Az HBO idei nagy dobása, a The Last of Us minden gémernek kötelező, de azoknak is kiváló szórakozás, akik arra kíváncsiak, mit lehet még kihozni a Walking Deaddel agyonkoptatott zombiapokalipszis zsánerből.
Jó volna az alábbi (spoilermentes) kritikámat azzal a hangzatos kijelentéssel kezdeni, hogy
az HBO-nak sikerült végre a lehetetlen küldetés: a The Last of Us megtörte az ősi átkot, és nem csapnivaló, hanem kiváló játékadaptáció lett!
Csakhogy az a helyzet, hogy két éve a Netflix ezt már megcsinálta az Arcane című animációs sorozattal, ami a méltán népszerű League of Legends nevezetű, se vége se hossza online multiplayer csatározást tette még népszerűbbé (itt írtunk róla részletesen). És mivel tavaly az Uncharted videójátékok filmváltozata is egy szórakoztató, de felejthető látványosság lett (legalábbis a PORT.hu kritikusa szerint), olyan csehül azért már nem állunk jó játékadaptációk terén.
A The Last of Us viszont toronymagasan kiemelkedik az elődei közül. Egyrészt amiatt, mert itt hús-vér színészek játszanak jól kidolgozott karaktereket a jól ismert Föld nyomasztó és veszedelmes közeljövőjében, és nem egy rajzolt fantasy világ lakói vagy egy Indiana Jones-klón burleszkbe illő kalandjai miatt kell izgulnia a nézőknek. Másrészt a színészválasztás egészen parádés. A mandalóri után ismét egy morcos zsoldos szerepében brillírozó Pedro Pascal és az őrizetére bízott, lázadó tinédzsert alakító Bella Ramsey ha egy kicsit hunyorítunk, pont olyanok, mintha az eredeti videójátékból léptek volna elő.
Na de miről szól a The Last of Us és miért lett kultjáték?
Leginkább azért, mert a többi videójátékhoz képest sokkal filmszerűbb lett, a korábbi zombis és posztapokaliptikus filmek elcsépelt toposzait viszont nagyon jó ötletekkel hasznosította újra és forgatta ki. A kizárólag csak PlayStationön nyúzható játék története a nem túl távoli jövőben, az emberi civilizáció összeomlása után 20 évvel játszódik, egy olyan Amerikai Egyesült Államokban, ahol a toronyházak maradványait és az autók roncsait már visszahódította a természet, ám bármelyik fa (vagy ajtófélfa) mögül előugorhat egy csapat gyilkos mutáns. Utóbbiak olyan „zombik” akik egykor maguk is emberek voltak, de egy agymanipuláló, agresszív gombafaj irányítja őket, ahhoz hasonlóan, ahogy a hangyákat támadja meg egy thaiföldi élősködő gomba, hogy zombiként olyan helyre irányítsa az állatokat, ahol ideális körülmények közt szaporodhat.
Joel, a kislánya halála óta különösen mogorva csempész (őt alakítja a sorozatban Pedro Pascal) ebben a kegyetlen világban kapja feladatul, hogy akár az élete árán is, de épségben eljuttasson egy Ellie nevű, elárvult tinilányt (őt alakítja az HBO-verzióban Bella Ramsey) a zombiapokalipszis utáni káoszt tűzzel-vassal felszámoló, diktatórikus Bostonból az Amerikai Egyesült Államok túlsó felére, az elnyomás ellen küzdő földalatti mozgalom, a Tűzbogarak főhadiszállására. A lány ugyanis kulcsfontosságú lehet a halálos kór elleni gyógymód kifejlesztésében, mivel immunis a gyilkos gombafertőzésre – nyugi, ez nem spoiler, már a történet legelején kiderül, ráadásul az előzetesekben is benne volt!
Csakhogy ami elsőre mindössze egy újabb rázós, de jól fizető rutinmelónak indul Joel életében, hamarosan brutális, szívszorító és hosszú utazássá válik. Ráadásul az is kiderül, hogy a furcsa páros két tagja egyes egyedül csak a másikra számíthat, ha fel akarnak másnap reggel is kelni egy olyan Amerikában, ahol a „gyilkos gombazombiknál” sokkalta veszedelmesebb pokolfajzatok is grasszálnak a vadonban... Az emberek, akik túl akarnak élni, bármi áron.
Azzal tehát nemigen lehetett hibázni, ha a 2013-as Év Játékát egy évtizeddel később tévésorozatban meséli újra szinte szóról szóra, képkockáról képkockára a Csernobil showrunnere.
