A Ted Lasso készítői által jegyzett, sötét humorral átszőtt sorozat története egy letépett kar körül forog, amelynek gazdáját egy kirúgott rendőr igyekszik megtalálni – akit Vince Vaughn alakít, és mivel így újra nyomozhat, nyilván nem siet a dologgal.
Vince Vaughn nem tartozik a legszimpatikusabb színészek közé. Egyrészt azért, mert lusta, rendszerint olyan szerepeket választ, amiben semmit sem kell csinálnia, csak közepes vígjátékokban önmagát adnia egy kanapén ülve, másrészt azért, mert köztudott róla, hogy gyakran megy a forgatásokra másnaposan, felkészületlenül, nehezen jön ki a színésztársaival, kivéve, ha a haverjaival játszik, ami elég gyakori.
Ezt persze ő is tudja magáról, és azt is, mit mondanak róla,
így néha mással is próbálkozik. Ilyen volt az elmúlt évek egyik legbrutálisabb félrecastingolását produkáló A fegyvertelen katona (2016), ahol egy kemény kiképzőőrmestert alakított, de egy percig sem volt meggyőző, vagy a borzalmas magyar című Büntető ököl (2017), ahol viszont tényleg jó volt. És jó a Rossz majom című APPLE TV+ sorozatban is, amelyben egy vicces, de ugyanakkor irritáló, mindenbe és mindenkibe belekötő zsarut alakít Floridában, és végre nem akar jó fejnek látszani.
Van az a típusú ember, én is ismerek párat, akinek remek humora van, nagyon vicces, de a vicceit mindig mások kárára süti el. Ilyen Andrew Yancy is, a bukott nyomozó, akit a sorozat elején még csak felfüggesztenek, majd kirúgnak, végül lefokoznak éttermi minőségellenőrnek
– mindezt természetesen a nagy pofája miatt.
Amikor egy turista egy leszakított kart talál horgászás közben, kollégái Yancyre sózzák a feladatot, hogy szállítsa el a legközelebbi hullaházba, és ezzel gyakorlatilag rá is szakad a ház. Megjelenik a nem túl meggyőzően gyászoló özvegy (Meredith Hagner), majd egy sor gyanús figura, és egyre több embernek esik baja. Naná, hogy Yancy szagot fog, és bár már nem zsaru, nyomozni kezd, amiben az a talpraesett – és csinos – kórboncnok (Natalie Martinez) siet a segítségére, akire először akarta rásózni a talált kart. Persze Floridában, ahol nyüzsögnek a különcök, őrültek és közveszélyes idióták, elég veszélyes szaglászni.
Eközben egy picit arrébb, Floridával átellenben, a Bahamákon egy jóképű fiatal srác (Ronald Peet) arra ébred, hogy ki akarják lakoltatni az idilli tengerparti kunyhójából. A helyi vudu papnőhöz (Jodie Turner-Smith) fordul, hogy átokkal szabadítsa meg a piszkos módszerekkel operáló amerikai befektetőtől (Rob Delaney), aki történetesen a hamar vigasztalódó özvegy új pasija – a két szál tehát összeér, a háttérben sötét titkok lapulnak,
és igen, egy majom is szerepel a történetben.
Meg egy háromlábú őz, egy döglött mosómedve, egy darázsfészek és még sok minden más. Merthogy a Carl Hiaasen regénye alapján készült Rossz majom, amelynek a showrunnere az a Bill Lawrence akinek többek között a Ted Lassót (2020) köszönhetjük, nem a feszes történetmesélésre hajt, hanem a hangulatteremtésre, és ezzel nincs semmi baj.
A hangulatot pedig Vince Vaughn hozza, egy mindig kellemetlenkedő, sorra rossz döntéseket hozó, vicces, de rendszerint kivételesen a saját kárára poénkodó karakterként, aki szinte minden megszólalásával új ellenségeket szerez – de persze magával az üggyel kapcsolatban mindig jók megérzései. Ez egy jól felépített, szórakoztató karakter, és ezek után talán nem meglepő, ha tudjuk,
Vaughn a sorozat executive producere is volt,
vagyis minden – művészi vagy anyagi – döntés az ő kezében volt. Írjuk a javára, hogy nem akart saját magából mindenáron gáncs nélküli lovagot csinálni – igaz, az elég hiteltelen is lett volna –, és azt is, hogy ezúttal nem volt lusta. Nem a kanapéról dolgozik, rohan, verekszik, izzad, megdolgozik a pénzéért, miközben sorra hozza magát olyan helyzetbe, ahol rendre kiderül, hiába van rendszerint igaza, ha közben egy pöcs. Például csak úgy, pusztán genyóságból agyonszívatja a szomszéd házat eladni készülő ingatlanost.
A Bahamákon játszódó szál már kevésbé működik, részben azért, mert, bár ugyanolyan lassan halad, mint a másik, az ott főszereplő Ronald Peet teljesen érdektelen, gyakorlatilag nincs mimikája, nem játszik, csak flegmán mászkál ide-oda, másrészt ott
nincs annyi érdekes karakter, a vudu papnőt leszámítva.
Neki persze van kisugárzása, Jodie Turner-Smith (Star Wars: Az akolitus) pedig ural minden jelenetet, amiben feltűnik – még akkor is, ha az adott jelenettel egy centit sem halad előre a cselekmény. A 10 epizódból álló szériának nagyjából a felénél tartunk – az APPLE TV+ gyötrő lassúsággal, csak minden szerdán rak fel új részt –, így még ebből is lehet valami, mert a már a legelején „megrendelt” átoknak minden forgatókönyvírói logika szerint előbb-utóbb hatnia kell.
Addig pedig ott van főhősünk nem mindig komolyan vehető önromboló ámokfutása, egy kibontakozó románc a hullaházban – bár van egy kissé random barátnő a cseppet sem öregedő Michelle Monaghan személyében –, egy jó adag rendőri korrupció, egy régi, testületen belüli rivalizálással meghintve. Vagyis sok minden történhet még, és akkor még a majomról nem is beszéltünk, aki/ami többször is gazdát cserél, és akiről/amiről néha kiderül, hogy nagyon is képben van az eseményeket illetően – és nem is rossz majom. És ha már floridai sorozat egy volt zsaruval a főszerepben, ez sokkal jobban sikerült, mint az Edgar Ramirez főszereplésével készült netflixes A floridai férfi.
Értékelés: 7/10
