Hónapok óta ugyanattól az egy kérdéstől hangos az internet: vajon a Netflix Vajákja, az Amazon Prime egymilliárd dollárból készült A Hatalom Gyűrűi-sorozata vagy az HBO GO-n futó Trónok harca spin off, a Sárkányok háza a legjobb fantasy sorozat? (Szerintünk egyébként az utóbbi, ezért is készült róla hétről hétre PORTcast adás, de ez igazából most mellékes.)

Tényleg csak idő kérdése volt, hogy az egymással folyamatosan vetélkedő nagy streaming szolgáltatók gigászi csatájába mikor lép be negyedikként a Disney+ a saját fantasy történetével.

Igaz, kicsit érthetetlen, hogy miért vártak ezzel ennyit, elvégre a Disney a Lucasfilm Ltd. 2012-es megvásárlásával nemcsak a Star Wars- és az Indiana Jones-jogokhoz jutott hozzá, de minden más franchise-hoz is, ami annak idején George Lucas fejéből pattant ki. Ilyen volt többek között a Val Kilmer és Warwick Davis főszereplésével 1988-ban bemutatott Willow is, amely ugyan anno kissé talán méltatlanul eltűnt a süllyesztőben, de világszerte rajongók milliói szeretik még ma is ugyanúgy, mint a többi Lucasfilm-produkciót a Fantasztikus labirintustól kezdve a Harc az Endor bolygón tévéfilmig.

Ennyire látványosan lemaradva a konkurensektől fantasy sorozatban folytatni a Willowt klasszikus 19-re lapot húzás volt. De ha jobban belegondolunk, végül is mit veszíthetett volna vele a Disney? Annál nagyobb hajcihő úgysem lehet a dologból, mint amilyen gyűlöletcunamit kaptak a Star Wars VII-VIII-IX. epizódok miatt, ha viszont bejön az új Willow a nézőknek, akkor itt egy újabb soha ki nem fogyó kincsesbánya a többi mellé. Az eddigi két rész alapján úgy tűnik, jól okoskodtak a Disney éceszgéberei, mert a Willow sorozatverziója pontosan az lett, amit elvár az ember a világ legnagyobb szórakoztatóipari óriáscégétől.

Álomszép díszletek között játszódó, izgalmas, családbarát fantasy, melyben összecsap a jó és a gonosz, de amikor épp nem, akkor jókat nevetünk.

Mivel divat mostanában listákat írni klasszikus újságcikkek helyett, következzen az alábbiakban 5 dolog, ami miatt imádtuk a Disney+ Willow-sorozatát!

1. Erre a folytatásra vártunk 24 éve

A fantasy műfaj nagyjából A Gyűrűk Ura-könyvtrilógia megfilmesítéséig lesajnált mostohagyereknek számított a hollywoodi Álomgyárban. No persze jó ideig a sci-fi is, csakhogy az 1977-es Csillagok háborúja és az 1979-es A nyolcadik utas: a Halál olyan elsöprő erővel törtek maguknak utat a mozikba, hogy a bevételeik láttán sorra készültek a folytatások, és már boldog-boldogtalan űrhajókkal meg lézerpisztolyokkal telepakolt blockbustereket akart forgatni.

A „kard és mágia” zsánerébe tartozó filmeket viszont már a '80-as években is nagyítóval kellett keresnie a műfaj szerelmeseinek, pedig még a sci-fi új aranykorát elhozó két rendezőzseni, Ridley Scott és George Lucas is összehozott ekkortájt a kollégáival két nagyívű fantasy történetet. Ám sem az 1985-ös Legenda, sem az 1988-as Willow nem lett akkora bombasiker, hogy folytatások készüljenek hozzá. Az utóbbi esetében a kritikusok konkrétan azzal vádolták meg Lucast, hogy

egy szívtelen pénzcsináló, aki meglopta a saját régi filmjeit.

A rendező valószínűleg a szívére vette a kritikákat, amelyek azon gúnyolódtak, hogy lám, lám, a Star Wars-elemekből félgőzzel összelapátolt fantasy történetével végül mégsem tudta lefektetni egy olyan új franchise alapjait, mint a Csillagok háborúja vagy az Indiana Jones, ami fixen termeli még évtizedekkel később is a dollármilliókat (nemcsak a mozikban, de könyv, képregény, póló, bögre, hátizsák és videójáték formájában is). Nem csoda hát, hogy Lucas levonta a tanulságot, és kreatívkodás meg sztoriötletelés helyett inkább a biztos pénzt fialó Star Wars-előzménytrilógiára és az Indy 4 forgatókönyvére koncentrált, aztán később eladta az egész hóbelevancot a Disney-nek. Ahol a (szintén hozzájuk került) Marvel-szuperhősök elképesztő sikerét látva rájöttek, hogy a sorozatévadokhoz hasonlóan egymásra épülő mozifilmeket tévésorozatoknak kell követnie egy saját streaming platformon, ahol tovább folytatódhatnak a régi közönségkedvenc szereplők kalandjai. Obi-Wan és Cassian Andor után tehát itt van a világot 24 évvel ezelőtt egyszer már megmentő Willow Ufgood saját szériája is – a kör tehát bezárult.

