a Netflix archívumában. Ezek közül mutatunk néhányat.

Állat az emberben (1938)

Jean Renoir alapfilmje Émile Zola azonos című regényének adaptációja, főszereplője Lantier mozdonyvezető, ő az, akiből „előtör az állat”: amikor Séverinne-nel, a pályaudvari elöljáró feleségével viszonyt kezd, és úgy érzi, hogy az asszony a férj megölését várja tőle, bekövetkezik a tragédia.

A filmet, amely Magyarországon először 1941-ben, A fekete asszony címen került mozikba, forradalmi képi világa mellett Jean Gabin elementáris erejű alakítása és a vasút világának dokumentumszerűen hiteles ábrázolása teszi klasszikussá.

Gyalog galopp (1975)

A Monty Python-társulat kultikus vígjátékában Arthur, a britek királya (Graham Chapman) azt a feladatot kapja Istentől, hogy kutassa fel a Szent Grált. Egy ilyen horderejű küldetés kooperatív munkát igényel, ezért maga köré gyűjti Albion (fél)tökös lovagjait, Sir Bedevere-t, a tudóst (Terry Jones), a szűzies Sir Galahadot (Michael Palin), a bátor Sir Lancelotot (John Cleese) és Sir Robint (Eric Idle), aki nem olyan bátor, mint Sir Lancelot. A Kerekasztal lovagjai felkerekednek hát, hogy megannyi kalandot átvészelve begyűjtsék a menő poharat.

Mad Max (1979)

A Terminator-sorozathoz vagy a Star Wars-filmekhez hasonlóan a Mad Maxből is a második részt szokás a legjobbnak tartani, de érdemes (még) egy esélyt adni George Miller eredetijének, mert egész jól öregedett.

A sztori szerint a nem is olyan távoli jövőben útonálló bandák, félelmet nem ismerő, öngyilkosjelölt autóversenyzők és rendőrök kergetik egymást a pusztuló városok között. Amikor az egyik motoros banda tagja az üldözés során az életét veszti, barátai, élükön egy karizmatikus pszichopatával, Toecutterrel, elmennek a holttestért. A bosszúra szomjazó társaság megtámad mindenkit, aki az útjába kerül. Az eset kivizsgálására Max (Mel Gibson) és társa kap megbízást, akiknek sikerül is a banda egyik tagját letartóztatni, ám már a következő napon szabadon is engedik. Max kilép a rendőrség kötelékéből, és családja társaságában nekiindulna, hogy új életet kezdjen, a következő áldozat azonban az ő gyermeke lesz. Az őrület határán álló, kétségbeesett férfi újra szolgálatba áll, és egy speciálisan az ő számára készített autóval ered a gyilkosok nyomába.

Brian élete (1979)

A hivatalosan Terry Jones rendezte, de az egész Monthy Python társulat által összerakott, írt és eljátszott film a legzseniálisabb bibliaparódia - Júdeában vagyunk, ott és akkor, amikor Jézus született. Vele szinte egy időben és egészen a közelében megszületik egy másik gyermek is, Brian, és a napkeleti bölcsek nem is olyan bölcsek, mert tévedésből azt hiszik, hogy ő a megváltó, és ez a film ettől a perctől kezdve tévedések és félreértések sorozata. Júdea ekkoriban forrong: zsidók harcolnak a szabadságért, a rómaiak és egymás ellen is, Brian pedig mindössze szerelmes akar lenni – Pilátus pedig azt szeretné, ha végre nem röhögnék ki beszédhibája miatt.

A kosztümös szatíra fergetegesen vicces, de nem csak emiatt híres, pontosabban hírhedt. Témája miatt blaszfémiával vádolták az alkotókat, még saját hazájában is nehézségekbe ütközött a forgalmazás, az Egyesült Királyság több területén is betiltották. Ennek ellenére, vagy ezért is, kultikussá vált, ma már pl. a filmben hallható Always Look On The Bright Side Of Life című szám a legnépszerűbb temetési dalnak számít Nagy Britanniában.

A sebhelyesarcú (1983)

Minden idők talán legjobb, legszókimondóbb, legizgalmasabb gengszterfilmje,  A sebhelyesarcú egy 1932-es korai hollywoodi klasszikus, a Howard Hawks rendezte 1932-es A sebhelyesarcú remake, de ma már aligha állítaná bárki is, hogy az eredeti a jobb. Ha a mai néző hallott is az első A sebhelyesarcúról, szinte biztos, hogy csak a másodikat látta, ami nemcsak a filmkánonba került be, de kifogyhatatlan idézet- („Köszönj szépen a kis barátomnak!”) és mémgyűjtemény lett. (További érdekességet itt olvashatók a filmről.)

Szellemirtók (1984)

Ivan Reitman kultikus vígjátékának épp most került mozikba a folytatása A Szellemirtók – Az örökség címmel, amelyért a kritikusok jelentős része nem rajong (nekünk mondjuk pont tetszett), úgyhogy ez egy kiváló apropó rá, hogy újranézzük az eredetit.

