Néhány régi fotó alapján el sem tudjuk képzelni, milyen lehetett a II. világháború után egy legyőzött ország lebombázott, szétlőtt, idegen hatalmak által megszállt fővárosában az élet, ahol még nincs új közigazgatás, mindent szó szerint a romok alól kell kiásni, mindent a feketepiacról kell beszerezni, ahol mindenki elvesztette valakijét, és ahol az áldozatok és a bűnösök egymás mellett kénytelenek élni. Persze sokaknak vannak családi elbeszélései, de az ostromot átélő dédszülők lassan kihalnak, a háború kézzelfogható emlékei bizarr módon leginkább az építkezéseken talált fel nem robbant bombák és tüzérségi lőszerek. A Netflix új német sorozatából, A legyőzöttből most kaphatunk egy kis ízelítőt abból, milyen volt egy bűnben élő városnak a nulláról újrakezdenie az életét. Az ekkor még négy részre osztott Berlinről van szó.

És bár német sorozatról van szó, a két rendező, Måns Mårlind és Björn Stein (A híd) svéd, a legfontosabb szereplő amerikai. Ő Max McLaughlin (Taylor Kitsch), a brooklyni zsaru, akit azért küldtek Berlinbe, hogy kísérletképpen szervezze újra az egyik kerület rendőrségét, akik mind zöldfülű civilek, a rendőrfőnök (Nina Hoss ) egy volt egyetemi tanárnő, a fegyverük pedig asztalláb, részben, mert a németek nem hordhatnak lőfegyvert, részben, mert másra nem telik. Ha telefonálni kell, átmennek a közeli tűzoltóságra, és szépen megkérnek valakit, hadd használják a telefont, viszont lelkesek, és így legalább kapnak élelmiszerkuponokat. A csapat legfőbb ellensége a titokzatos  „Engelmacher”, vagyis Angyalcsináló, egy nőgyógyász, aki nagyrészt bajba jutott lányokból szervezett magának kisebb hadsereget, és mindenkin átgázol, aki az útjába kerül. Bár Max szívesen segít a német kollégáknak, valójában azért érkezett ide, hogy megtalálja eltűnt bátyját, aki azután lépett le a seregből, hogy felszabadították a dachaui koncentrációs tábort, és szembesült az ottani borzalmakkal.

A bátyus (Logan Marshall-Green) az ott látottak hatására nácikat kezdett el ölni a saját szakállára, ami azért ironikus, mert a további fontos szereplők közt ott van az amerikai alkonzul, akit a Dexter sorozatgyilkosokat ölő sorozatgyilkosa, vagyis Michael C. Hall alakít. Az alkonzulnak van egy gyönyörű, de boldogtalan felesége (Tuppence Middleton), és megismerjük azt a német pincérlányt (Mala Emde) is, akit az események a gonosz doktor akaratlan fegyvertársává tesznek, miközben a hidegen kalkuláló, kegyetlen oroszok a háttérből igyekeznek mindent a saját javukra fordítani, és ők tényleg nem viccelnek. És ez csak nagy vonalakban vázolja fel a 8 részes első évad eseményeit – összesen két évadot terveznek, 16 epizóddal -, de a szálak rendszerint Maxnál találkoznak, így aztán az esetek több mint felében angolul megy a társalgás. És rengeteg minden történik itt, sok szálon és rengeteg szereplővel, ami, ahogy ilyenkor lenni szokott, egyszerre a sorozat erénye és gyenge pontja.

Erénye, mert meglepő hitelességgel sikerült a várost, annak lakóit és magát a történelmi helyzetet bemutatni, amiért egy hatalmas piros pont jár, ráadásul mindezt sikerült javarészt objektíven, elfogulatlanul megtenni – például ugyanakkora esély van arra, hogy egy fiatal lányt amerikai katonák erőszakolnak meg, mint arra, hogy oroszok -, ami nyilván rizikós dolog, tekintettel a nácizmus bűntetteire. A hátrány ott jön ki, ahol szokott. A sok szál közül nem mindegyik sikerül jól, pontosabban nem mindegyik van összhangban a többivel. Mind a bimbódzó berlini rendőrség tevékenysége, mind a galád nőgyógyász bandájának tevékenysége abszolút lebilincselő és izgalmas – pedig az utóbbi így leírva elég furcsán hangzik -, ahogy a hidegháborús vonal is jól sikerült, és van egy elfogadható szerelmi szál is, ám a nácivadász bátyussal jócskán túllőttek a célon. Egyrészt a jócskán túllihegett testvéri kapcsolatban nincs semmi érzelmileg átütő, pedig egy csomó flashbacket is kapunk az előéletükről, másrészt a bosszúálló rész egyszerűen sok. Nagyon sok.

Nem mondom, hogy adott esetben nem jó nézni, ahogy háborús bűnösök és népirtók végre megkapják azt, ami nekik kijár, de amit itt látunk, az az úgynevezett torture pornó, vagyis kínzáspornó, annyira brutálisak a vallatási, kínzási jelenetek, amiket ráadásul láthatólag nagyon is élvez emberünk. Talán az is számít, hogy az őt alakító Logan Marshall-Green messze nem olyan karizmatikus, mint a Maxet játszó Taylor Kitsch, és pláne nem olyan tehetséges, mint Nina Hoss  (Phoenix bár, Barbara) a rendőrnő szerepében, és igazából az ő játéka és jelenléte ad érzelmi töltetet és tartást ennek a sokszor hihetetlenül izgalmas, máskor viszont néha a fantasztikum és a kémregények határán járó sorozatnak. Szerencsére az utóbbi a ritkább eset, és mi nagyon várjuk a második évadot.

Értékelés: 8/10