Generációk meghatározó élménye volt a Vissza a jövőbe-filmek sirályszárnyként felfelé nyíló ajtajú, fluxuskondenzátoros DeLoreanja, ami nemcsak repülni tudott a kultikus sci-fi trilógiában, de az időben is ide-oda lehetett vele utazgatni. Pedig eredetileg Marty McFly (Michael J. Fox) és a Doki (Christopher Lloyd) időgépe egy Coca Cola-meghajtású hűtőszekrény lett volna (nem vicc, ebben a PORT.hu-cikkben több részletet is megvillantottunk az eredeti elképzelésekből)!

Ám a nézők és az autóbolondok nagy szerencséjére a kreatív alkotópáros, Robert Zemeckis rendező és Bob Gale forgatókönyvíró az utolsó utáni pillanatban úgy döntöttek, hogy sokkal menőbb lesz, ha a DMC, azaz a John DeLorean által alapított DeLorean Motor Company egyik sportkocsiját szerepeltetik inkább a filmjükben, majd annak kasszarobbantó sikere után a folytatásokban is. Így lett a DeLorean DMC–12 mostanra az egyetemes popkultúra része, filmek, tévésorozatok, animációk, képregények és videojátékok kedvelt hivatkozási alapja, és egy olyan kultikus járgány, amelyet méltán emlegetünk ma már egy lapon Mad Max fekete Ford Falconjával, Michael Knight beszélő Pontiac Trans Amjával vagy épp Magnum tűzpiros Ferrarijával.

Az elegáns, letisztult és a maga korában abszolút formabontó dizájnnal rendelkező (bár kissé talán túl szögletes formájú, minket, kelet-európaiakat leginkább egy futurisztikus Daciára emlékeztető) Deloreanért egyes autórajongók már-már annyira oda vannak, hogy képesek iszonyú mennyiségű pénzt beleölni abba, hogy az ő DeLoreanjuk tényleg pont úgy nézzen ki, mint a filmbéli – épp csak nem ugrálnak vele vissza a vadnyugat hőskorába, vagy a légdeszkázós 2015-be! Nagy kár, hogy ekkora kultusz csak jóval a Vissza a jövőbe-filmek után alakult ki a DMC körül, és nem akkor, amikor 1981-ben John DeLorean megálmodta ezt a rozsdamentes acélkasztnis, farmotoros sportkocsit, aminek olyan hosszadalmas és drága volt a gyártási költsége, aztán olyan keveset vásároltak kezdetben belőle, hogy csődbe is ment miatta a DMC gyár.

Többek között erről az egyszerre felemelő és szomorú, felemás diadalútról szól a Netflix legújabb, háromrészes dokumentumfilm-sorozata, a Myth & Mogul: John DeLorean amely július 30-án került fel a streaming platform kínálatába (idehaza Mítosz és mogul: John DeLorean címmel kereshetik az érdeklődők, magyar felirat is van hozzá).

John DeLorean története pont olyan, mint valami nagyszabású hollywoodi film. DeLorean magyar származású anyja és román származású apja az erdélyi Sugágról emigrált az Egyesült Államokba, és bár ők maguk még csak törték az angolt, a fiukat magabiztos nyelvtudása, páratlan műszaki ismerete és lehengerlő stílusa már egyenesen a patinás amerikai autóipari konszern, a General Motors igazgatói székébe repítette, ahol a Pontiac márkanevű kocsikért felelt. Ám hiába keresett iszonyúan jól John DeLorean, örök lázadóként sokkal többre vágyott annál, mint hogy olyan megbízhatóan átlagos amerikai autókat gyártson, amelyek ha kiszolgálták az idejüket, vesznek a tulajdonosaik egy ugyanolyat. Ő egy olyan ikonikus sportkocsit akart konstruálni az örökkévalóságnak, amibe az emberek azonnal beleszeretnek, és ha egyszer beleültek, életük végéig tapossák benne a gázpedált. Így aztán kilépett a General Motorstól, és megalapította a DeLorean Motor Companyt. Csakhogy a tündérmesébe illő amerikai álmot, ahol a nagyon messziről jött ember nagyon sok munkával nagyon nagy eredményeket ér el, sosem sikerült teljes mértékben megvalósítania...

