2021 tavaszán indult el itt a PORT.hu hasábjain egy új cikksorozat Pótvizsga címmel, melyben szerkesztőségünk tagjai időről időre töredelmesen bevallják: éveken keresztül úgy írtunk cikkeket számos kultfilmről, hogy valójában nem is láttuk azokat! Az én restanciám már egy olyan hosszú listává terebélyesedett, hogy inkább fel sem sorolom az összes utólag bepótolt filmet A remény rabjaitól a Truman showig (akit érdekel, itt elolvashatja a Pótvizsga-cikkeket), folytatom inkább a sort John Woo kultikus akciómozijával, az 1997-es Ál/Arccal.

Az Ál/Arc a 90'-es évek tipikus eszelős tempójú akciófilmje

Kellemesen egybemosódik benne a '80-as évek „egyszemélyes hadsereg”-típusú kommandósfilmes őrülete, a Magnumjával rendet csináló Piszkos Harry és a mindig mindenért bosszút álló Charles Bronson kérlelhetetlensége és a Bond-filmek világmegmentése. A két főszereplő, a John McClane-típusú, elhivatott zsaru és  a képregények Jokerét idéző, pojáca gengszter pont úgy cserélnek egymással helyet, mint a blőd vígjátékok ikerpárjai, miközben úgy szórják egymásra megállás nélkül az ólmot „belassított harci balettet” járva, hogy azt 25 évvel később is öröm nézni!

A '90-es években iszonyatosan látványos változáson ment keresztül az akciófilmes zsáner. Az 1991-es Terminátor 2. - Az ítélet napja azért volt fontos mérföldkő, mert az elsők közt mutatta meg, mikre képes a komputeranimáció, és mit lehet elérni pusztán azzal, ha a gonosz átáll a jók oldalára. Az 1999-es Mátrix pedig azért volt fontos korszakhatár, mert évtizedekre meghatározta a sci-fik és az akciófilmek CGI-látványorgiáját, visszahozta a mainstreambe a kungfut és a távol-keleti stílusú akciófilmeket, ráadásul még divatstílust is teremtett (jelen sorok írója például a Whachowski testvérek hatására vett Nokia mobiltelefont, napszemüveget, bakancsot és fekete bőrkabátot 2000-ben a ballagási pénzéből).

Az Ál/Arc nem más, mint a T2 és a Mátrix közti „hiányzó láncszem”, ahol a gonosz átáll a jók oldalára (illetve a jó a gonoszokéra), és látványosan belassított jelenetekben annyi töltényt lő ki, hogy Schwarzenegger és Stallone is elégedetten csettint.

Joggal vetődhet fel most az olvasóban a kérdés: ha ennyire áradozok az Ál/Arcról, és ilyen fontosnak tartom az akciófilmes zsáneren belül, akkor hogyhogy nem néztem meg anno 1997-ben a moziban? Alighanem pont a fentiek miatt: még nem rántott be a Mátrix svungja (valamint azoknak a távol-keleti akciófilmeké, amelyekre nagyban építkezett), és nálam az akciósztárság ott kezdődött, hogy Schwarzenegger vagy Stallone lepofoz és keresztüllő mindenkit.

A '90-es évek második felének akciófilmes termése nekem Végképp eltörölnit, a Dredd bírót és a Daylightot jelentette, hiszen évről évre alig vártam a két kedvenc muszklimiskám (Arnold és Sly) új filmjeit. 1997 őszén ráadásul, amikor az Ál/Arc Magyarországon mozikba került, olyan filmekkel kellett versenyeznie a hozzám hasonló, kevéske zsebpénzű középiskolások körében, mint a Jurassic Park 2, Az ötödik elem, a  Men in Black – Sötét zsaruk. Utóbbiak közül mindet moziban láttam, miközben sejtelmem sem volt arról, hogy feltörekvőben van a régi vágású, izompacsirta idolok árnyékában egy új, „okos akcióhős”, Nicolas Cage, aki olyan korszakos blockbusterekben remekelt csak 1996-ban és 1997-ben, mint A szikla, a Con Air és az Ál/Arc. (Lazán kapcsolódó érdesség, 1990-ben még úgy volt, hogy Schwarzenegger és Stallone fognak egymásnak feszülni John Woo „fejcserés támadásos” filmjében – ha így lett volna, egészen biztosan az elsők között veszek rá mozijegyet anno a szolnoki moziban!)

