Úgy tűnt, Zack Snyder egy elképesztően látványos és izgalmas filmet hoz össze az év végére a Netflixnek, de ebből csak a látványos igaz, saját Star Wars-univerzumának első darabja ugyanis rém egyszerűre sikerült.
Nyilván minden ambiciózus fiatal amerikai saját Star Wars-filmet szeretne csinálni, mert az annyira menő. Zack Snyder is ilyen lelkes, nagyravágyó rendező volt, és az évtizedek alatt nem mondott le erről az álmáról. Pedig mondták neki, hogy mondjon le róla, talán azért, mert jót akartak neki, de persze inkább azért, mert nem akartak neki pénzt adni arra, amiről lehetett tudni, hogy nem lesz jó. Zack azonban kapott még egy lehetőséget az élettől, pontosabban a Netflixtől, akik adtak neki paripát és fegyvert, de főleg pénzt, hogy megcsinálhassa saját Star Wars-filmjét, ami nem Star Wars-film, de tök olyan, csak Rebel Moon – 1. rész: A tűz gyermeke a címe, és azért első rész, mert Zack nagyban gondolkodik, saját majdnem-Star Wars-univerzumban.
Tévedés ne essék, nem írtuk le előre a Rebel Moont, mert a film papíron nem hangzott rosszul, az előzetesek jól néztek ki, Snyder előző netflixes munkája, A halottak hadserege (2021) pedig nagyon szórakoztató volt, és tőle szokatlan módon még némi humort is tartalmazott. Mivel ezerszer elmondták, azt is tudtuk, hogy a rendező hozott anyagból (is) dolgozott, nevezetesen a Star Wars-filmek mellett Akira Kuroszava klasszikusából, A hét szamurájból (1954). Merthogy egy falut kell megmenteni a rátámadó gonoszoktól, akik a Szülőbolygó nevű kegyetlen hatalom küldöttei, és lázadókat üldöznek, a falutól csak gabonát követelnek, de mivel gonoszok,
pusztán szórakozásból erőszakoskodnak.
Még szerencse, hogy valamiért köztük él a sokat hallgató Kora (Sofia Boutella) nevű lány, aki egykor a Szülőbolygó katonája volt, és aki két perc alatt lerendezi a nemi erőszakra készülő katonákat. Csakhogy ezzel veszélybe sodorja a falut, így ő meg az egyik bamba tekintetű földműves (Michiel Huisman) elindulnak, hogy harcosokat toborozzanak a falu megvédésére. Mondjuk el is menekülhettek volna az itt lakók, de akkor nincs film!
Kora és a földműves el is jutnak egy koszos kisvárosba, ahol egy még koszosabb űrcsehóban megismerkednek egy jóképű, vagány pilótával, aki csempészésből él, a neve pedig Han Solo. Ja nem, a neve Kai (Charlie Hunnam), és segít nekik a legjobb harcosok toborzásában,
A harcosok között van egy lány (Doona Bae) lézerkardokkal – pardon, izzó kardokkal -, egy kigyúrt barbár (Staz Nair), egy alkoholista egykori tábornok (Djimon Hounsou), meg egy festett arcú lázadó egy nagy baltával, akit ezért is hívnak Véresbárdúnak (Ray Fisher), de akad beszélő robot is, és ennél többet a rendező sem bajlódott azzal, hogy kibontsa az egyéniségüket, mert Snyder az csinálja, amit úgy szeret csinálni: lassított akciójeleneteket sok robbanással és fegyverropogással.
Zack Snyder sokban hasonlít Michael Bayre, ő is szereti az egyszerű történeteket sok pirotechnikával és meztelen férfi felsőtestekkel, de ő nagyon szeret stilizálni, lehetőleg valamiféle klasszikus történelmi köntösbe öltöztetve szereplőit. Szeret historizálni a lelkem, azt így mondják, lássuk is, hogyan csinálja. A falu, amit MUSZÁJ megvédeni, tisztára viking, bár ír népzenére buliznak, a neve viszont holland vagy inkább búr, a Szülőbolygó tisztviselői többnyire a görög-római mitológiából vették nevüket, az algonosz Noble (Ed Skrein) egy az egyben náci, a főgonosz régens, Balisariust viszont a legragyogóbb bizánci hadvezérről nevezték el, magyar átiratban Belizárról, de még Nagy Sándort is megidézik. A filmbeli fekete repülő lényt ugyanis a makedón uralkodó legendás lováról, Bukephalosról mintázta Snyder, aki mindig is szeretett volna egy Nagy Sándor-filmet csinálni – talán a Netflixnél sikerül is neki.
És ez a film jól példázza, mi a beépített hibalehetőség a Netflix-produkciók esetében.
A sokat szidott nagy stúdiórendszerben ezer ember figyel arra, hogy a produkció valóban minőségi szórakoztatást nyújtson, a forgatókönyv pedig szintén ezer kézen megy át, hogy ne legyen olyan bután leegyszerűsített, mint például a Rebel Moon esetében, hogy életszerű párbeszédeket kapjunk és legalább kicsit árnyalt karaktereket.
Mert ez a film nagy baja, hogy minden csak oda van dobva az asztalra, Snyder pedig úgy gondolta, hogy mivel kész, jól ismert elemekből dolgozik, felesleges azzal bíbelődnie, hogy ki is dolgozza őket. Gyanítom, őt a filmkészítésnek ez a része nem is érdekli annyira, őt a mítoszok érdeklik, és saját mitológiát akar építeni a saját, színes, izmos és rendkívül fotogén félisteneivel, akik a levegőben repülve tüzelnek vagy suhintanak pengéjükkel. Ami persze tök jól mutat és korábban már be is jött neki, most nem. Pedig Sofia Boutellában egy remek hősnőre talált, és a profi táncosból lett algériai-francia színésznő fizikailag is hozza azt, ami a karakterébe kódolva van, a született harcost, Charlie Hunnam pedig egy szikrányi játékosságot és kreativitást hoz a karakterébe – a színészek közül gyakorlatilag egyetlenként. Ha csak rajtuk múlik, lehetett volna ebből egy jó film is – ha nem egy pár oldalas vázlatot használnak forgatókönyvként, és ha a látvány nem szorította volna háttérbe a történetmesélést.
Értékelés: 6/10
