Miután egy nyerészkedő gyógyszercég felesége halálát okozza, Jason Momoa nekiáll és módszeresen levadássza a felelősöket, miközben valaki rá és rátermett kislányára is vadászik a Netflix új bosszúfilmjében.
A legtöbben rendszeresen szedünk gyógyszereket, sokak élete vagy legalábbis életminősége függ tőlük, a nagy gyógyszergyártókat azonban hajlamosak vagyunk gyanakodva méregetni, sőt, összeesküvés elméletek tömege szól arról, milyen ocsmányságokra hajlandóak a haszon vagy valami még rosszabb kedvéért. És vannak összeesküvés-elméletek, amelyek igazak! Az HBO idei dokumentumfilmje, Az évszázad bűnténye például a receptre kapható, szinte azonnali függőséget okozó fájdalomcsillapítókat piacra dobó, ezzel százezrek életét követelő opioid krízist előidéző és még a mai napig is tápláló gyógyszeripari vállalatokról rántja le a leplet, és bár fikcióról van szó, Jason Momoa új filmjének alapja akár igaz is lehetne.
Rya Cooper (Momoa) rendes munkásember, bár kicsit izmosabb az átlagnál. A felesége azonban rákos, és ahogy haldoklik, a család szép lassan tönkremegy, annyira drága a gyógyszer. Aztán a kezelőorvos hirtelen jó hírrel várja őket: egy másik cég kifejlesztett egy hasonló, de sokkal olcsóbb szert, ami akár a gyógyulást is elhozhatja. Hamarosan azonban jön a sokkoló igazság: az eredeti gyógyszert gyártó cég felvásárolta a konkurenciát, hogy levehessék a polcokról a kifizethető anyagot, és Ray felesége is hamarosan meghal. Ott marad ő és tini lánya, Rachel (Isabela Merced), a férfi fejében pedig más sem jár, mint a bosszú gondolata, és lassan mindent erre tesz fel. Aztán megkeresi egy újságíró, akinek bizonyítékai vannak a gyógyszercég illegális akcióira, és elszabadul a pokol.
Nem, az Édes kislányom nem olyan fajta leleplező dráma, mint például a Russell Crowe-féle A bennfentes (1999), itt nem a finom részletekről és az iparág működéséről van szó, de erre azért a legtöbben rájöhettek, akik látták Jason Momoa nevét a plakáton. Ez egy bosszúmesébe oltott akciófilm. És Momoa nem okoz csalódást, kőkeményen megy át mindenen, ami elé kerül, beleértve a titokzatos, elpusztíthatatlan bérgyilkost (Manuel Garcia-Rulfo) is, akit titokzatos ellenfele ellen küldenek, de már a kissé elhadart, lelketlenül felmondott bevezetőből lehet sejteni, hogy nem adta bele a szívét-lelkét ebbe a filmbe, talán pont azért, mert tényleg végigolvasta az egész forgatókönyvet, nem csak a saját, kiemelővel aláhúzott részeit. Az egyébként tisztességesen induló, bár akkor sem túl látványos történet ugyanis akkor izgalmas, amikor a kis család menekül és bujkál, akkor viszont zavaróan egyszerű, vagy inkább lebutított, amikor ők lesznek az üldözők, egyes fordulatok pedig vagy értelmetlenek, vagy ha mégsem, akkor nincsenek normálisan elmagyarázva, az utolsó félórára hagyott nagy csavar pedig masszív adag bizalmat és képzelőerőt követel meg a nézőtől, bár tény és való, vannak elcsepegtetett, apró információk, amik elvileg felkészítenek erre.
Ha Jason Momoa nem is adott bele apait - anyait, a másik főszereplő, Isabela Merced rendesen odatette magát, igaz, ő Amerika legnagyobb munkabírású tinédzsere. Ha valakinek nem ismerős a név, az vagy azért van, mert a latin nevek eleve nehezebben tapadnak meg, vagy azért, mert őt eddig Isabela Monerként ismerhettük az olyan filmekből, mint a Sicario 2. - A zsoldos, a Dóra és az elveszett Aranyváros, vagy éppen a Transformers: Az utolsó lovag, de cselből családnevet váltott. Ő rendesen végigtolja a filmet, de a végső nagy fordulat még vele is kifog, sőt, vele fog csak ki igazán, de a Netflixen, ahová a napokban került fel a film, még egy ilyen leegyszerűsített produkció is nagyon tud menni, sőt, ezek mennek csak igazán – az Édes kislányom a nézettségi listán jelenleg az első. Más kérdés, hogy minden néző végig is nézte-e.
Értékelés: 6/10
