A vérfarkasos filmeknek rendszerint nagy feneket kerítenek; bújt már farkasbőrbe Jack Nicholson és Benicio del Toro is, de most egy fekete humorban utazó amerikai független filmes vette elő az örökzöld témát az HBO GO-n.
Szeretem is, meg nem is a farkasemberes filmeket, pontosabban elméletben szeretem őket, mert vicces és izgalmas a vérfarkas mint kiindulópont egy történethez, de a gyakorlatban nincs miért szeretni: a filmes megvalósításuk eddig még úgy is gyatra volt, hogy olyan sztárok próbálkoztak vele, mint Jack Nicholson, Benicio del Toro vagy Michael J. Fox – na jó, ő azért vicces volt Az ifjú farkasemberben (1985) – és akkor az Underworld- és Alkonyat-filmek rémes farkasembereiről még nem is beszéltünk. Most viszont itt van egy, az HBO GO kínálatába frissen felkerült amerikai független produkció, a Snow Hollow farkasa, amely teljesen új irányból közelíti meg a témát, másrészt végre úgy ábrázolja a farkasembert, ahogy kell.
Főhősünk nem éppen az a hős alkat. Egy álmos (hegy)vidéki kisváros, a címbeli Snow Hollow seriffhelyettese (Jim Cummings, a film írója és rendezője), egy elvált pasas, aki képtelen kezelni az indulatait; nemrég hagyott fel a piával, nem tud szót érteni tinilányával, a rendőrőrsön nem tisztelik a beosztottjai – talán azért sem, mert történetesen az apja a seriff (Robert Forster), aki nem akar nyugdíjba vonulni, pedig kéne, mert súlyos szívbeteg. Szóval John Marshallnak van elég baja, ráadásul egy teliholdas éjszakán brutális gyilkosság történik, majd gyors egymásutánban további két nőt ölnek meg.
Seriffhelyettesünk lassan kezd szétesni, miközben önmagának is bizonygatnia kell, hogy vérfarkasok márpedig nem léteznek.
Pedig a helyszínen farkasszőrt találnak, az áldozatokon meg óriási harapások és karmolások éktelenkednek; mármint azokon a testrészeken, amelyek megmaradtak. És innen bármi megtörténhet – értve ez alatt a film cselekményét és a film hangvételét is.
Mert valóban egy szörnyű gyilkosságsorozatról és rejtélyről van szó, amihez egy személyes drámát is kapunk.
Jim Cummings azonban nem akarja, hogy mindezt túl komolyan vegyük – talán azért sem, mert ismeri a saját korlátait. Cummings klasszikus főhősnek nem elég karizmatikus, karakterszínésznek pedig nem elég karakteres, így valahova a két kategória közé esik, és elég jól mozog ezen a szűk skálán; ahogy a film is félúton van a horror, a dráma és a fekete komédia között. Ami elsősorban a Coen testvérek védjegye, akárcsak a jókora ugrások vagy egyes részletek kihagyása – és Cummings bizony sokat kölcsönöz tőlük.
Maga a helyszín is sokban emlékeztet a nagy klasszikus, a Fargo (1996 ) helyszínére (bár van van egy kis Twin Peaks-utánérzés is), és ahogy a Fargo legjobb része a helyi rendőrök életének bemutatása volt, itt is ez a legjobb. Ahogy kiderül, melyikük milyen marhaságban hisz, ahogy egymáshoz viszonyulnak, ahogy a stresszt kezelik – és ahogy hősünk kiborulásaira reagálnak. Ráadásként Riki Lindhome személyében kapunk egy erős (rendőr)női karaktert is.
Ez teszi mássá a farkasemberes részt is: ahogy csapnivaló rendőreink tudtukon kívül is egyre közelebb kerülnek a megoldáshoz, ami aztán egy meglepően izgalmas leszámoláshoz vezet. És a dolognak van egy másik, duplán szomorú vonala is. Ez a film volt az ekkor már halálos beteg Robert Forster (Jackie Brown) utolsó alakítása: egy halálos beteg férfit játszik, aki időről időre kifullad, megszédül, nehezen mondja el a mondatait, és a néző óhatatlanul is arra gondol, hogy ez nemcsak a színjáték része, hanem Forster ekkor már valóban haldoklott – és ez azért más kontextusba helyezi a karaktert és a színészt is. Azért is, mert a főhős életének legnagyobb stresszforrása az apja egészsége.
Ami pedig a farkasembert illeti, az alkotók az egyetlen jó és járható utat választották:
nem mutatják meg, csak villanásokra, épp csak annyira, hogy ijesztő és titokzatos legyen.
Mert hogy ez volna a lényeg!
Értékelés: 7/10
A Port.hu SZESSÖN című sorozatának meghívott vendége Szabó-Kulcsár Edina, aki egy eddig ismeretlen oldalát mutatja meg. A tévében többször is láttuk már, a social médiában is sokan követik, de azt talán még a legnagyobb rajongói sem sejtik, hogy mennyire tud gitározni.
