Az HBO számára készült sorozat félig magyar produkció, Budapest pedig Bonnt "alakítja", és az egyszerre négy titkosszolgálatot is kijátszó román kém valódi eseményekre épülő története igazi csemege.
Bár a kommunizmus a szürke egyformaságról (is) szólt, maguk a kommunista országok messze nem voltak egyformák az alapvető politikai berendezkedésen túl. Azok az államok vezetői, amelyek valamiképpen a periférián helyezkedtek el, mint Albánia, Jugoszlávia vagy Románia, némileg nagyobb mozgásteret élveztek, ún. különutas politika és egy jó kis személyi kultusszal megspékelt diktatúra kialakítására. Bár az albán Enver Hodzsa sem volt piskóta,
a pálmát a Kárpátok géniusza, Nicolae Ceaușescu vitte el.
A nevével fémjelzett, egyszerre brutális és roppant primitív rendszerről számtalan dráma emlékezik meg, de a nagyrészt Magyarországon forgatott, nemzetközi koprodukcióban készült hatrészes HBO sorozat egész más megközelítésből mutatja be a korszakot. A kémek szemszögéből. Egy csomó kém szemszögéből!
A csendes, minden részletre ügyelő Victor Godeanu (Alec Secareanu) fontos ember, a Kondukátor, vagyis Nicolae Ceaușescu biztonságáért felel és a diktátor felesége, Elena asszony bizalmasa. Csakhogy Godeanu elvtárs a KGB ügynöke, mivel a szovjetek rajta tartják a szemüket önállóskodó szövetségesükön, illetve egy jövedelmező csempészhálózatot üzemeltet, részben azért, hogy a nyugati luxuscikkekkel bárkit lekenyerezhessen. Csakhogy előkerül egy kompromittáló fotó, amire rámozdulnak Viktor riválisai a Securitaténál, akik régóta a bukásán dolgoznak, merthogy a kommunizmusban
egy elvtársnak mindig is a többi elvtárs volt a legnagyobb ellensége.
Csakhogy hősünknek kapóra jön egy kiküldetés: Nyugat-Németországba kell utaznia, ahol elakadtak a tárgyalások az erdélyi szászok ügyében, ekkor „adta el” ugyanis Románia német származású polgárait jó sok márkáért. Az út lehetőség a menekülésre, csakhogy Godeanu tisztában van azzal is, hogy disszidálása halálos veszélybe sodorja otthon maradt családtagjait.
A Christopher Smith (Fekete halál, Labirintus, Kijárási tilalom) rendezte, de alapvetően román-magyar koprodukcióban készült sorozat klasszikus hidegháborús kémsztori, természetesen azzal a csavarral, hogy mindezt nem a nagy játékosok, az amerikaiak vagy az oroszok szemszögéből látjuk, hanem egy kis szocialista ország önmagát önállósító ügynökét megismerve. Ami remek kiindulópont, pláne úgy, hogy
a KGB és a CIA itt csak másodlagos szereplő,
akárcsak a kelet-német Stasi, amitől persze még nem lesznek kevésbé veszélyesek, és akkor még az egyiptomiakról nem is beszéltünk – Románia ekkoriban különösen jó kapcsolatot ápolt az arab országokkal. Ez azonban nem az ő sorozatuk, hanem Victor Godeanué, a nagy túlélőé, akinek a kémjátszmák szabályai alapján mindig egy lépéssel előbbre kell járnia, mint ellenfelei és szövetségesei, akik szintén bármikor az ellenségeivé válhatnak, miközben a kiküldetésben részt vevő “kollégái” minden lépését figyelik.