2. Warwick Davist nem lehet nem szeretni

A Trónok harca Tyrionját alakító Peter Dinklage mellett alighanem Warwick Davis a világ legismertebb törpenövésű színésze. 12 éves kora óta kasszarobbantó blockbusterekben dolgozik: annak idején még Nagy-Britanniában kapta meg Wicket szerepét, miután jelentkezett egy hirdetésre, melyben George Lucasék 1982 tájékán 4 lábnál alacsonyabb embereket kerestek a plüssmackószerű ewokok eljátszásához. Azóta Davis lényegében minden Star Wars-produkcióban benne volt, de a Harry Potter-filmekben is láthattuk őt, mint a bűbájtanár Filius Flitwick professzor.

A Willow mozifilm- és tévésorozat változatában természetesen ő a címszereplő Willow, az aprócska termetű, de nagy dolgokra hivatott nelwyn mágus (aki az 1988-as történet kezdetén persze még csak lelkes varázslótanonc volt). Szinte véletlenül kapja meg pont ő azt a feladatot, hogy védje meg a mózeskosárban megtalált csecsemő hercegnőt, Elorát, akiről hajdan megjövendölték, hogy ő fogja okozni a gonosz boszorkánykirálynő, Bavmorda bukását. Ez meg is történik az eredeti film végén, így Willow diadalmasan hazatérhet a kis erdei falujába a többi nelwyn közé. A boszorkányúrnőt legyőző, karakán harcosnő, Sorsha (aki nem mellesleg Bavmorda lánya!) valamint a világ megmentésébe végül mégiscsak becsatlakozó, Han Solo-szerű mufurc kardforgató, Madmartigan (őt játszotta anno Val Kilmer) pedig magukhoz veszik a kis Elorát. Minden jel arra mutatott, hogy boldogan élnek így együtt, amíg meg nem halnak, elvégre a Willow egy hagyományos dramaturgiájú fantasy film volt, ahol a jó győz, a gonosz pedig megkapja méltó büntetését... De szerencsére nem így lett, mert a Disney agytrösztjei annyira ügyesen tudták tovább szőni a régi film elvarratlan szálait, mintha mindig is úgy lett volna eltervezve, hogy készül majd valamikor egy folytatás.   

3+4+5. Disney-hercegnős mese ez is, csak épp HÁROM Disney-hercegnővel

Bár a Disney-rajzfilmek eleinte mindig a régi Grimm-mesék adaptációi voltak, a stúdió az 1989-es A kis hableány után beköszöntött „aranykorban” már nem félt eltérni az eredeti mesei-mitológiai alapanyagoktól – így születtek az olyan virtuóz rajzfilm-musicalek, mint az Aladdin vagy a Herkules. A 2010-es Aranyhaj és a 2013-as Jégvarázs pedig végérvényesen bebizonyította a cég kreatívjainak, hogy igenis van kraft azokban az öntudatos Disney-hercegnőkben, akik meg se várják, hogy a fehér lovon megérkező, szép szőke herceg megmentse őket, helyette ők maguk intézik el a sárkányt meg a gonosz boszorkányt, a herceg meg majd becsatlakozik később, ha akar, már ha nem nyámnyila, és bírja egyáltalán szusszal a kaland végéig.

És ebből a tűzrőlpattant, modern felfogású Disney-hercegnőből rögtön hármat is kapunk a Willowban.

