A nyugati popkultúrában elég régóta nagy népszerűségnek örvendenek a „mesés keletről” importált műfaji elemek. Gondoljunk csak a VHS-korszak nindzsafilmjeire, az Usagi-képregényekre, a Tini Nindzsa Teknőcök-rajzfilmsorozatra, a Kuroszava szamurájaira hasonlító Jedi lovagokra a Star Warsból, a Mátrixban falon felfutva kungfuzó Keanu Reevesre – vagy akár Richard Chamberlain 1980-as, nálunk is kirobbanó sikerrel vetített Sógun tévésorozatára, ami James Clavell azonos című bestseller regényén alapult.

A japán történelem és kultúra a maga bölcs tanítóival, az uraikért élő-haló, becsületes szamurájaival, az árnyékban osonó orgyilkosaival és a fényűző pagodák félhomályában sokszor birodalmak felemelkedéséről és bukását befolyásoló, gyönyörű gésáival még azokat is ámulatba ejti és magával ragadja ideig-óráig, akik amúgy hidegrázást kapnak minden mangától és animétől.

Épp ezért lett telitalálat az FX új sorozata, a Disney+ kínálatába felkerült Sógun-remake, amiről túlzás nélkül kijelenthető, hogy „ez a japán Trónok harca”, hiszen tele van intrikával, szexjelenetekkel és látványos kardcsörtetéssel.

A történet helyszíne a XVII. századi, feudális Japán. A több mint két évszázadon át tartó izoláció előtti korszakban, 1600-ban járunk. A japán uralkodó, azaz a taikó még túl fiatal ahhoz, hogy az apja halála után ő legyen a szigetország ura, így az öt legerősebb daimjó, azaz a tartományi földesúr közösen uralkodik, és régenstanácsként irányítja Japán közügyeit. A daimjók ekkoriban nemcsak hogy megtűrték a szigetországban az európai királyságok hajósait, de kereskedtek is velük. Sőt, néhány japán hűbérurat még a keresztény hitre is sikeresen áttérítettek azok a portugál jezsuiták, akik a szerény szerzetesi életmóddal szöges ellentétben kalmárokat megszégyenítő fényűzésben éltek ekkortájt.

A portugál misszionáriusok eleinte kiváló tolmácsnak bizonyultak a japánok és az európaiak között, azonban többen is a gyarmatosítók előfutárainak gondolták őket, így nem egy daimó lett idővel bizalmatlan velük szemben. A protestáns angolok és a velük szövetséges hollandok pedig, akik ekkoriban a katolikus portugálokkal és spanyolokkal vetélkedtek a világtengereken folyó kereskedelem monopóliumáért, olyannyira irigyek voltak az egyik irányba kínai selymet, a másik irányba japán ezüstöt szállító, megrakott portugál bárkákra, hogy nem egyszer megtámadták és kifosztották őket.

Ebben a puskaporos hangulatban keveredik el Japánba egy angol navigátor, John Blackthorne. Nem beszéli a szamurájok nyelvét, viszont engesztelhetetlenül gyűlöli a portugálokat, és nem akar kivert kutyaként meghalni a világ végén.

A sógun sorozat egyik nagy fegyverténye, hogy a nézőnek semmit sem kell tudnia a fentebb felvázolt történelmi háttérről, mert a szereplők mindent elmagyaráznak az első két részben, ráadásul mindezt különösebb erőlködés és szájbarágás nélkül teszik meg. Blackthorne (vagy ahogy a japánok nevezik: Andzsin) ugyanúgy nem tud semmit a feudális Japán történelméről és kultúrájáról, ahogy az egyszeri néző sem túrta fel a Wikipediát, mielőtt leült volna a Disney+ elé. Így az angol navigátor a lehető legtökéletesebb választás egy olyan történet főszereplőjének, ahol két, gyökeresen eltérően fejlődő civilizáció találkozik, és csap össze minden pillanatban – ha nem is fegyverekkel, de szavak és mozdulatok tekintetében mindenképpen.

A Japánban mosdatlan, rühös barbárként kezelt, protestáns angol Blackhtorne-t egyszerre riasztja és nyűgözi le a szigetország vad szépsége. Bár kezdetben egy kalap alá veszi, és vérgőzös vadembereknek véli a hűséges talpnyalókkal körülvett hadurakat, ahogy halad előre az izgalmas sztori, idővel felfedezi bennük az olyan egyetemes erényeket is, mint a becsület, a hűség, az emberség és a bajtársiasság.

Blackthorne pont amiatt ideális főhőse tehát A sógun sorozatnak, mert a nézőkkel egyszerre ismeri meg Japán legmocskosabb börtöneit és legszebb palotáit,

miután kiderül, hogy a korábbi hajóútjai alkalmával jó pár disznóságot megtudott a japánokkal látszólag mindig mézesmázos portugálokról. Hősünk hamarosan azon kapja magát, hogy a régensek közti titkos árnyékháborúk és a későbbi egyre nyíltabb harcok egyik kulcsfigurája. Eközben egyre nagyobb bajt hoz a saját fejére azzal, hogy közeli viszonyba kerül a mellé kirendelt tolmáccsal, Mariko úrnővel, a portugál hittérítőknél tanult, keresztény hitre áttért szamurájfeleséggel (akit a Halálos iramban 9-ben is szereplő, japán felmenőkkel rendelkező új-zélandi énekesnő, Anna Sawai alakít).

Az már kezdettől fogva világos volt, hogy a Hollywoodban is sikeres sztárkarriert befutó Hiroyuki Sanada főnyeremény lesz a megértő és tisztességes, de a borotvaéles katanájával számtalan életet kioltó, a könyörületességet gyakran hírből sem ismerő, Japán fényes jövőjét mindennek elé helyező Toranaga daimjó szerepében.

Az viszont erősen kétséges volt a számomra, hogy Cosmo Jarvis tud-e ugyanolyan jó Blackthorne lenni, mint amilyen Richard Chamberlain volt az 1980-as Sógunban. Elvégre hiába rázza ki Hiroyuki Sanada kisujjból a kevély japán földesúr szerepét, ha Andzsin-szant egy hiteltelen kókler alakítja, akkor megette a fene az egész remake-et.

Cosmo Jarvis viszont már az első részben fényesen bebizonyítja, hogy bár köszönő viszonyban sincs a karaktere a Chamberlain-féle Blackthorne-nal, aki a  pokol tornácán is kifogástalan gentleman volt, képes elvinni a hátán az egész sorozatot

Igaz, hogy az ő Andzsin-szanja legalább annyira konok és morgós, mint amilyen Tom Hardy volt a Tabu című sorozatban, de ennek ellenére tud szerethető karakter lenni, akinek a sorsáért hajlandó epizódról epizódra izgulni a néző.

Bitang jó sorozatot forgatott a félpucér Tom Hardy és Chaplin unokája

Aki imádta a Dickens-regények bűnös-szutykos Londonját és Az Álmosvölgy legendáját, az a Tabut is szeretni fogja.

Tovább

A sógunt tehát bátran ajánljuk mindazoknak, akik szerették James Clavell bestseller regényét és Richard Chamberlain tévésorozatát. De azok is bátran tegyenek vele egy próbát, akiknek eddig kimaradt a feudális Japánba keveredő angol hajós története, vagy épp élnek-halnak a szép díszletek között felvett, kosztümös történelmi kalandfilmekért.

Ítélet: 8/10

A sógun a Disney+ kínálatában érhető el. Jelenleg 2 epizód van fenn, de minden héten érkezni fog egy új rész az április 23-i fináléig bezárólag.