Kiemelt rezidens társulatként indította az új évadot a Pintér Béla és Társulata az újjáalakult Átriumban. További négy csapattal fogott össze, hogy megpróbálja életben tartani a budai színházat. Rozgonyi-Kulcsár Viktória szakmai vezetővel menedzsmenti gondolkodásról, kidőlő csontvázakról és átmeneti egy évről beszélgettünk.

A „művészeti ízlésnevezőt” megtalálva, menedzsmenti gondolkodással működteti tovább az Átriumot a Füge Produkció, a Pintér Béla és Társulata, az Orlai Produkció, a Dumaszínház és a Delta Produkció – meséli Rozgonyi-Kulcsár Viktória. A szakmai vezető, aki emellett a Jurányi Ház ügyvezető elnöke, már mindegyik társulattal dolgozott együtt, és tudta, hogy közös nyelvet beszélnek. Az is együttes vállalásuk, hogy a Pintér Béla és Társulata kiemelt rezidens csapat legyen itt akár havi 20 előadással. Már az új bemutatóját is ide készíti az író-rendező-színész: az  Idegen test premierje október 12-én lesz.

Rozgonyi-Kulcsár Viktória
Fotó: Futár Kata

A fennmaradó időn osztozik majd a többi társulat, és alkalomadtán egyéb projektet is befogadnak. Az Egy életem-produkció Grecsó Krisztián estjével szintén az Átriumban fut majd. Ez a produkció pont beleillik abba, amit a magyar kortárs szöveg – stand up-vonalról gondolnak a működtetők, és kigazdálkodhatónak tartják a költségét is. De például a Margit-negyedben zenei programokat létrehozó Hangvető is szeretné kipróbálni a helyet.

A Dumaszínház játszott már a Margit körúton, így az itteni fellépésük nem új keletű. Az Orlai Produkció tavasszal érkezik egy bemutatóval, és az is lehet, hogy a rétegszínházi produkciók közül egyet-egyet átvisz a Jurányiból a nagyobb térbe. A Delta a jól ismert operabeavató-sorozat újabb részeivel érkezik Budára. Mivel a Füge az üzemeltetést vállalta első körben, egyelőre nem gondolkodik programban. A tervek szerint pár éven belül közös előadásokat is létrehozhatnak a csapatok, legyen az Pintér Béla-Orlai koprodukció vagy Duma-Delta.

Az Átriumot korábban működtető Kultúrbrigád a támogatás hiányát panaszolta, ezért döntött úgy, bezárja itt a színházát. Az új ötös máshogy áll hozzá: mivel alapvetően produkciós szervezetként működik, nagyszínházzal versenyző előadást nem fog bemutatni. (Befogadni befogad, ha a projekt kifizeti a bérleti díjat.) A független színháznak ugyanis nincs fenntartója és állami támogatása, lehetetlen küldetés kigazdálkodni az előadás bekerülési költségét ­– hatalmas színészgárdával és kőszínházakban megszokott létszámú háttérstábbal. Nem lehet olyan magasan tartani a jegyárat, hogy az ne tűnjön vállalhatatlannak.

Próbalehetőséget sem nagyon kapnak az itt játszók, kész előadással kell érkezniük. Ahhoz, hogy rentábilis legyen az Átrium, folyamatosan működnie kell a színháznak. Nem úgy, mint a Jurányiban, ahol misszió a tehetséggondozás, és inkubátorházként nem nagy gond, ha időbe telik, míg kiforr a produkció.

Rozgonyi-Kulcsár Viktória a befogadó színházi profilt jól ismeri, ez lesz a Margit körúti teátrum működésének alappillére. Ha támogatja majd az Átriumot az önkormányzat, nyernek pályázatokon, sokan adják nekik az adójuk 1%-át, érkezik támogatás a magán vagy üzleti szektorból, akkor azzal könnyíthetőek a befogadási feltételek. De a mindennapokat abból kell tervezni, ami biztosan bejön a pénztárba. A fellépőknek nem határozzák meg, konkrétan milyen jegyárakkal dolgozzanak, csak egy viszonylag tág „tól-ig” keretet javasoltak nekik.

A kezdet persze nem könnyű. A Füge Produkció, amely az üzemeltetést vállalta, most szembesül a szekrényekből kihulló csontvázakkal. A teljes áramellátás, a színpadi lámpapark és a hangrendszer is fejlesztésre vár, valamint a színházterem akusztikáján is dolgozniuk kell, hogy az igényeknek megfelelővé varázsolják az Átriumot, és az idejáró nézők az eddig megszokott minőséget kapják meg. A szakmai vezető azt hitte, kicsit könnyebb lesz, mint amikor egy iskolából építettek színházat, a Jurányit. De úgy tűnik, ez ugyanolyan nagy falat; sok a feladat – a poroltóktól a homlokzati kreatívokon át a műszaki beruházásokig.

Rozgonyi-Kulcsár Viktória a tulajdonosok egy részével régóta kapcsolatban áll, már 12 éve, az Átrium nyitásakor is kikérték a véleményét, hogy milyen csapatot fogadjanak be. A szakember már akkor Pintér Béláékat javasolta, és ez az elgondolása 12 évvel később sem változott. Az egyik legismertebb független társulatnak ideális a hely mérete, és jól illeszkedik a repertoárjához is. Ráadásul meg tudja tölteni estéről estére a 350 fős nézőteret. Mellettük jól elférnek a menedzsmenti szemlélettel működő független alkotók.

Rozgonyi-Kulcsár Viktória bevallja, egyáltalán nem gondolta és tervezte, hogy ő lesz az Átrium motorja, bőven elég feladatot ad neki a Füge és a Jurányi Ház vezetése. De egy személyi változás miatt kénytelen volt az üzemeltetői oldalra átlépni a Margit körúton. Nem akarta cserben hagyni a projektet és a partnereket, ezért azt vállalta, egy év alatt megpróbál felállítani egy rendszert, hogy önálló lábra állhasson a befogadó színház. Azaz az évadban igyekszik kinevelni az utánpótlást.

A Kultúrbrigád előadásait több helyen kell keresnünk

Az Átrium korábbi bérlője, a Kultúrbrigád szétszórta több színházban az előadásait. Legtöbb produkcióját a RAM ArT Színházban és a Jurányi Házban találjuk; a 450. előadásnál járó Őrült nők ketrecét például a RAM-ban, a Mentőcsónakkal közös Szociopolyt, amely már 430-nál többször ment, a Jurányiban. A félelem megeszi a lelket című produkciót az Örkény Színházban, A bogyósgyümölcs kertész fiát és az Anya csak egy van-t a Muzikumban, Az öldöklés istenét pedig az UP Rendezvénytérben kell keresnünk.