Ha csak poénból nézzük, akkor nem kell aggódni. Más esetben viszont akár komoly kérdésekkel is szembesíthetjük magunkat, amikre választ kell adnunk. Mi az élet értelme, ha a nap fénypontja a Tyúk TV?
Elindult a Heves megyei Bátor település online szórakoztatóipari halálcsillaga, a Tyúk TV. Egyből megírta a zsenialitását több lap is, hisz emberek, ez egy csatorna, ahol élőben lehet tyúkokat nézni! Mi ebben a nem őrületesen kúl, ugye? Elképesztő, ahogy a tyúkok unottan kapirgálnak az udvaron, majd az etető hangját meghallva megrohamozzák a webkamera előtti részt. Ezt pont sikerült elcsípnem, tényleg volt benne valami izgalmas. Majd a pillanat elmúlt, és megint csak a nagy semmi, a háttérben ugató kutyák zaja maradt, meg az elvágyódás érzése az íróasztal mellől.
Komolyra fordítva a szót: a Tyúk TV nem jó. Nem rossz, de nem is a szórakozás csúcsa. Sőt!
Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért is nézzük. Amennyiben csak poénból, akkor megnyugodhatunk, nem kell mélyen magunkba nézve alapos önvizsgálatot tartanunk, viszont, ha ettől eltérő oka van a Tyúk TV-n ragadásnak, akkor akár azt is mondhatjuk, hogy baj van.
A Tyúk TV-hez hasonló, indokolatlannak tűnő “élő” vagy hosszú, monoton és emiatt élőnek ható műsorok vannak szép számmal. A Disney+ kínálatában például a Jégvarázs kastélyában lévő animált kandallót lehet nézni 3 órán át. De a YouTube-on van mezei kandalló is, ami 10 órán keresztül ropog csendesen. Vannak a több mint 9 órás vonat utak, amik szép tájakon viszik keresztül az embert. És persze van az akvárium tévé is. Ezekben az a közös, hogy nagyon nem történik egyiken se semmi. És ez a semmi az, amire néha vágyakozhat az ember.
Miért vágyunk a semmire? Hát ebbe most inkább ne is menjünk bele, de a hétköznapi rohanás, az, hogy állandóan ingerek és információk érnek minket, hogy ezektől minden nap túltelítődünk, sőt, függünk, elég ok arra, hogy néha egy kis csendet, nyugit, valami unalmasat akarjon az ember. (Ugyanezen oknál fogva ragadhatunk a jól ismert sorozatok ismétlésein, mert azt ismerjük, tudjuk, hogy mire számíthatunk, nem kell új információk befogadásával megküzdenünk.) A Tyúk TV-nek és társainak van egy meditatív hatása, nagyon könnyen bele lehet bambulni, ott lehet ragadni, el lehet rajta aludni, hisz itt még reklám sincs.
De ha ilyen műsort nézünk, az mit is jelenthet még? Lehet, hogy semmit, lehet, hogy egy nagy változás előszele ez, de az is elképzelhető, hogy a döntésképtelenségünk lenyomata ez. Elég sokszor találhatjuk szembe magunkat azzal a kínzó kérdéssel, hogy mit nézzünk ma? És ilyenkor dönteni kell. De a döntés olykor nehéz, hisz óriási a kínálat. Ami akár meg is könnyítheti a helyzetet, de ma már inkább ott tartunk, hogy nehezebb lépést tartani a tartalommal, illetve nehezebb kiválasztani azt a kontentet, ami végül nem okoz csalódást. Egy ponton azt veszi észre az ember, hogy csak keresi és keresi a címek között a legjobbat, majd végül nem választ semmit - vagy valami olyat, amit már látott, hisz attól tudjuk, hogy mit kapunk.
A Tyúk TV ugyan új, de újdonságot nem hoz az ember életébe, csak elodázza a döntést, amit minden nap meg kell hozni, hogy mit nézzünk, olvassunk a nap végén, milyen tartalom fogyasztásával koronázzuk meg a napunkat. Zombis öldöklős, vicces romantikus, gyilkosos thriller? Vagy legyen az, amihez tényleg nem kell használni az agyunkat, hogy feldolgozzuk, ami a képernyőn zajlik? Jöjjön az akváriumos, a vonatos, a kandallós, a tyúkólas? Lehet választani!