Godeanu, akinek karakterét Ion Mihai Pacepáról, a legmagasabb rangú szocialista „árulóról”, a Securitate kétcsillagos tábornokáról, a román ipari kémkedés atyjáról mintázták
– akit távollétében KÉTSZER is halálra ítéltek! -
, nagyszerű figura. Akiből nagyon sok mindent ki lehet hozni, pláne Alec Secareanu (Isten országa, Ammonita, Vidám vidék) játékával. Godeanu már külsejével, nagy barkójával, sűrű szemöldökével is hozza mind a korszakot – a 70-es évek második felében járunk – mind a közeget. Tökéletesen hozza a mindenre figyelő, látszólag flegma, de mindig éber, a vele szemben lévőt tökéletesen, centire felmérő profit is, ugyanakkor magáról az emberről nem tudunk meg sokat. Az első két epizódból – ennyit pakoltak még csak fel az HBO MAX-ra – pusztán annyi derül ki, hogy ha kell, brutális és könyörtelen tud lenni, alacsony sorból jött, a feleségével, egy mellőzött színésznővel már nem törődik, de a lánya fontos neki.
Ennyi speciel nekem elég volt, mert nehéz lenne azt eladni, hogy valaki, aki éveken át a Ceaușescu család bizalmasa – a diktátor és kedves neje kicsit túl lett rajzolva -, a román titkosszolgálatok kulcsembere, akkor nem lehet gáncs nélküli lovag, aki évekig sikeresen rejtette el jobbik énjét. Ebben a túlélőjátékban csak az nyerhet, aki mindig éber és aki kellőképpen gátlástalan, aki képes másodpercek töredéke alatt is meghozni a legnehezebb döntéseket – és aki senkihez sem kötődik annyira, hogy ettől sebezhetővé váljon. Persze ott vannak a szokásos kémklisék, a titkos találkozók, az ügyes módszerek, apró jelek, amik a műfaj megkerülhetetlen kellékei – és persze ehhez jönnek a korszak jellegzetes, ma már kezdetlegesnek tűnő kütyüi -, de az egész attól működik olyan jól, hogy hőse igazán kelet-európai, aki, bár szakmájában profi, azért csak rácsodálkozik egy nyugati bolt kínálatára. Ami persze adja a párhuzamot az HBO egy korábbi sikersorozatára hasonló témában, hasonló műfajban, a kicsit később, idehaza játszódó A besúgóval. Ez a játszma persze nagyobb, látványosabb, ahogy a tét is nagyobb, itt nem a kollégiumi diáktársakat kell kijátszani, hanem a világ legveszélyesebb titkosügynökségeit. Kapásból négyet, és esélyes, hogy még az egyiptomiak is beszállnak, ami első blikkre kicsit túl nagy vállalás a produkció részéről, de ez eddig működik.
Nyilván nincs még minden kártya az asztalon, sok minden történhet még, ráadásul több fontos mellékszereplőt éppen hogy csak megismertünk. Ilyen a kissé ügybuzgó CIA tiszt (Parker Sawyers), a csinos külügyes német lány (Svenja Jung), akinek közös múltja van Viktorral, egy rosszarcú Stasi-s, a mindenre elszánt Securitate ügynöknő (Ana Ularu), akinek feltűnően fontos hősünk lebuktatása. És nyilván nem véletlenül kerül elő egy csinos egyiptomi házvezetőnő sem, akinek fotóját Godeanu elvtárs feltűnően sokáig nézi. Vagyis van miből dolgozni, és bár a szinopszis szerint egy hét eseményeinek lehetünk a tanúi, a készítők nem siettetnek semmit, és ezt jól teszik. Ehhez sokat ugranak vissza az időben, hogy bizonyos részletek később nagyobb jelentőséget kapjanak, és bár van, hogy túl sokszor élnek ezzel az eszközzel,
de minél többet tudunk, annál izgalmasabb a kémjátszma.
Nyilván nem sokáig lehet húzni az egyedül a világ összes kéme ellen formulát, mert ez egy ponton önmaga paródiájává fordulhat át, de az eddig látottak alapján nem valószínű. hogy erre sor kerül.
Értékelés: 8/10
