Van ez a műfaj, amit biztosan ismersz, sőt tuti, hogy láttál már ilyen filmet, csak esetleg nem gondoltál bele, hogy amit épp nézel, az heist movie. Magyarul kb. tolvajfilmnek lehetne hívni, de az elég sután hangzik, szóval maradjunk a heist movie-nál. Ez az a zsáner, amiben összeáll egy csapat, hogy egy grandiózus és rafinált rablást hajtsanak végre. Ha azt mondom, hogy Ocean's-filmek, vagy A nagy balhé, akkor mindenki tudja, miről van szó. De a Kutyaszorítóban is egy rendhagyó heist movie, hiszen ott meg mindent látunk, kivéve a rablást. Ezt a formát követi a Showtime saját gyártású filmje, a Bankrablás 88 is, ami ráadásul igaz történeten alapul.

A nyolcvanas évek végén járunk, egy lépésre attól, hogy a bankok átálljanak a digitális rendszerre, ám előtte még egészen másként nézett ki a pénzmozgások folyamata, mint ahogy azt ma ismerjük. A film eleji inzertben jól össze is foglalják, érdemes idézni:

„1988-ban a bankrendszert még nem számítógépesítették teljesen. A cégek naponta több millió dollárt utaltak át egy egyszerű megerősítő kóddal. Ezzel a kóddal egy második banki alkalmazott telefonon keresztül megerősítette az átutalást.”

Tehát a pénzmozgások hitelességét ide-oda telefonálgatásokkal oldották meg, ami nem túl biztonságos rendszer – ki is használták a gyenge pontját, hiszen erről szól a film. És ahogy említettem, igaz történeten alapul: valóban volt egy hasonló bankrablás Chicagóban, 1988-ban, melyet Armand Devon Moore hajtott végre – az ő fiktív megfelelője a filmben a Courtney B. Vance által alakított Jeremy Horne. Armand egy prédikátor fiaként született Memphisben, és

nagyon jól értett ahhoz, hogy bűnözői hajlammal nem rendelkező embereket meggyőzzön és bűncselekményre vegyen rá.

Ezt a képességét kiválóan kamatoztatta már a nyolcvanas évek elején is, de a legnagyobb és utolsó dobása a First National Bank of Chicago kirablása volt. A Bankrablás 88 ezt az ügyet dolgozza fel. Moore felbérelt néhány alacsony beosztású alkalmazottat a feladathoz, de pechére őt és bűntársait is letartóztatták. Elsősorban azon csúsztak el, hogy bűntársai elég hamar elkezdtek luxuscikkekre költeni, többek közt drága autókat vásároltak, amire felfigyeltek a hatóságok, és letartóztatták őket. A film végkimenetele azonban egészen más, ahogy jó pár egyéb részlet is eltér benne a valóságtól.

Mivel a lezárásban van egy egész meglepő csavar, így azt most nem bontanám ki részletesen, azonban azt mindenképp érdemes megemlíteni, hogy míg a film kiindulópontja az, hogy Jeremy Horne ezzel az egész tervvel a halott testvére fiának akar segíteni anyagilag, addig a valódi Armand Moore egy kapzsi és önző ember, aki mindennél jobban szereti a pénzt, a gazdagságot, és azokat a luxuscikkeket, amiket megkap érte. Moore jelenleg már szabadult a börtönből, és valószínűleg Arizonában él fényűző életet, miközben

nagyon fel van háborodva azon, hogy Bankrablás 88 készítői nem fizettek neki, amiért felhasználták az élettörténetét.

Pedig Jeremy Horne személyében egy viszonylag humánus, de rafinált bűnözőként látjuk viszont, aki azért rabol bankot, hogy keresztbe tegyen a rendszernek.

A Bankrablás 88 felépítése hűen követi a heist movie-k struktúráját: az ötletgazda megkörnyékezi azokat, akikre szüksége van, hogy sikerre vigye a tervet, majd a beavatottak hosszan tipródnak, hogy részt vegyenek-e az akcióban – közben megismerjük a helyzetüket és motivációikat, és mindnyájan megkapják a végső lökést, ami miatt belemennek a bűncselekménybe. Ezen a ponton

a film igyekszik megmutatni az eredeti Moore rábeszélő készségét, több-kevesebb sikerrel:

eredetileg csak kedvesen elcseveg a banknál dolgozó fiatalokkal, meghívja őket ebédelni, majd amikor már némiképp magához édesgette őket, felfedi, hogy miről van szó valójában. Ezután részletesen megismerjük a tervet, aztán akad egy (vagy több) gubanc, ami keresztbe tehet az egésznek, szóval először ezt kell elhárítani, majd jöhet a megvalósítás és menekülés. A Bankrablás 88 mindezt tökéletesen felmondja, de sajnos csak mérsékelten lesz izgalmas.

Ez több ügyetlenkedés szerencsétlen együttállásából fakad: egyfelől a főszereplő kivételével nem valami izgalmasak a karakterek, a jellemük közhelyekből áll össze, és igazából nem sok egyedi tulajdonságuk van. Ez nyilván abból is fakad, hogy itt az egyetlen értékük az, hogy a banknál dolgoznak, nem kell érteniük semmi különlegeshez. Menhaj Huda rendező módszerén pedig nagyon látszik, hogy a tévé felől jött (pár tévéfilm kivételével olyan sorozatok epizódjait rendezte, mint a Flash vagy a Batwoman), ám ez még a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy

nem sikerül megugrania azt, ami a film igazi tétje: életet és izgalmat lehelni abba jelenetsorba, amelyben a rablás fő pillanatai, az utalást igazoló telefonbeszélgetések zajlanak.

Ez a sztori központi eleme, de úgy siklunk el felette, mintha csak vacsoráznának a szereplők. Ráadásul, bár az összes főbb szereplő fekete, egy kis szexizmus így is jutott a párbeszédekbe (lásd szegény lány lealázását, aki nem tudja, mi az a Rolex), de ez csak egyedi eset, ezért is furcsa, hogy bennemaradt.

A Bankrablás 88 viszont még így is egy szórakoztató heist movie, aminek, bár mellőzi a nagy izgalmakat, vannak fontos erényei: odafigyel a részletekre (például egy utcai rablási kísérlet során a lefegyverezett rabló pisztolyát nem hagyják az utcán, hanem behajtják a csatornába) és

az alig másfél órás játékidő alatt végig fent tudja tartani a figyelmet, ami ma már nagy szó egy streamre készült film esetében.

még több heist movie

Nézz heist movie-kat végkimerülésig!

Április 7-én került fel a Netflix kínálatába A világ legnagyobb műkincsrablása című dokumentumszéria, és ugyanitt töretlen sikerrel fut A nagy pénzrablás című spanyol sorozat is. Ennek kapcsán összeszedtük a jelenleg elérhető legjobb heist movie-kat.

Tovább

(via Fugitives)