Tényleg, de a García! című spanyol akció-/kémsorozat nem csak ezért jobb az alapjául szolgáló, magyarul is olvasható képregénynél. Készülj fel James Bond hispán, francóista, a hatvanas évekből korunk Madridjába pottyantott verziójára!
A spanyol Santiago García – Luis Bustos alkotópáros a háromrészes (magyarul ebből egyelőre kettő olvasható) García! című képregényében helyesen ismerte fel, hogy James Bond gyakorlatilag egy elpusztíthatatlan szuperhősnek feleltethető meg, így a népszerű titkos ügynök figurát megbolondították kicsit a II. világháború után elterjedt, szuperkatonák kikísérletezéséről szóló mendemondákkal,
és az egészet az amerikai/brit/nemzetközi politikai helyzetnél cseppet sem kevésbé izgalmas spanyol történelmi kulisszák közé helyezték.
Azzal a csavarral, hogy az eredetileg 1961-ben tevékenykedő címszereplő titokzatos körülmények között történő lefagyasztását követően napjainkban tér magához, és kisebbfajta kulturális sokk éri a modern körülmények és a megváltozott szokások miatt. A spanyol Bondnak, azaz Garcíának ráadásul a múltban és a jelenben is volt/van egy-egy társa, ami egy további műfaj, a buddy movie megcsavarására is kiváló lehetőséget ad. A jelenben ugyanis a hibernációból magához térő főhőst egy fiatal újságíró lány karolja fel, aki több szálon is alaposan belekeveredik a szuperkatona valódi identitását, illetve a régi és aktuális tevékenységét érintő eseményekbe.
Azt pedig a képregényfüzeteken alapuló sorozat alkotói, Sara Antuña és Carlos de Pando ismerték fel helyesen, hogy a García–Bustos duó (előbbi az író, utóbbi az illusztrátor) eredeti művének kiváló ugyan az alapötlete és nagyon jók a figurái, ahogy a címszereplő világában felbukkanó, már említett „anakronizmusok” is nagyon szórakoztatóak, a rajzok között pedig van néhány szebb kompozíció (elsősorban a merész szögből ábrázolt emlékművek és épületek), és az Elesettek Völgye szimbolikus használata is remek, de valójában nem egy túl jól megírt anyag.
Nincs benne semmi meglepetés, mivel szinte minden fordulat kiderül csaknem azonnal, de mindenképpen maximum egy lapozásnyi idővel később.
A sorozatverzió alkotói így kivettek belőle mindent, ami tényleg jó – és megírták jobban.
Az HBO Maxra október 28-án felkerült első két epizód alapján a kisképernyős García! tempója emiatt nem lett lassabb, hiszen ugyanúgy egy pörgős akció-/kémsorozatról van szó, csak sokkal kidolgozottabb az eredetinél.
Antuña és De Pando elidőznek olyan részleteken is, amelyeket García és Bustos nem tartottak fontosnak: részleteiben mutatják be például a címszereplőt foglalkoztató szervezet működését, és a képregényben csak sebtében felvillantott szerelmi szálat is (nem, szerencsére nem García és az Antonia nevű újságíró lány szeretnek egymásba) aprólékosan kidolgozzák több flashbackjelenetben. Emellett ügyesebben szövik a többi cselekményszálat is, így tényleg valódi meglepetést szerez egy-egy olyan fordulat, amit a képregény nem alapozott meg, csupán bemutatott.
Ehhez hasonlóan az eredeti mű ügyesen felskiccelt, de egydimenziósan hagyott karakterei is kidolgozottabbak a szériában. A szokatlan buddy movie mindkét tagja (Francisco Ortiz, illetve Veki Velilla alakításában) több időt kap a bemutatkozásra, és nemcsak papírízű dialógusok jutnak nekik, hanem több szellemes párbeszéd és közös jelenet is,
A sorozatból például sokkal jobban átjön az a párhuzam, hogy miközben Antoniának az a helyzet szokatlan és félelmetes, amelybe botcsinálta nyomozása során kerül, addig Garcíának az, hogy egy fiatal és szó szerint egészen más világból származó lánnyal kell bandáznia – egyebek mellett a szobájában aludnia vagy a szekrényében bujkálnia. Talán a széria alkotópárosának női tagja miatt jóval plasztikusabban jelenik meg az is, hogy
itt a főhősnő személyében egy hús-vér nőről van szó:
a képregényben ugyanis Antonia csak nőnek volt megírva, de ugyanennyi erővel lehetett volna férfi is, hiszen az alkotók nem fordítottak túl sok gondot a részletekre. Itt azonban, anélkül, hogy tolakodóvá válna, nagyon is hangsúlyosan ábrázolják, hogy a két főhős egyike nő. Nagyon jó ötlet volt például az eredetiben még férfiként szerepelt idősebb kollégát, aki tanácsokkal segít Antoniának, átírni nőre, de a női összetartás apróbb megnyilvánulásai is nagyon szépek a műben (lásd például az együttérző pultos nőt).
Ezzel szemben viszont ami kicsit sok, az a Bond-párhuzamok erőltetése. A főcímben még elég dögös a 007-es grafikai stílusának a megidézése, de az, hogy a kütyük mellett még egy Q-t (vagy hát egy neki megfeleltethető figurát) is raktak a Garcíába, már erőltetett egy kicsit. Egy ilyen premisszával a mű nyilvánvalóan nem az eredetiségével akar kitűnni, hanem azzal, milyen kreatívan és újszerűen használja a régi sablonokat, és ez a rész pont nem sikerült túl kifinomultra. De a sorozatnak még van négy epizódja szépíteni, szóval ebből még akármi is kisülhet. A nyitány mindenesetre biztató, és a Q-val kapcsolatos gikszert leszámítva nagyon rendben van, ahogy az öniróniát és az önreflexiót használják. Csak így tovább!
