Stephen Frears az angol televíziózás történetének egyik legnagyobb botrányából készített pontos, elmés, izgalmas, ugyanakkor kicsit óvatos minisorozatot.
Az akkor forradalmian új formátumnak számító Legyen Ön is milliomos! még az ezredforduló előtt indult világhódító útjára Angliából, majd a licenszet szinte az egész világon megvásárolták, köztük Magyarországon is, és szinte természetes, hogy a vetélkedő legnagyobb botrányára a kezdeti években, „szülőhazájában” került sor. Egy Charles Ingram nevű őrnagy ugyan elvitte az egymillió fontos fődíjat, de a műsor készítői már abban a percben gyanakodtak rá, ahogy belépett a stúdióba, a felvételeket visszanézve pedig arra a következtetésre jutottak, hogy Ingramnak a felesége és egy másik játékos segítettek: köhögéssel jelezték a jó válaszokat.
A következtetésből feljelentés, a feljelentésből bírósági tárgyalás, majd elmarasztaló ítélet született, az ügyből pedig egy nézettségi rekordokat döntögető dokumentumfilm készült, ironikus módon a „megcsalt” tévétársaságnál, illetve több könyv, egy színdarab a West Enden és egy három részes, részenként 50 perces minisorozat a nagyszerű Stephen Frearstől. Ez volna a Kvíz , amely meglepően sok oldalról járja körbe az ügyet. Természetesen a sorozat születésével kezdünk, megmutatva azt is, hogy az ötletgazda Paul Smith (Mark Bonnar) mekkora kockázatot vállalt vele, majd megismerjük a kocsmai kvízek világában élő Ingram családot. Pontosabban Ingram feleségének (Sian Clifford) a családját, ahonnan a jóindulatú, kissé pipogyaként bemutatott Charles (Matthew MacFadyen) kissé ki is lóg. Sógora (Trystan Gravelle) hamar a vetélkedő függője lett, és mindent meg is tett, hogy bekerüljön a műsorba, néha a szabályokat is kijátszva, de csak egy kisebb nyereményig jutott, majd felesége követte, akinek szintén pár ezer fonttal kellett megelégednie, de ekkorra a műsor stábja már felfigyelt rájuk, hiszen elméletben rendkívül nehéz volt bekerülni az adásba.
Majd jött Charles, akinek a jelenléte is gyanús volt, aztán az is furcsa lett, hogy a kezdetben gyengén teljesítő játékos egyik percről a másikra nyerő szériát kezdett el futni, majd elvitte a főnyereményt is, amire végképp nem számított senki. Annyira nem, hogy az ilyen alkalmakra tartogatott konfettieső sem volt bekészítve. A dolog tök egyértelmű, a megfelelő pillanatban a válaszokat amúgy is furcsa hangsúllyal felsoroló Ingramnek köhögéssel jelezték a jó opciót. A dolog egyértelmű, de Frears itt nem hagyja abba a vizsgálódást. Megmutatja – pontosabban a tárgyalás során mutatja meg – hogy az addig leggyengébb láncszemként bemutatott Ingram milyen keményen készült fel, hogy rendkívüli az intelligenciája – sikeresen végezte el a Mensa tesztet -, hogy a legtöbb, korábban nem is mutatott kérdést gond nélkül válaszolta meg, sőt, pár vitatott kérdésre is jó eséllyel tudta a választ, a köhögések pedig nem feltétlenül perdöntőek.
Mi persze tudjuk, hogy Ingramék csaltak, de a Kvíz eljátszik a lehetőséggel, hogy mi van, ha lett volna rá alkalmuk, de mégsem tették volna meg, miközben bemutat egy olyan, valós titkos hálózatot, ami kifejezetten a csalást segíti elő, olyan profi módszerekkel, amik mellett hőseink csak amatőrök. És Frears kicsit talán maga is elbizonytalanodik, óvatoskodik – és talán joggal is, mert Ingramék fellebbeztek, ha másodfokon nyernek, minden borul, és azt is látjuk, hogy szinte minden rájuk terhelő bizonyítékot az ellenérdekelt tévétársaság szállított, megvágva, megszerkesztve. Ez azonban nem csak az érvekről és bizonyítékokról szól, hanem a színészi játékról is. Az Utódlásból ismert Matthew Macfayden tökéletesen hozza a gyanúsan könnyen kiismerhető csalót, feleségét a Fleabag nagy felfedezettje, Sian Clifford alakítja, rengeteg lefojtott energiával, feszültséggel, de a show-t Michael Sheen lopja el, duplán is. Ő alakítja a műsorvezető Chris Tarrantet, aki maga is gyanakodott Ingramékre, de elsősorban profi szórakoztató volt minden pillanatában. Sheen tökéletes a szerepben – mint mindig.
Értékelés: 8/10
