Az HBO siker(gyanús)sorozata körül nagy a felhajtás, és bár a Stanley Gardner szeretett regényfigurájára írt sorozat még csak most kezdődött el, mi is vevők vagyunk rá akár hosszabb távon is.
Stanley Gardner amerikai író nagy sikerű karaktere, Perry Mason több mint 80 regényben, illetve számtalan elbeszélésben és novellában tűnt fel – és én egyiket sem olvastam. Ahogy a Raymond Burr főszereplésével 1957-től 9 évadon át és vagy 300 epizóddal adott sorozat egyetlen részét sem láttam, és ezzel nem dicsekedni akarok, hanem azt jelezni, hogy nekem ez az egész teljesen új, ismeretlen, csak azt tudom, hogy rengetegen szeretik a karaktert, és az HBO új sorozatát, ami logikusan csak a Perry Mason címet kapta, nagyon sokat várták, az első kritikák pedig az egekbe magasztalják.
Pár éve Robert Downey Jr. produkciós cége vette meg a megfilmesítési jogokat, és eredetileg úgy volt, hogy ő maga alakítja majd a címszereplőt, de az élet máshogy hozta. A tervezett filmből sorozat lett, a címszerepet Matthew Rhys kapta, Downey Jr. pedig executive producerként felügyelte a munkálatokat, és ez így van jól. Bár a viharvert, démonaival küzdő, de zseniális nyomozót fogmosás közben is kirázná a kisujjából, Downey egója agyonnyomta volna az egész produkciót, arról nem is beszélve, hogy ezt a figurát ő már többé-kevésbé ellőtte a Sherlock Holmes-filmekkel, Matthew Rhys viszont teljesen más kategória. Ő az a pasas, akire nem emlékszel másnap, miután bemutatkoztál neki, semmi nagyzoló nincs benne, és pont ezért ennyire jó erre a szerepre, ráadásul már járatos a televízió világában: tavaly Emmy-díjat is kapott a Foglalkozásuk: amerikaiban nyújtott alakításáért, és most rajta keresztül ismerhetjük meg Mason előéletét.
1931-ben járunk, Los Angelesben, a nagy gazdasági válság idején, bár az angyalok városát kevésbé viselte meg a világválság, köszönhetően az olajnak és a hangosfilmnek, készülődnek az olimpiai játékokra is. Itt él egyik napról a másikra Perry Mason, aki ekkor még nem védőügyvéd, hanem magándetektív, és rendszerint kis piszkos ügyeket kap, ruháit a hullaházból szerzi be, ahová régóta bejáratos, aztán jön egy félresikerült gyermekrablás. Az ügyben érintett vallási közösség régi ügyvéd barátján (John Lithgow) keresztül pont hősünket bízza meg azzal, hogy járjon utána a dolgoknak. Ahol persze semmi sem stimmel, és nem könnyíti meg a dolgot, hogy a rendőrség nem nézi jó szemmel Mason munkáját, ahogy mások sem. Talán még önmaga sem…
Az kétségtelen, hogy a sorozat egy nagy klisé halom, kezdve a kiégett magánszimat karakterétől a bűnös városon és gátlástalan filmmogulokon át az „ez a mocskos ügy vezet a megváltáshoz” toposzig, de ez nem feltétlenül baj. Néha még jó is, ha ismerős terepen mozog a néző, és a háború poklát megjárt, elvált, piás magánszimat már visszaköszön, olyan sokszor láttuk, Matthew Rhysban azonban megvan az a fanyarság és jó értelemben vett kopottság, amitől hihetővé válik a karakter, a többi pedig HBO minőség. Mármint komolyan az, érződik, mennyi munka volt a Timothy Van Patten és Deniz Gamze Ergüven rendezőpáros és a filmesek részéről, hogy minden stimmeljen, a helyszínek, ruhák, díszletek, és stimmelnek is, de ez nem csak részletkérdés. Bár még az elején vagyunk, van a szériának pár igazán drámai pillanata, amitől már kezdem kapiskálni, miért van olyan nagy hype körülötte. Egyelőre csak egy nagyon korrekt, minőségi sorozatot látok, de ott van benne a potenciál, hogy valami több legyen.
Értékelés: 8/10