Elvégre a Naughty Dog feljesztőstúdiója pont azért zsebelt be anno egy rakás rangos díjat (egyebek között a legjobb történetmesélését), mert olyan hatásosan ültették át a Playstation-konzolra a film formanyelvi eszközeit, hogy kis túlzással a gémerek nem is egy lopakodós túlélőjátékot kaptak anno, hanem egy 20 órás tévésorozatot, amiben két izgalmas párbeszéd között a játékosoknak kellett elagyabugyálnia a rosszfiúkat.
Ironikus módon azonban pont ugyanez volt az oka annak is, hogy a The Last of Us sorozat végül csak mostanra, 10 évvel a kultikus játék megjelenése után készült el. A kraft mindig is megvolt ebben a brandben egy ütős adaptációhoz (pláne a 2020-ban kijött The Last of Us Part II körüli óriási hype után). De annyira kompakt volt a meglett férfiembereket is megríkató pótapa-mostohalány története, hogy maga a fő játékdizájner, Neil Druckmann is úgy volt vele:
2 órás mozifilmnek nincs értelme, mert ahhoz túl hosszú és szerteágazó a játék sztorija, többrészes sorozatnak viszont szintén nincs értelme, mert akkor az ugyanaz lenne, mint a játék.
Így került a mozgóképes The Last of Us terve hosszú évekre parkolópályára. Pedig az Evil Dead franchise atyja, Sam Raimi már 2014-ben megvette a filmes jogokat, és összeállt a játékfejlesztő-író Druckmann-nel (érdekesség, hogy az akkori verzióban még Bruce Campbell lett volna Joel, Ellie pedig a Trónok harca Aryája, Maisie Williams), de végül nem jutottak ötről a hatra. A jég végül akkor tört meg, amikor az HBO számára hatalmas nézői és kritikai sikert hozott 2019-ben a Csernobil tévésorozat, 2020-ban pedig a The Last of Us Part II videójátékból már az első hétvégén 4 millió példány kelt el, és rengeteg pozitív kritikát született róla a gémer szaksajtóban.
Nem túlzás, összeállt a szórakoztatóipar Dream Teamje!
A The Last of Us showrunnere végül a Csernobil sorozat kreátora, Craig Mazin lett, aki szerencsére nagyon jól megtalálta a közös hangot a filmrajongó játékfejlesztővel, Neil Druckmann-nal. A nyomasztó hangulatért, lehengerlő látványvilágért és a felejthetetlen sztoriért felelős kulcsemberek már megvoltak, az HBO pedig szerencsére nem szúrta el a szereposztást sem: a kívül rideg és harcias, de valahol legbelül aranyszívű pótapuka az a Pedro Pascal lett, aki már a konkurens Disney+ zászlóshajójában, A mandalóri című Star Wars-sorozatban is kiválóan hozta ezt a karaktert.
Bár az internet népe a plafonon van tőle, szerintem Bella Ramsey igenis jó választás volt Ellie-nek. Igaz, hogy külsőre valóban nem is hasonlít a játékbeli megfelelőjére, de mivel jó színész, meggyőzően tud hol pokolian vicces, hol kőkemény lenni – mindig attól függően, hogy egy ép ésszel felfoghatatlanul kifordult és veszedelmes világban épp mit kíván meg a karaktertől az adott helyzet. No persze valószínűleg az is sokat nyomott a latban, hogy korábban már mindkét sztár dolgozott az HBO-val: Pedro Pascal volt Oberyn Martell a Trónok harcában, Bella Ramsey pedig a mufurc északi kislány, Lyanna Mormont szerepében lopta be magát a nézők szívébe.
Egy ennyire ismert, kultikus videójáték ilyen kaliberű álomcsapatával elkészített adaptációjával csak nyerhet az HBO. Az alkotók ráadásul kifejezetten ügyeltek arra, hogy a történések azok számára is elsőre érthető legyen, akik egyetlen percet sem játszottak az eredeti alapanyaggal, de azok a veterán gémerek is kapjanak valami pluszt a világ vagy a karakterek hátterével kapcsolatban, akik kívülről fújják a The Last of Us-univerzumot.
Könnyen lehet tehát, hogy Pedro Pascalt pár év múlva már nem Bébi Yodát istápoló Mandóként, hanem a rá bízott tinlányért bármire képes Joelként fogjuk majd emlegetni!
Értékelés: 8/10
Kiknek ajánljuk? Az eredeti Last of Us-játékok rajongóinak és posztapokaliptikus-zombis sorozatok kedvelőinek mindenképpen kötelező! De azok is tegyenek vele nyugodtan egy próbát, akik eddig esetleg idegenkedtek minden ilyesmitől – az HBO-logó ezúttal is garancia a minőségi tartalomra.
A The Last of Us sorozat január 15-től tekinthető meg az HBO Maxon, hetente érkező új epizódokkal.