A sztori szerint dr. Venkmant (Bill Murray), dr. Stantzot (Dan Aykroyd) és dr. Spenglert (Harold Ramis), a mániákus parapszichológusokat kirúgják az egytemről, ahol eddig tanítottak és kutatásaikat végezték. Megélhetésük és Manhattan érdekében szellemirtó irodát nyitnak. Az első komoly megbízásuk nem is várat sokáig magára, a szomszédjukat és annak házát megszállták a szellemek. A baj nem jár egyedül: hőseinknek hamarosan a New Yorkban elszaporodó kóbor szellemek is feladják a leckét.

Vissza a jövőbe (1985)

Az időutazós kalandkomédiák alfája és omegája, főszerepben a pufidzsekis kamasszal, Marty McFly-jal és az őrült Dokival.

Robert Zemeckis filmjét bármilyen életkorban, bármennyiszer újra lehet nézni, akkor is, ha már kívülről ismerjük a sztori legapróbb részleteit is. De mitől működik ennyire a történet? A széria forgatókönyvírója és producere, Bob Gale szerint nem is az időutazás és a futurisztikus DeLorean az igazi hajtómotorja ennek a történetnek, hanem a Doki (Christopher Lloyd) és Marty McFly (Michael J. Fox) jól eltalált karaktere, a kettejük barátsága, és ahogy mindent beleadva megpróbálják megmenteni a szülők házasságát, nehogy az a végén ne történjen meg.

Totoro - A varázserdő titka (1988)

A japán animáció élő legendája, Hayao Miyazaki pályafutása alatt rengeteg, szebbnél szebb filmeket alkotott (a Chihiro csodaországbanért Oscart is kapott), de közülük is kiemelkedik a Totoro, amely az egyik legegyszerűbb meséje, mégis végtelen mennyiségű szépség és emberség fér bele.

A történet főszereplője egy kislány, aki a nővérével és édesapjával egy vidéki házikóba költözik, miközben édesanyjuk a közeli kórházban lábadozik. Itt fedezi fel az erdőben lakó varázslatos lényeket, köztük a nagy és szőrös Totorót, aki a hatalmas fogsorával félelmetes is lehetne, de Mei a kisgyerekekre jellemző ártatlan kíváncsisággal ismerkedik vele.

A rajzfilm Miyazaki sok más filmjéhez hasonlóan gyönyörűen mutatja be természet és ember viszonyát, a nálunk hatalmasabb erőket, amiket érdemes tiszteletben tartani. Ennek megfelelően az erdő lényei sem egyszerű cuki kis figurákként jelennek meg, hanem jóval izgalmasabbak ennél, és egy olyan fantasztikus világba vezetnek be, amiről minden kisgyerek álmodik.

Szex, hazugság, videó (1989)

A ma már az egyik legfontosabb amerikai rendezőnek számító Steven Soderbergh rögtön az első nagy játékfilmjéért megkapta a cannes-i Arany Pálmát. A Szex, hazugság, videó cselekményének középpontjában a frigiditásával küszködő, gátlásos, a közös hangot csak pszichiáterével találó Ann (Andie MacDowell) áll, akinek a férje, John (Peter Gallagher) viszonyt folytat a nő húgával, Cynthiával (Laura San Giacomo), aki mellesleg totális ellentéte a nővérének. Ebbe a nem túl idilli környezetbe csöppen bele a férfi gyerekkori jó barátja. A visszahúzódó Graham (James Spader) és Ann között különös kapcsolat alakul ki. A váratlanul érkezett vendéget jobban megismerve ugyanis fény derül annak szokatlan hobbijára: az impotens Graham jelentős méretű videókazetta-gyűjtemény tulajdonosa: a szalagokra nőismerősei szexuális szokásairól készített interjúit rögzítette. A szextől undorodó Ann így végre megleli korábbi életéből hiányzó szellemi társát.

Nagymenők (1990)

Scorsese überklasszikusát talán már senkinek nem kell bemutatni, úgyhogy álljon itt inkább néhánykulisszatitok.

A stúdió nem akarta Ray Liottát, egy igazi sztárt képzeltek el a szerepre, Tom Cruise, Sean Penn és Alec Baldwin neve is felmerült, Scorsese azonban ragaszkodott a választottjához. Az olyan epizodisták mellett, mint  Michael Imperioli, Samuel L. Jackson vagy Vincent Gallo, igazi gengszterek is feltűnnek a filmben. A szereplők között ott van például az a Hantás Tony, akit Viggo Mortensen alakított a Zöld könyvben. Körülbelül 45 olyan ember kapott szerepet a filmben, akik a színészképző helyett korábban csak az „élet iskolájába” jártak. A „fuck” szót 321-szer használják a filmben, és majdnem a fele Joe Pesci száját hagyja el. A forgatókönyvben csak 70 volt, a többit a színészek improvizálták. Scorsese már a forgatókönyv megírása alatt tudta, melyik jelenet alatt milyen szám szól majd. Összesen 43 dal hallható a filmben, vagyis csak a jogdíjakra komoly összegeket kellett a producereknek költeniük.

És ami a legmeglepőbb: a tesztvetítések közönsége utálta a filmet!