Kezdetben persze DeLorean lubickolt a népszerűségben. Egyáltalán nem bulváros újságírói túlzás azt állítani róla, hogy ő volt a '70-es és a '80-as évek JFK-je, George Clooney-ja, Hugh Hefnere, Steve Jobsa és Elon Muskja egy személyben, mert ez egyértelműen kiderül a Netflix stábja által felvázolt portréból. A karizmatikus és ambiciózus konstruktőr-üzletember, aki a nyilvánosság előtt mindig kifogástalan öltözékben és szép nőkkel az oldalán mutatkozott, nemcsak mert nagyot álmodni, de minden hozzá hasonló álmodozónak meg akarta adni a nekik dukáló mesés álomautót – amit nem kevés narcisztikussággal saját magáról nevezett el. Ahogy a dokusorozatban egy megszólaló ki is mondja a visszaemlékezésében: akkoriban minden nő ilyen sikeres és sármos férjet szeretett volna maga mellett tudni 40 évesen. A 40 éves férfiak pedig természetesen DeLorean kocsiját szerették volna magukénak tudni.

A mesébe illő aranyéletnek azonban számos árnyoldala is volt. A DeLoreanok egyáltalán nem voltak olyan népszerűek a vásárlók körében, mint amennyire azt a reklámfilmek és az interjúk sugallták. Az üzletnek ráadásul az sem tett túl jót, hogy szó szerint háborús viszonyok között készültek: a DMC-gyár ugyanis az észak-írországi Belfast külvárosában volt, ahol a Thatcher-kormányzat alatt az ír katolikusok radikális szárnya, az IRA többször is fegyveres konfliktusba keveredett a brit protestánsokkal és a rendfenntartó erőkkel. Ehhez jött még az is, hogy az 1980-as évek elején az amerikai autóeladások korábban sosem látott mélyrepülésbe kezdtek, és ez igencsak érzékenyen érintette a DMC-t is, mivel az Egyesült Államok volt az elsődleges piaca. A DeLoreanok különlegessége, a rozsdamentes acél kasztni ráadásul amekkora nóvumnak számított, akkora versenyhátrányt is jelentett egyúttal, mivel az előállítási költsége akkoriban horribilisan drága volt. Emellett DeLorean magánélete sem volt felhőtlennek mondható: három házassága is válással ért véget, az FBI pedig drogcsempészettel vádolta meg, ami alól csak nagy nehézségek árán tudta tisztára mosni magát.

Az álomautó gyártásából tehát csakhamar rémálom lett – ezt a hollywoodi filmekbe illő drámai utat mutatja be igen érzékletesen és izgalmasan, archív felvételekkel és friss interjúkkal alaposan megtűzdelve a Netflix stábja ebben a háromrészes dokumentumsorozatban. A DeLorean DMC–12-k keserédes diadalútját szemlélve egyáltalán nem csoda, hogy a 2005-ben elhunyt John DeLorean fia, Zach DeLorean, aki kicsi kora óta látta az apja által tervezett autókat, az első kézből megtapasztalt családi és üzleti viták tükrében utólag már így nyilatkozott a legendás DeLoreanról, szinte a könnyeivel küszködve:

Nagyon furcsa látnom ezt a kocsit. Elöntenek az érzelmek. Rajta van a családnevünk. Ugyanakkor az életem számos viharát képviseli. Ha meglátom, azt kívánom, bár lenne egy kib*szott kézigránátom, amit hozzávághatnék.

Mi azért csöndben megjegyeznénk, hogy az a PORT.hu olvasó, aki esetleg hozzájut jó áron egy DeLorean DMC–12-höz, semmiképp se tegyen így! Legyen inkább büszke arra, hogy egy autóipari és filmtörténeti értelemben vett, ritka kincs boldog tulajdonosa!

Ítélet:8/10

Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik már mindent tudnak a Vissza a jövőbe-trilógia kultikus járgányáról, és azoknak, akik csak most akarnak megtudni mindent a DeLorean DMC–12-ről.