Sokan dicsérik, sokkal jobb filmekhez hasonlítják a korrupt kisvárosi zsarukkal összeakaszkodó volt tengerészgyalogos történetét, pedig kissé vérszegény darabról van szó – bár furcsa módon erről nem feltétlenül a készítők tehetnek.
Az okos ember Reachereként emlegetik a Netflixen jelenleg a lejátszási lista élén tanyázó Rebel Ridge–et, és első látásra valóban sok a hasonlóság, de említhetjük a nagy klasszikus Rambót (1982) is, csakhogy minden hasonlóság annak tudható be, hogy az a történet önmagában is egy műfaj, amelyben a háborúból hazatérő, egy rokonát vagy barátját meglátogató veterán a helyi kiskirályokkal kerül szembe, de egymaga rendet vág a kisvárosban. Minden „izmos” színész csinált ilyet Jean-Claude Van Damme-tól Dwayne Johnsonig, és pontosan ez történik Jeremy Saulnier író-rendező filmjében is, se több, se kevesebb, de ettől még nem biztos, hogy rögtön seggre kell ülni.
A film körüli felhajtás persze részben Saulnier személyének szól, ő a Blue Ruin, a Tartsd bent a sötétséget és főleg a Green Room című munkáival komoly elismerést vívott ki, hiszen – Taylor Sheridanhez hasonlóan – egyszerre tudott társadalmi problémákról beszélni és izgalmas akciót tálalni, jó sok erőszakkal.
A Rebel Ridge is egy kisváros, Shelby Springs széteséséről szól:
ide érkezik hősünk, a volt tengerészgyalogos Terry Richmond (Aaron Pierre), de már a bevezetőúton egy kis „baleset” történik vele. Autójával elsodorja egy rendőrjárőr, aki ezek után úgy tesz, mintha Terry előle menekült volna, majd letartóztatja, és a táskáját átkutatva egy köteg pénzre bukkan, amit rögtön el is tesz. Az összeg Terry unokatestvére óvadéka lett volna, akit szintén a helyi zsaruk tartóztattak le, és aki, mivel egy fontos ügyben volt szemtanú, a saját érdekében nem kerülhetett (volna) börtönbe.
Innen persze jöhetne a gyorsan eszkalálódó konfliktus és a vérfürdő – csakhogy nem jön. Tengerészgyalogosunk, tudván, hogy egy egész kisvárosnyi korrupt zsaruval áll szemben, élükön Sandy Burnne rendőrfőnökkel (Don Johnson), előrántja katonai tudástárának filmes szempontból mindenképpen legmeglepőbb eszközét, a taktikai visszavonulást.
Ez meglepő fordulat egy akciófilmben, de a Rebel Ridge jelentős része pont erről szól:
alkukról, visszakozásról, újratárgyalt, majd megszegett alkukról, újabb ajánlatokról, amit persze többször is átír a tény, hogy egy sarokba szorított Summer nevű bírósági dolgozó (AnnaSophia Robb) közben a maga harcát vívja a zsarukkal. Eközben kiderül, hogy a haldokló kisvárost valójában a rendőri korrupció tartja életben az elkobzott pénzekkel és óvadékokkal, ami persze mit sem változtat a végkifejleten, mert mégiscsak egy akciófilmről van szó, hiába feledkeznek meg erről többször is.
Az alkotók mentségére szólva, volt egy komoly hátráltató körülmény. Terry szerepét eredetileg John Boyega kapta meg, akivel le is forgatták nagyjából a film felét, amikor összeugrott a rendezővel és távozott. Felteszem, a felvett anyagok között számos akciójelenet is volt, amit aztán a pótlásként érkező Aaron Pierre-rel már nem volt pénz felvenni,
hiszen így is egy kisebb vagyon ment el arra, hogy gyakorlatilag újrakezdjék a filmet.
Pierre egyébként nem volt rossz választás, az eddig csak A látogató című filmben látott színész a furcsán trimmelt bajuszkája ellenére is magabiztos jelenléttel bír a vásznon, meglepően szürke szemeiben van valami nyugtalanító, a már emlegetett sok alkudozás, tárgyalás, visszavonulás pedig részben azért működik a cselekmény szempontjából, mert az általa eljátszott visszafogottság és önfegyelem alatt érezhetően forrnak az indulatok.
A rosszfiút játszó Don Johnson persze rutinos vén róka, az ingujjából rázza ki a szerepet, igaz, nem is tesz hozzá semmit. Nála izgalmasabb AnnaSophia Robb egy viszonylag jól megírt szerepben, de mindez nem teszi kiemelkedővé a különben tisztességesen megírt, épkézláb történettel és szereplőgárdával megáldott, alapjáraton mégis teljesen átlagos filmet, amihez járhatott volna egy kicsit jobb, élénkebb látványvilág is. A Rebel Ridge pont az a fajta film, ami elég jó ahhoz, hogy kitűnjön a Netflix heti kínálatából, és pár napig listavezető legyen, hogy aztán később teljesen el is feledkezzünk róla. Az viszont esélyes, hogy Aaron Pierre-ről hallani fogunk még, ahogy az is, hogy Jeremy Saulnier készít majd ennél jobb filmeket is. Pláne akkor, ha menet közben nem lép le a főszereplője.
Értékelés: 7/10