• Kit hercegnő (Ruby Cruz) a régi, klasszikus mesék legkisebb királyfiának inverze, aki nem röstell kardot ragadni a Sötétség szolgái ellen, miután a megátalkodott szörnyfajzatok elrabolják az ikertestvérét, Airk herceget. Az ikerpár anyja természetesen Sorsha, aki 20+ évvel a Willow eseményei után már a birodalom királynője. A testvérek apja pedig nem más mint Madmartigan, aki elindult felkutatni egy mágikus páncélt, hogy felvértezhesse magát a Gonosz szűnni nem akaró ármánykodása ellen, ám azt még Sorsha se tudja, mi lett a sorsa (így oldották meg ugyanis a készítők azt, hogy Val Kilmer nem tudott jelen lenni a sorozat forgatásán a világméretű koronavírus-járvány idején, viszont ha lesz második évad, bármikor előránthatják majd őt a cilinderből). Kit hercegnő pont olyan harcias és forrófejű, mint Madmartigan volt fiatalon, így bár a jó szándéka megkérdőjelezhetetlen, folyamatosan konfliktusokba keveredik a kevésbé temperamentumos főszereplőkkel.
• Jade, a birodalom első női lovagi címének várományosa, aki történetesen Kit hercegnő szeretője is egyúttal. Nyugi, ez nem akkora spoiler – azt ugyanis már korábban megszellőztette a Disney a sajtónak, hogy a Willow lesz az első olyan produkciójuk, amely egy nyíltan vállalt leszbikus kapcsolat köré épül fel. Jade esetében az első perctől fogva szépen ki is kerekedik ez a sztoriszál. Egyrészt kis híján véget ér a kapcsolatuk ott, amikor Jade rögtön a történet elején távozni akar a királyi udvarból, hogy a lovagi hivatást választhassa, ugyanakkor napnál is világosabb, hogy hegyeket mozgatna meg a szerelméért, miután kiderül, hogy Kit hercegnő személyesen akarja kiszabadítani az ikertestvérét a rémpofák fogságából. Végül annyiban jól alakulnak számára az események, hogy a Gyűrűk Ura-trilógiát megidéző, hosszú és veszélyes vándorúton lovag-aspiránsként kell megvédelmeznie a birodalom legvitézebb kardforgatóját, Kit hercegnőt, ugyanakkor kettejük közt folyamatos a vita is, mert szemlátomást csak Jade képes megfontolt döntéseket hozni a csapatban. Mi ér többet: az igaz szerelem, vagy a királyság sorsa a vérzivataros, történelmi pillanatban? Az ezeken vívódó karaktert Erin Kellyman alakítja, aki kitűnő választás, mert itt is ugyanolyan jól hozza a férfiak harci tudását megszégyenítő, páncélba bújt amazont, mint anno a Solo: Egy Star Wars-történetben.
• Elora, Tir Asleen megjövendölt uralkodónője, aki természetesen csatlakozik a kis kompániához (hogy ki alakítja őt, az viszont spoileres lehet, így nem áruljuk el). Bár Sorsha királynő óvatosságból inkább sosem mondott neki semmit a származásával kapcsolatban, sőt, megpróbálta elrejteni őt a veszedelmes világ elől, de persze ahogy az már ilyenkor lenni szokott, Elora idővel túlságosan kíváncsi (és szerelmes) lett ahhoz, hogy nyugton tudjon maradni. Pláne azután, hogy kiderül, meg kell tanulnia a mágia művészetét Willowtól – aki sajnos a láthatáron közelgő viharfellegek árnyékában egyáltalán sem olyan jó pedagógus, mint a Roxfort professzorai, így számos komikus és drámai helyzet adódik ebből a mester-tanítvány viszonyból...

A Willow sorozatverziója tehát semmivel sem marad el látványos díszletek, zsánerhű jelmezek és grandiózus történet terén, mint az 1988-as nagy előd. A készítők (köztük az a Jonathan Kasdan, aki nem mellesleg a Star Wars-filmek Oscar-díjas forgatókönyvírójának, Lawrence Kasdannak a fia!) számos visszaemlékezős jelenettel és mókás kiszólással idézik fel Val Kilmerék hajdanvolt nagy kalandját – de egyáltalán nem viszik ezt túlzásba. Vagyis: azok is kiválóan szórakozhatnak ezen a hétről hétre jelentkező sorozaton, akik az életkorukból adódóan egyetlen percet sem láttak a régi Willowból (bár a Disney+ kínálatában most épp elérhető a film is).

Mi tagadás, jól esik a szívnek ez a fajta régimódi, '80-as éveket idéző tündérmese két intrikus-véres dark fantasy tévésorozat ledarálása között.

Ítélet: 8/10

Kiknek ajánljuk? Első sorban természetesen azoknak, akik szerették anno az 1988-as Willowt. De azok is bátran tegyenek egy próbát vele, akik nem bírják ki a Sárkányok háza és a Witcher új évadáig, vagy esetleg kíváncsiak, milyen lett volna, ha George Lucas ereje teljében fantasy sorozatot kanyarít a barátaival egy Lucasfilm-produkcióból.