Az Ál/Arc sztorija természetesen úgy marhaság, ahogy van. Sean Archer FBI-ügynök, a terroristák megveszekedett ellensége (John Travolta) élete legőrültebb akciójába megy bele, amikor egy futurisztikus orvosi beavatkozás segítségével titokban arcot cserél ősellenségével, a kómába esett, nárcisztikus gengsztercézárral, Castor Troyjal (Nicolas Cage). A megszállott ügynök így próbálja kiszedni a kegyetlen terrorista börtönbe zárt öccséből, Polluxból (Alessandro Nivola), hová rejtették el azt a bombát, ami képes kiirtani Los Angeles teljes lakosságát. Csakhogy időközben az arc nélküli Castor Troy magához tér a titkos klinikán, és magára varratja Sean Archer arcát, hogy aztán átvegye a helyét nemcsak az FBI főhadiszállásán, de az ügynök hálószobájában is...

A Mesék a kriptából-tévésorozat és a filléres ponyvák őrült tudósai szoktak efféle blőd testcserét végrehajtani – itt viszont már-már ijesztő sci-fi jóslat, hogy az egyén mit sem ér, bárki átveheti bárki helyét a társadalomban. John Woo a túlpörgetett akciójelenetek és a markáns rendezői kézjegyek (lásd: galambok, templom, lassítás, hongkongi wuxia filmeket idézően nagyokat ugró, kvázi sérthetetlen szereplők, stb.) mellett nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy az arccsere miként hat az arcok eredeti tulajdonosaira.

Azért persze senki se várjon pszichológiai thrillert az Ál/Arctól. Ám valahogy mégis ott van benne a tragikus sorsú hős és antihős története, ami egy kis mélységet ad az amúgy igencsak egydimenziós karaktereknek. Travolta a film elején fapofával alakítja a munkamániás bűnüldözőt, ám amikor az enyhén kettyós Castroy Tory szó szerint belebújik Sean Archer bőrébe, a színész szinte lubickol a rablóból lett pandúr szerepében, aki látványosan jól érzi magát a város terroristaüldöző megmentőjeként.

Nicolas Cage eközben eszelős átéléssel hozza a nárcisztikus szociopata Castroy Toryt, aki még papnak álcázva magát is csak arra tud gondolni, hogy milyen jó alkalom ez most a kóristalányok taperolására. Azután viszont, hogy Cage már a karót nyelt Sean Archerként alakítja a terroristavezért, megcsillantja azt a fajta színészi képességeit is, amivel pár évvel korábban Oscar-díjat nyert a Las Vegas, végállomás főszereplőjeként.

Divat szidni Nicolas Cage-et, de az vitán felül áll, hogy ebben a  filmben bitangul odatette magát a kettős szerepben!

A mimóza ál-Castor Troy ugyanis a szemünk láttára lényegül át az igazi Castor Troy-já a film emlékezetes börtönlázadásos jelenetében. Nicolas Cage tényleg elment a falig ebben a filmben (olyannyira, hogy a visszaemlékezések szerint produceri szintről telefonáltak rá, hogy legyen összeszedettebb a játéka a forgatáson, mert sok pénz forog kockán), nem csoda, hogy ma is sűrűn használt mémmé vált a 25 évvel ezelőtti, eszelős tekintete:

Az Ál/Arc már eleve azzal a '90-es évek egyik legemblematikusabb akciófilmje lett, hogy Nicolas Cage és John Travolta lettek a főszereplői. John Woo összetéveszthetetlen, már-már művészi szintű rendezői stílusa viszont egyértelműen kiemeli ezt az alkotást a korabeli mezőnyből.

Kiknek ajánljuk? Mindenkinek, aki rajong a '90-es évek látványos akciófilmjeiért vagy John Woo munkásságáért, és bármit megnéz századszorra is, ha abban Nicolas Cage vagy John Travolta a főszereplő.

A film jelenleg a Disney+ kínálatában érhető el.