Amennyiben Friderikusz Sándort tekintjük „a hazai televíziózás királyának”, akkor Vitray Tamást alighanem az „istencsászár” kategóriába kellene tennünk. A két tévés legenda – egykori tanítvány és mester – évtizedeken keresztül szóba sem állt egymással, szinte csak a sajtón keresztül kiáltottak kígyót-békát a másikra. Vitáikról lényegében folyamatosan beszámolt a bulvársajtó a nyilvános tévészékházas megalázásoktól kezdve az egymás műsoraiból való szándékos kihagyásokon át a füstbe ment közös könyv tervéig. Épp ezért volt mindenki számára meglepő, hogy Vitray két évvel ezelőtt pont a Friderikusz Podcastban jelentette be egy igen kellemes hangulatú életútinterjú végén: nem áll többet a nyilvánosság elé, visszavonul.

Amikor Friderikusz rákérdezett a döntés okára, a legendás sportriporter ennyit válaszolt:

Csak.

Később azért részletezte:

Holnap elkezdem a 90. életévemet. Nem köll! Nem versenyzek, ez nem távfutás és nem távúszás. Nem akarok a híres aggastyán lenni, aki még a 90. életévében is mutatkozik. (...) Nem akarok a kamera előtt szerepelni már.

Tény, hogy valóban nem szerepelt azóta a kamerák előtt, 90 évesen azonban úgy érezte: a kamerák mögött bizony még akad tennivalója.

Vitray Tamás ugyanis gondolt egyet, és megkereste Nádor Magda operaénekesnőt, akivel utoljára 28 évvel ezelőtt, 1995-ben beszélgetett a Töltsön velem egy órát! című műsorában.

A majd' 30 évvel későbbi nagy találkozás egy egyszerre felkavaró és lélekemelő riportfilm lett, amelyről túlzás nélkül kijelenthető, hogy Vitray egyik legjobb tévés munkája, gazdag életművének méltó megkoronázása. A 90 évesen is vérprofi tévés ugyanis – legjobb tanítványával, Friderikusz Sándorral ellentétben – nem úgy kérdezgeti az interjúalanyát, hogy ő maga is látszódjon a képen egy karosszékben ülve, és a néző hallja minden kérdését.

Vitray ehelyett most csendben, a háttérből irányította a beszélgetés fonalát, a kérdéseit pedig utólag ki is vágta – mindössze egyetlen alkalommal, a felkonfban szólal meg. Így Nádor Magda lényegében saját maga meséli el az egész életét, annak minden örömével és szomorúságával együtt, a szakmai mennybe menetelétől kezdve egészen a legpokolibb magánéleti gondokig.

A néző pedig könnyes szemmel álmélkodik, hogy te atya úristen, Nádor Magdát hányszor és mennyire megrángatta az élet, de ez a csodálatos nő mindiannyiszor talpra állt, és kétszeres erőbedobással tette a dolgát, legyen az az éneklés, a tanítás vagy az idősgondozás.

Nádor Magda ugyanis egy szegény sorban élő családból, számos testi-lelki abúzust elszenvedve lett kirívó tehetségének és kiváló tanárainak hála ünnepelt operaénekesnő, akit fénykorában nemcsak idehaza, de Drezdában, Milánóban, Londonban, Stuttgartban, Berlinben, Bécsben, Münchenben, Párizsban, Rómában és a Vatikánban is állva tapsolt a közönség, a nagy nevű direktorok pedig szinte versengtek a kegyeiért. De nem akarunk jelen cikkünkben semmit sem elspoilerezni, elrontva ezzel a nézői élményt – íme maga a műsor:

Vitray Tamás Magda című riportfilmje tehát április 7-én debütált Friderikusz Sándor podcast csatornáján. Azóta már 203 587 megtekintésnél jár, 8200-nál is több like-ot kapott. Tonnaszámra záporoznak rá a kommentek, és nemcsak az egykori Nádor Magda-tanítványoktól, vagy a fanatikus Friderikusz-rajongóktól (akiket még az sem érdekel, hogy nemrégiben maga a bálványuk kiflitolvajozta le őket, amiért ingyen nézik a podcasteket a YouTube-on), hanem olyanoktól is, akik talán ha egyszer voltak operában egész életükben, amikor kötelező volt megnézni a Bánk bánt az egész osztálynak...

És pont ebben rejlik a 90 éves Vitray zsenialitása: kiváló riporteri érzékkel választott ki egy hallatlanul izgalmas karrierutat bejáró, abszolút kameraképes, a számos megpróbáltatás után is példamutató életet élő interjúalanyt.

Nem csoda ezek után, hogy százasával sorakoznak a videó alatt az ilyen és ehhez hasonló kommentek:

• „Hát igen, Vitray munkája más dimenzióban pengeti a lelkünk húrjait. Régi iskola, de van mit tanulni, mesterséges intelligencia ide, youtuberek oda. Kérdezés művészete. Gyakorlatilag végig párás szemmel és tátott szájjal néztem ezt az alkotást.”
• „Hálás köszönet! Könnyekkel küszködve néztem, hallgattam végig ezt a csodálatos élettörténetet. Azt gondolom, hogy Magdát a mai este mindannyian a szívünkbe zártuk. Nagyszerű lélek, EMBER! Köszönet Vitray Tamásnak és Friderikusz Sándornak!”
• „Uramisten! Végig arra gondoltam, hogy micsoda kincs ez a Hölgy! Egy angyal a földön. Én is megölelném! Örülök, hogy a riportfilm által megismerhettem. Szép, hogy Sándor hátralépett és átengedte a műsorát Vitray Tamás filmjének. Gratulálok!”
• „Összeszorult torokkal, könnyekkel hallgattuk végig ezt a csodás történetet. Nagyon hálásak vagyunk, hogy megismerhettük a Művésznő életét. Nagyon köszönjük Vitray Tamásnak, hogy ilyen megindító életút tanúi lehettünk.”
• „A Friderikusz podcast olyan lett, mint egy gazdag talaj, amire süt 366 ezer ember figyelmének napfénye. Egymás után sorjáznak ki belőle az utóbbi évek legfontosabb beszélgetései.”

Ha a túlcsordult érzelmeket és a pátoszt lehántjuk, talán az utolsó komment mondja ki az igazságot: a Friderikusz Podcast minőségben és tartalomban is felnőtt mostanra a klasszikus formátumú tévécsatornák mellé.