A Netflix történetének legnagyobb botrányát hozta össze a stand-up királya

Dave Chappelle új előadása miatt a Netflix dolgozói is utcára vonultak tüntetni.

Arra már volt precedens, hogy tömegek tiltakozzanak online egy Netflixre felkerült produkció miatt. Tavaly augusztusban félmillióan írták alá azt a petíciót, amelyben a Cukorfalatok című francia film eltávolítását követelték az ízléstelen plakátja miatt. Arra viszont, hogy a Netflix saját dolgozói tüntessenek a streamingoldal saját tartalma miatt, még nem volt példa – eddig.

Forrás: Getty Images (Rodin Eckenroth)

Október 20-án a cég Los Angeles-i irodájából több alkalmazott is az utcára vonult, hogy csatlakozzanak a Netflix elleni demonstrációhoz, a home office-ban dolgozó kollégák közül pedig sokan virtuálisan vettek részt az eseményen. És hogy mi váltotta ki a haragjukat? Október 5-én került fel a platformra Dave Chappelle új stand-up előadása (Az utolsó fejezet), amelyben elsütött jó pár poént a transz közöséggel kapcsolatban (is), ténynek nevezte a biológiai nemek létezését, és gyakorlatilag szolidaritást vállalt J.K. Rowlingsszal, aki tavaly a transzközösség radikálisabb frakciójának közellenségé vált, miután szóvá tette, hogy egy cikk címében a „menstruáló személyek” kifejezést használták a nők helyett.

Az előadás premierje után szinte azonnal tiltakozáshullám indult el a közösségi médiában. Egy Netflixnél dolgozó transznemű szoftverfejlesztő mérnök, Terra Field az elsők közt jelezte a felháborodását, amiért szerinte Chappelle a transznemű emberek puszta létezését tartja viccesnek. Nem sokkal később a tüntetés egyik szervezőjét a Netflix kirúgta, ami csak olaj volt a tűzre. A vállalat szóvivője ugyanakkor tagadta, hogy az intézkedésnek köze lenne a demonstrációhoz, a munkatársnak azért kellett távoznia, mert bizalmas anyagokat szivárogtatott ki a Bloomberg Newsnak a Chappelle-nek kifizetett gázsiról, illetve a humorista előző stand-up előadásának belsős elemzéséről.

Forrás: Getty Images (Rodin Eckenroth)

Kiszivárgott Ted Sarandos belsős emailje is, amelyben a Netflix társ-vezérigazgatója azt fejtegette, hogy Chappelle legutóbbi stand-upja, a Kövek, botok és szavak is megosztó volt, ennek ellenére kategóriájában a Netflix egyik legnézettebb tartalma. Hangsúlyozta, hogy mindig támogatják az alkotók kreatív szabadságát, ami néha megosztó tartalmakat eredményez – erre a Cukorfalatokat, a 365 napot és a 13 okom voltot hozta fel példaként. Kijelentette ugyanakkor, hogy gyűlöletre vagy erőszakos cselekedetekre ösztönző tartalmat nem tűrnek a Netflixen, de nem hiszi, hogy Chappelle előadása átlépné ezt a határt.

Elismerem ugyanakkor, hogy nem könnyű megkülönböztetni a kommentárt és a bántást, pláne a stand-up műfaj esetében, amely a határok kitolására jött létre

fogalmazott, hozzátéve, hogy „vannak, akik a stand-up művészetét eleve rosszindulatúnak tartják, de az előfizetőink többsége kedveli a műfajt, ezért fontos része a tartalomkínálatunknak.”

Ted Sarandos -  Getty Images (Pascal Le Segretain)

Sarandos később a The Hollywood Reportnek adott interjújában azt mondta, hogy nem elég körültekintően fogalmazta meg a memóját, nem volt elég „emberséges” az emailek hangvétele, és jobban figyelembe kellett volna vennie, hogy az alkalmazottak egy része milyen rosszul érzi magát az ügy miatt. Megerősítette ugyanakkor, hogy nem fogja levetetni Az utolsó fejezetet a Netflixről, és a tiltakozók által követelt figyelmeztető feliratot sem teszik elé, egyrészt mert az adatlapon látható a korhatár-besorolás, másrészt az előadás elején maga Chappelle is figyelmezteti a közönséget arra, hogy érzékeny témákat fog kivesézni.

A nyilatkozatok nem hatották meg a tiltakozókat, akikhez csatlakozott a GLAAD, az LMBTQ-közösséget képviselő érdekvédelmi szervezet, de megszólalt többek közt Elliot Page színész, Lilly Wachowski rendező, Billy Eichner komikus, Jaclyn Moore, a Netflixen futó Kedves fehér emberek című sorozat transznemű showrunnere pedig bejelentette, hogy amíg a streamingcégnél „veszélyes transzfób tartalmakat promotálnak”, addig nem fog velük dolgozni.

Az utolsó fejezet jelenleg is elérhető a Netflixen (magyar felirattal), így aki kíváncsi, személyesen is eldöntheti, hogy átlépett-e valamilyen határt a komikus. Az ítélkezés előtt ugyanakkor hasznos lehet a kontextust is megismerni. Chappelle korábban sem a családbarát humoráról és a simulékonyságáról volt híres, vagyis ebből a szempontból a legújabb stand-upja nem sokban különbözik az előzőektől. Ha némileg élesebben is fogalmaz, az csak annak köszönhető, hogy a Netflixszel kötött, hat előadásra szóló szerződése lejárt, és nem is akarja megújítani (erre utal a cím).

