A lengyel maffia Budapesten tanulta ki a szakmát

Aki a 80-as években számított valamit a lengyel alvilágban, az Magyarországon edződött és építette ki kapcsolatait, derül ki a Hogyan lettem szerelmes egy gengszterbe című netflixes bűnfilmből.

Biztos bőven vannak még, aki emlékeznek rá, hogy a kínai piac elődje a lengyel piac volt, ide jöttek bizniszelni keleti barátaink, egy kis keményvalutát szerezni és megismerni a szabadság ízét a legvidámabb barakkban. Van, aki csak kicsiben csinálta, van, aki nagyban, mint a valóban élt Nikodem Skotarczak, a „legnagyobb lengyel gengszter”. Az ő életét mutatja be érezhetően jókora alkotói szabadsággal a Netflix új filmje, a Hogyan lettem szerelmes egy gengszterbe, és már a címből is ki lehet sakkozni, hogy a történetet a Nikos becenévre hallgató férfi egyik szeretője meséli el.

Nikos Gdanskban nőtt fel, és már hamar eldöntötte, hogy rendes munka helyett bűnözésből fog élni. Nincs emögött családi dráma, szembeszegülés a szülőkkel vagy a kommunista rendszerrel, csak

adott egy rendkívül karizmatikus, megnyerő mosolyú, fiatal srác, aki könnyen és gyorsan gazdag akar lenni

– az mindenképpen Maciej Kawulski rendező és egyben forgatókönyvíró, producer és vágó érdeme, hogy nem akart ebbe a képletbe semmi mást belemagyarázni. Nikos (Tomasz Wlosok) először a helyi nagyfiúknak dolgozik, például az északi tengerpart aranyával, a borostyánnal seftelnek, majd jön Budapest, az „átjáróház” Kelet és Nyugat között. Hősünk itt szed össze saját bandát, akikkel egy rendkívül sikeres autótolvaj hálózatot épít ki, és itt ismer meg mindenkit, aki később a szövetségese, vagy éppen az ellensége lesz. A „régi budapesti napok” szállóige a lengyel alvilágban – és igen, felcsendülnek a keleti blokk legnépszerűbb száma, a Gyöngyhajú lány dallamai is.

A  „legnagyobb lengyel gengszter” jelző persze erős túlzás. Nikos, aki a gdanski focicsapat felfuttatásában is komoly szerepet játszott, egy autónepper volt, nem gengszter, itt nem fröcsög a vér, ezek a srácok az eszüket használják – persze eljön az a pont, amikor helye lesz az erőszaknak is, ahogy átalakul a „piac”. Nikos egy kedves pasas, szereti, ha szeretik, és aki filmekben is vállalt szerepet, városa díszpolgára lett, vagyis itt nem a klasszikus gengszterfilmes recept működik. Bár nyilván akad ismerős fordulat, és akad olyan figura, aki kiszámítható „pályaívet” jár be, itt nincs véres leszámolás az egykori mentorral, nem árulja el főnökét legrégebbi bizalmasa, és a többi. Itt máshonnan érkeznek az izgalmak. A film egyik fénypontja, amikor hőseink kiokoskodják, hogyan kerülhetik meg az új német autók biztonsági rendszerét, Nikos szökése az egyik legkeményebb német börtönből pedig tényleg parádésra sikerült. Ez a történet arról szól, milyen szerethető és agyafúrt figura volt Nikodem Skotarczak, és hogyan habzsolta az életet.

Merthogy Nikosnak akadtak női és feleségei rendesen, de ahhoz képest, hogy az egyikük a film narrátora, ennek különösebben nagy jelentősége nincsen, sőt, kicsit bumfordi megoldás, hogy ez a mesélő személyesen is megjelenik, és az ő alakja adja a cselekmény keretét. Elsőfilmes rendezőről van szó, írjuk ezt a tapasztalatlanság számlájára, de Maciej Kawulski is érzi, hogy itt billegnek a dolgok, amit úgy egyensúlyoz ki, hogy a legtöbb szereplője egy adott ponton kibeszél a nézőnek, ami ad egyfajta játékosságot a filmnek, és ez fontos. Még fontosabb, hogy Kawulski remek arcokat talált a legkisebb szerepre is, a főszereplő Tomasz Wlosok pedig telitalálat. Elképesztően karizmatikus, és

nem csak a kisfiúsan mosolygó csibészt, hanem ugyanannak a figurának a sokkal komolyabb oldalát is remekül hozza,

akárcsak főhősünk végső szétesését, és még a szereppel is tud öregedni, hiszen több évtizedet ölel át a történet. Wlosok sokban Nicholas Houltra emlékeztet, és még lehet nagy sztár belőle, de dicsérjük tovább a filmet.

Ami iszonyú jól néz ki, ami persze annak is köszönhető, hogy nyilván jókora költségvetéssel dolgoztak, de annak is, hogy baromira odafigyeltek a részletekre. Minden apróság a helyén van a frizuráktól és ruháktól át a háttérben lévő legkisebbik bigyóig, és ugyanez igaz a zenére, meg minden másra. 

Nagyon szeretném, ha egy új magyar film is ennyire jól nézne ki, megtartva a helyi ízeket, de világszínvonalú látványt hozna, és minden hiba ellenére ilyen jól működne.

És annak is örülnék, ha készülne egy izgalmas, sokat mondó film a magyar alvilág múltjáról a rendszerváltás környékéről, csak erre nem sok esélyt látok.

Értékelés: 8/10