Az Isten hozott Senkiföldjén összes szereplője egyszerre nevetséges és esendő, ugyanakkor ön- és közveszélyes, egy kislányt leszámítva, aki tágra nyílt szemekkel nézi a többiek ámokfutását.
Ha egy kisvárosról forgatsz sorozatot, akkor két lehetőséged van, két irányba mehetsz el. Vagy bugyuta, nevetséges figurákat mozgatsz az ő minden esendőségükkel, vagy elátkozott, nyomorúságos, bűnben élő alakokra építed történeted. A norvég Isten hozott Senkiföldjén rendezője, az izlandi, de Párizsban született és iskoláit Dániában végző Dagur Kári (Fúsi, Sötét ló, Nói albinói) a középutat választotta, jutott itt a röhejesből és az elkárhozottból is bőven a távoli Utmark lakói közül, és meglepő módon pont a megfelelő arányban, és hát a fekete humor mindig is feküdt a norvégoknak.
Utmark valahol fent van észak-keleten a finn határnál, a város kicsi és jelentéktelen, egy olyan hely, ahol elvileg soha nem történik semmi, aztán mégis. Például hullanak az alkoholista juhtenyésztő, Finn (Tobias Santelmann - Kongói gyilkosság) birkái, és a férfi azt is tudja, miért. A vérvonalára és népe hagyományaira büszke lapp Bilzi ( - Időbevándorlók) szabadon kószáló rottweilere öli őket, ám a gazdája nemhogy megtagadja a kártérítést, még arra sem hajlandó, hogy megkösse a kutyát, és innen már sejthetjük, hogy kettejük közt feszül majd leginkább az ellentét, pláne azután, hogy kiderül, a lapp rénszarvastenyésztő Finn nejét, Sirit (Marie Blokhus) tolja, az egész levét pedig Finn és Siri kislánya, Marin (Alma Günther) issza meg, akinek a szeme előtt hullik atomjaira a családja. De ismerjük meg a többieket is.
Itt van az akaratgyenge, szerencsejáték függő helyi zsaru, a szerény külsejű öregúr, aki albán prostikat futtat, a lelkipásztor asszonyság, aki a volt férjét zaklatja, a boltosnéni, akinek, ha rohama van, sátáni lesz a hangja, az iskolabusz sofőrje, aki szívatja a diákokat, a temetkezési vállalkozó, aki szeret a halottaskocsiban pihizni, és persze a jövevény, az új tanítónő, aki nyilvánvalóan valami elől menekül. És ők csak a fontosabb figurák, mind a maguk külön háttértörténetével, viszonyrendszerével, és ugyan mind hibbantnak tűnik elsőre, mégis megvan a maguk tragikus oldala, ami kellő súlyt ad a tényleg nagyon jól megírt sorozatnak. Merthogy nem mindegy, hogy valaki mindvégig egy paprikajancsi marad, vagy egy ponton megtudjuk, hogy mitől lett olyan, amilyen, ahogy az sem mindegy, hogy egy pipogya figura az egyik jelenetben mindenki kapcarongya, a következőben viszont ő tesz tönkre valaki mást, aki ki van szolgáltatva neki.
A 8 részes sorozat, amely – egyébként remek - szinkronnal és magyar felirattal egyszerre vált elérhetővé az HBO GO-n, egyetlen józan és igazán szerethető szereplője a tinilány, aki szülei szétválását ugyan döbbenten nézi, és nem mindig tudja, kihez hogyan kell viszonyulnia, viszont mindvégig lojális apjához, és bízik édesanyjában. Ő az Isten hozott Senkiföldjén igazi hőse, mindenki más megítélése szinte epizódonként változó, de pont ez horgonyozza le és teszi dinamikussá a csodálatos tájon játszódó, és ehhez illően csodaszépen fényképezett sorozatot. Aminek azért van a helyi, norvég ízeken túl némi tágabb regionálisabb vonzata is, hiszen a már emlegetett, és fontos szerepet játszó albán örömlányokon túl finn szeszcsempészek is akadnak, a lapp (számi) hiedelemvilág pedig kiemelt szerepet kap, de ettől még egy igazi lapp is lehet egy igazi szemétláda. A befejezés ugyan egy picit összecsapottnak hat – ráadásul meghökkentő elemet is tartalmaz -, de ezek alapján simán lehet második évad is, amire már most befizetnénk.
Értékelés: 8/10
