Még csak február van, jönnek majd új versenyzők is, de az év eddigi legpocsékabb vígjátékát a baráti Lengyelországban készítették, egy túlkoros tinivígjátékba oltott humortalan horrorparódiát.
Nem nézünk meg mindent a streaming szolgáltatóktól, nem is írunk mindenről, hiszen annyi film és sorozat kerül fel minden héten, de van, ami nagy nevek és mindenféle hype ellenére is ígéretesnek tűnik, így belenézünk. A barátaim mind halottak című lengyel éjsötét vígjátéknak például egész jó volt az előzetese a Netflixen, és a lengyelek nemrég már előjöttek egy jó szaftos horrorvígjátékkal, az Éber erdővel, amiről írtunk is, és a Ronda ügy (1998) óta szeretünk minden olyan gonosz vígjátékot, ahol minden balul sül el. Itt minden rosszul sül el, de nem ez a gond.
Hogy mennyire fajult el a szilveszteri buli, azt már az elején láthatjuk, hiszen azzal kezdünk, hogy rendőr érkezik a villába helyszínelni, mindenütt hullák hevernek, de mondjuk annyira nincsenek kiakadva, mint amennyire én ki lennék, az idősebb, tapasztaltabb kolléga pedig még azt is bedobja, hogy más generációk is értsék, hogy ez egy epic fail. Aztán láthatjuk csak, ahogy megkezdődik a buli, és érkeznek a vendégek. Itt van a szép, de szende kislány a jólvasalt fiújával, a srác, aki egy MILF-et hozott magával, aki, ha becsíp, bármire képes, van a rapper faszi az ezoterikus nőjével, van két nimfomániás liba, egy béna francia mormon, két lúzer gyerek, akik be akarnak csajozni, van a fotós srác, aki nemrég jött le a drogról, egy szoknyavadász ipse, egy teljesen beállt kiscsaj, aki semmit sem vesz észre abból, ami körülötte történik, egy szerencsétlen pizzafutár, még két DJ csaj, de ők inkább háttérnek. A színészek nevét nem írjuk ki, mert nincs itt senki, aki később mindezt vállalná. A lényeg, hogy sokan vannak itt, és talán a fotós srácot kivéve egyik sem szimpatikus, de egy kicsit sem, szóval nem kár értük, ami azért jó, mert az elsőfilmes rendező-forgatókönyvíró Jan Belcl így bármit megtehet velük.
Belcl az első körben mindenkit mindenkire ráfektet, hadd legyen pikáns a dolog, de pikáns helyett rendszerint csak béna lesz a helyzet. Nem azért, mert egy húzós buliban ilyen nincsen, már hogyne lenne, hanem azért, mert amit viccesnek szánnak, az baromira nem az. Nem vicces az ezoterikus dumára gerjedő csaj, aki dugás közben pisztollyal hadonászik, nem vicces a két nimfó, aki mindenre ráveti magát, ami mozog, nem vicces a kikötözött pasi, aki nem kap levegőt, és pláne nem vicces a lelkiismeretével küszködő francia mormon, akinek akkor jelenik meg Jézus, amikor az egyik nimfót tolja. Na jó, ez már annyira ergya volt, hogy kínomban nevettem, de a lényeg, hogy ezek (nekem) nagyon nem működtek, pedig a gyilkolászás és a fatális balesetek sora még el sem kezdődött.
Nem szép így leírni, de van az a műfaj és van az a film, ahol vicces, ha valaki véletlen golyót kap a fejébe, de azt úgy is kell felépíteni és előadni, hogy annyira bizarr és/vagy abszurd legyen, hogy röhögjünk rajta. Ami itt történik, az rendszerint csak groteszk, vagy még az sem, és gyakran teljesen logikátlan, mint a lőszerből soha ki nem fogyó stukker vagy az, amikor mindent lecsap az árammegszakadás, de egy csomó helyen mégis ég a villany. És a film végi nagy kaszálásnak egyfajta nagy csúcspontnak, egy crescendónak kellett volna lennie, de inkább kínosra sikerült, az azt kísérő nagy vizuális geg miatt pedig én kérek elnézést, mert nagyon vacak lett.
Ízléstelenségről nem beszélhetünk, mert ugyebár itt mindent szabad lett volna, ha az jól van felvezetve és prezentálva, de erről szó sincsen. Az egész filmben a legviccesebb az eredeti lengyel cím mássalhangzó orgiája, ami így néz ki: Wszyscy moi przyjaciele nie zyja. Persze még csak február van.
Értékelés: 3/10