A transztéma se új elem a repertoárjában, korábban is sokat támadták ezért. Az utolsó fejezetben elmeséli azt is, hogyan kezdődött ez a fixáció. Tizenhat évvel ezelőtt egy kisebb klubban lépett fel, ahol elsütött néhány olyan poént, amelyet ma már mellőzne. A közönség egy tagja felháborodott és a sajtóhoz fordult, a végeredmény pedig egy olyan újságcikk lett, amelyben el sem hangzott szavakat adtak a szájába, és transzfóbnak nevezték. Ezt követően vált a transzközösség első számú ellenségévé, az említett újságcikk állításait pedig lépten-nyomon a fejére olvasták a személyes találkozások során.

Forrás: Getty Images

Egy óvatosabb humorista ebben a helyzetben visszavonulót fújt volna, Chappelle azonban hírhedten öntörvényű figura – ő volt az, aki korábban lemondott egy 50 milliós szerződésről a Comedy Centralnál, mert megunta a tévés taposómalmot – és minél inkább értésére adták, hogy vannak témák, amivel nem viccelhet, annál inkább folytatta a zavarkeltést.

Ezek a vitatott mondatok a szövegkörnyezetükből kiragadva valóban alkalmasak lehetnek arra, hogy rásüssék a transzfób bélyeget, de Az utolsó fejezetben pont amellett érvel, hogy a kontextus igenis fontos. Példákat hoz arra, hogy korábban sem a transzközösséget támadta, hanem mindvégig a saját „népe”, vagyis a feketék szemszögéből hasonlította össze a két marginalizált kisebbség helyzetét a humor prizmáján keresztül. Magát ironikusan „transzfóbnak” hívja, utalva arra, hogy bármit mond és tesz, ezt a címkét úgysem moshatja le, kritikusai pedig így is, úgy is folytatják ellene a twitterkampányt – és az előadás fogadtatása pontosan őt igazolja.

Az utolsó fejezetben azonban nem csak a nevettetés vagy a triggerelés céljából dobja be a provokatív poénokat, az egész transzblokknak egy komoly drámai íve van. (Aki a spoilereket elkerülné, az a következő két bekezdést hagyja ki.) Felidézi, hogy miként barátkozott össze egy Daphne Dorman nevű transz nővel, egy amatőr stand-upossal, akit meg is kért, hogy lépjen fel előtte több száz ember előtt. Amikor a 2019-es Kövek, botok és szavak című netflixes stand-upja után Chappelle-t újra szétszedték a közösségi médiában, Daphne a Twitteren kelt a védelmére.

„Lefelé ütni az tud, aki felsőbbrendűnek gondolja magát egy másik csoportnál. Dave Chappelle nem gondolja azt, hogy jobb ember lenne nálam. Nem lefelé vagy felfelé üt, csak mondatokkal soroz. Ez a hivatása, és mestere a szakmájának.

 

 

Kiállása után Dorman is közellenséggé vált, árulónak bélyegezték –  pár hónappal később öngyilkos lett. Chappelle nem állítja, hogy a nő a zaklatások miatt dobta el magától az életet, de azt igen, hogy a kirekesztés aligha segített a helyzetén. A komikust láthatóan meg is viselte a barátja halála, mégis úgy meséli el a történetet, hogy közben a poénokat sem spórolja ki – nem azért, mert érzéketlen, hanem mert ez a szakmája, és mert tudja, hogy Daphne is így akarná. A fináléban pedig, a megbékélés jegyében, ígéretet tesz rá, hogy amíg nem tudnak a transz közösséggel együtt nevetni ezeken a vicceken , addig mellőzni fogja őket. 

Az utolsó fejezet tehát dramaturgiai szempontból alaposan átgondolt produkció.

Chappelle nyilván azt is előre tudta, hogy komoly felhördülést fog vele kelteni, ami egyáltalán nem árt majd a fenegyerek-imidzsének.

Ha pedig még ennél is cinikusabbak vagyunk, akkor azt is feltételezhetjük, hogy a „fekete kártyát” is tudatosan játssza ki a „transz kártya” ellen, vagyis kihasználja azt a kettős mércét, hogy egy kisebbség tagjaként elsüthet olyan poénokat, amelyekért másnak, más körülmények közt járna a kasza.

A botrányt teljesen ő sem úszta meg, a tavaly forgatott dokumentumfilmjét az online felhördülés után visszadobták az amerikai fesztiválok, és jelenleg úgy tűnik, nem lesz hivatalos bemutatója. Chappelle esetében mégsem érdemes az úgy nevezett „cancel culture”-t emlegetni, őt ugyanis megvédi az „élő legenda”-státusza. Ha a tévékből, streamingről ki is tiltanák, akkor is tömött stadionokban léphetne fel, a dokumentumfilmje pedig önállóan szervezett vetítéseken így is eljut a közönséghez. A kérdés inkább az, hogy

mennyi eséllyel tudna hasonlóan merész poénokat elsütni egy fiatal, feltörekvő komikus, és akkor is ilyen határozottan állna-e ki az önkifejezés és az alkotói kreativitás szabadság mellett a Netflix vezére, ha nem egy szupersztár lenne a támadások kereszttüzében?

Ami biztos, hogy ezzel a csörtével rövid távon mindenki jól járt. Chappelle újra megerősítette a legendáját, aki eddig is szerette a megalkuvásmentes humorát, az ezután még nagyobb rajongója lesz, a transz aktivisták is hallathatták a hangjukat, a Netflix nézettsége pedig tovább nőtt, vagyis

a "kultúrharc" ebben az esetben marketingtermékként töltötte be a funkcióját.

A Netflixen elérhető legjobb stand-up előadásokról itt írtunk korábban.