A Netflix skandináv vígjátéka, a Nyakig a slamasztikában egy, magát néha pilótának kiadó balfácán műszaki eladó kalandjait mutatja be, miután ártatlanul kerül börtönbe – majd szökik meg onnan.
Ha a annyira szeretjük a skandináv krimiket – márpedig mindenki szereti őket –, akkor nyilván bejönnek az északi krimi-vígjátékok, nem igaz? Pedig két nagyon különböző műfajról van szó, hiszen ezek a krimik más szabályokat követnek, nincs meg bennünk (logikusan) a borongós légkör, nincsenek ott a múlt eltemetett bűnei vagy a családon erőszak kérdése,
helyette viszont kapunk egy jó nagy adag felszabadult idétlenséget.
Az is kell néha, és ezt szállítja a Netflix friss svéd komédiája, a Nyakig a slamasztikában, ami mellesleg egy, annak idején a magyar forgalmazásban csak Megvádolva néven futott, 1988-as darab remake-je, ami külön erre az alkalomra felújított verzióban felkerül a streamingplatformra.
Egy jó krimi-vígjátékhoz rendszerint egy igazi balek kell, és ezt meg is kapjuk Konrad Rundkvist, azaz Connie (Filip Berg) személyében. Connie elvált apuka egy rosszul fizető állással, műszaki eladóként dolgozik, és próbálja felvenni a versenyt volt felesége pilóta pasijával, ezért házhoz szállítást is vállal. Így keveredik bajba: miközben egy okostévét üzemel be, megölik a házigazdát, és kapásból ő lesz a vádlott.
Mivel csapnivaló ügyvédet kap, pikk-pakk rács mögé dugják, ahol hamar rossz társaságba kerül:
egy szökésre készülő banda azt hiszi róla, hogy pilóta, és a terveikhez akarják felhasználni. Ez azonban lehetőséget biztosít hősünk számára, hogy a végére járjon a saját ügyének is, amiben a már emlegetett okostévé és egy segítőkész, de mérsékelten okos rendőrlány (Amy Deasismont) lehet a segítségére. Ám egyikük sem számol azzal, hogy a legfőbb ellenfelüket pont a rendőrségen kell keresniük.
Hősünk másik ellenfele persze önmaga, mert, bár rendes, becsületes srác, folyton rossz döntéseket hoz, folyton olyan helyzetekbe csöppen, amikből alig tud kikászálódni – például elhiszi azt a marhaságot, hogy nem ismerik fel, ha leborotválja a szemöldökét. Pont ez a történet motorja. Ami pörög rendesen, ráadásul úgy, hogy
nagyjából a játékidő felénél már lezár egy történetet, hogy aztán egy újat kezdjen,
mert az igazi gyilkos megtalálásával nem ér véget a nagy rohanás, és ott van még a rabok szökése is, aminek megvan a maga saját dinamikája a saját ostobaságaival. Persze nehéz komolyan elemezni egy olyan filmet, ami kifejezetten a blődségre épül, amit az idétlenség határoz meg és a félresikerült döntések visznek előre, de nem is ez a cél.
A cél a szórakoztatás, Filip Berg pedig nagyon vicces a bajba került átlagemberként, és hozzá hasonlóan szórakoztató a nyomozást vezető rendőrnőként Eva Melander, aki még hősünknél is bizarrabbul viselkedik, ha megszorul. Van ugyan némi zavar a hangsúlyváltásoknál – akadnak kissé túlságosan is véres pillanatok, amik egy ennyire könnyed vígjáték esetében meglepőek, de ezekből kevés van, és emlékeztetőként szolgálnak, hogy azért itt nem babra megy a játék. Mert amikor a két főszereplő egy hatalmas tévét cipelve ered a rosszfiúk nyomába – a szerkezetben rejlik a legfontosabb bizonyíték –, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy itt azért volt már pár haláleset. Persze pont ez a szép a skandináv krimi-vígjátékokban: akármilyen véresek, egy másodpercre sem szabad őket komolyan venni.
Értékelés: 7/10
