A Netflix új tinihorror sorozata, a Vörös Rózsa szokatlan helyre visz el minket, Észak-Angliába, ahol a fiataloknak alapjáraton is van elég baja az internetes zaklatáson túl. Amikor egy társukat valaki célba veszi, a baráti társaság akcióba lendül.
„Ne töltsél le mindent sz*rt!” – mondjuk egyfolytában a gyereknek, én legalábbis biztosan, de ez csak addig működik, amíg a gyerek kicsi. Ha már nagyobb, teljesen beszippantja a telefonja, a tabletje, akármije, amit lehet nézni és nyomkodni, abba pedig már bele sem kezdek, milyen veszélyekkel jár maga az internet a maga megszégyenítéseivel, a privát szféra lábbal tiprásával, az áldozathibáztatásával, és persze förtelmes tartalmaival. Lassan mindez közhellyé válik, de attól még nem lesz kevésbé veszélyes és romboló, ahogy azt a Netflix angol sorozata, a Vörös Rózsa is bizonyítja, ami úgy kezdődik, mint valami természetfeletti horror, hogy valami egész másba forduljon át.
Hőseink frissen érettségiző fiatalok, egy hatfős baráti társaság, három lány, három srác a távoli Boltonból, ami Manchester közelében található, és a szebb napokat látott, jelenleg a másodosztályban játszó, de annak idején három FA Kupát is nyert Bolton Wanderers otthona. Bolton nyomasztó hely, a fiatalok pedig nem nagyon álmodnak másról, mint egy nyári melóról és arról, hogy ha hazamennek, minden rendben legyen, merthogy a legtöbben csonka, széteső családban élnek. Ilyen Rochelle (Isis Hainsworth) is, aki édesanyját veszítette el, napjai nagy része a kistestvérei felvigyázásával telik, vagy jótékonysági egyletektől szerez kaját, mert csórók. Rochelle érthető módon frusztrált, és amikor nem hívják el egy menő buliba, egy Vörös Rózsa nevű app jelenik meg a mobilján. Azt hiszi, egy ismerős küldte, letölti, az app pedig kommunikálni kezd vele, azt ígérve, teljesíti a kívánságait, és „vigyázni fog rá”.
Naná, hogy csapdáról van szó, a lány pedig belesétál, és bár először valóban kap dolgokat, szép ruhát és flitteres Adidas cipőt, hogy elmehessen a buliba, az app követelőzni kezd, és mindent megtesz, hogy elválassza barátaitól – cserében azt ígéri, ismét együtt lehet édesanyjával. Roch barátai nem értik, mi történik, hiszen ez
a valami átveszi az irányítást a lány telefonja felett,
kamu üzeneteket és videókat küld a nevében, ők meg nem érik el a lányt, de érzik, hogy valami baj van. Aztán a Vörös rózsa megjelenik Roch legjobb barátnője, Wren (Amelia Clarkson ) telefonján is, és lassan az egész társaság célponttá válik. Csak az a kérdés, kinek vagy minek a célpontjává, és miért. Valami természetfeletti feni rájuk a fogát, vagy valakik tudatosan manipulálják őket és környezetüket, zsarolnak meg és kényszerítenek arra, hogy ártsanak a fiataloknak.
A Clarkson-ikrek néven dolgozó Michael Clarkson és Paul Clarkson író-producerpáros (A Bly-udvarház szelleme) nem találta fel a spanyolviaszt. Jó pár film foglalkozott már az internet sötét vermeivel és a cyberzaklatás következményeivel – mint például a Blumhouse horrorja, az Unfriended: Dark Web -, vagyis megdöbbentő újdonságra, elképesztő revelációra senki ne számítson. Az viszont
remek ötlet volt, hogy mindez egy angol kisvárosban játszódik,
mert ez a sajátos közeg újdonságnak számít a műfajon belül. A kisvárosi, urambocsá’ proli angol fiatalok és családjuk ugyanis egyszerre könnyű célpontok és kemény ellenfelek – van egy jelenet, ahol Wren ököllel megy neki az őt cukkoló iskolatársainak, ami pazarul illusztrálja mindezt. Ráadásul nem a szokásos amerikai fiatalokat látunk, szép és egészséges lányokat és fiúkat, hanem az angol észak rendszerint cseppet sem csinos, de szívós, kemény egyedeit.
Ehhez képest vicces módon a két legélvezetesebb karakter indiai/pakisztáni, a számítógépzseni Jaya (Ashna Rabheru) és a mindig a legrosszabbkor poénkodó Taz (Ali Khan).
Kell is a humor egyébként, hogy a sorozat ne legyen nyomasztó,
és hogy elhiggyük, itt tényleg egy összetartó társaságról van szó, olyan tinikről, akiknek a legnagyobb gáz esetén is eszükbe jut valami marhaság – vagy amikor kissé leül a sztori. Mert néha leül, egyenetlen a tempó, különösen akkor, amikor a Vörös Rózsa háttértörténete kerül elő, amit jócskán elnyújtanak – valójában 5 mondatban össze lehetett volna foglalni az egészet. Ha viszont az egészet nézzük, és különösen a Vörös Rózsa mögötti „tartalmat”, akkor néhány logikátlanság ellenére hátborzongatóan jól sikerült érzékeltetni, hogy milyen jövő várhat a fiatalokra a neten.
Értékelés: 7/10
