1. Ugyanaz rendezte Az istenek a fejükre esteket, mint a Sivatagi show-t. Mindkét film óriási népszerűségre tett szert világszerte – Magyarországon különösen nagy kultusznak örvendenek. A rendező mindkét esetben a Dél-Afrikai Köztársaságban született Jamie Uys volt, aki az apartheid rendszere miatt életbe léptetett nem hivatalos nemzetközi embargó miatt Az istenek a fejükre esteket kénytelen volt botswanai filmként eladni külföldre, annak ellenére, hogy teljes egészében a dél-afrikai kormányzat pénzéből finanszírozták.

2. A főszereplő mindössze 2000 dollárt kapott, pedig a film világszerte 200 millió dollárt kaszált. Más források szerint még ennél is kevesebbet, 300 dollárt adtak neki készpénzben, amit ő elszórt a szélben, mert nem értette a bankjegyek lényegét. A Xi nevű kíváncsi busmant alakító, namíbiai születésű Nǃxau ǂToma egyébként sosem volt képzett színész, ő maga is egy busman farmer volt, aki sosem járt az otthona (a ma már Namíbiához tartozó Tsumkwe) közvetlen környékén túl, és a stáb érkezése előtt összesen háromszor látott fehér embert. Épp ezért volt tökéletes Xi szerepére, akinek a törzse talál egy kólásüveget, amit egy felettük elhaladó repülőgépből dobtak ki. A busmanokat lenyűgözi a tárgy formája, és a sokoldalúsága: lehet vele kalapálni, tésztát nyújtani és zenélni. Ám az üveg népszerűségének ára van: a busmanok között felüti a fejét az addig teljesen ismeretlen féltékenység és gyűlölet, mely veszélyezteti életük megszokott harmóniáját. Xi meg van győződve arról, hogy az üveg gonosz erővel rendelkezik. Elvállalja, hogy megszabadul tőle, és nekivág a szavannának...

3. A film és a folytatásai egy csapásra nemzetközi sztárt csináltak Nǃxauból. A folytatásban való szerepléséért már közel 500 000 dollárt tudott kialkudni, Jamie Uys rendező pedig adott még további 20 000 dollárt, valamint havi járadékot kapott a filmesektől egészen a 2003-as haláláig. Nǃxau törzsi kultúrája azonban nem a mi értékrendünk szerint kezelte az anyagi javakat, a színésznek sokáig nem is volt semmiféle tanult pénzügyi ismerete. A filmforgatásból szerzett jövedelmének egy részét végül arra fordította, hogy téglaházat épített a családjának, ahová bevezették a vizet és a villanyt is. Vett emellett egy használt autót is, később viszont felfogadott inkább egy sofőrt, mivel nem volt kedve megtanulni vezetni.

4. A rendező csupa fiatal filmessel forgatott a sivatagban. A kevesebb mint 30 fős stáb többnyire a húszas éveikben járó férfiakból állt. Arra a kérdésre, hogy miért alkalmazott csupa újoncot, Jamie Uys rendező később azt mondta:

Mert ők még azt csinálják, amit mondok.

5. A rendező majdnem meghalt a forgatáson. Jamie Uys és a csapata hónapokon keresztül, napi 14-18 órás műszakban, szabadnapok nélkül dolgozott. A megfeszített tempónak sajnos meg is lett az ára: az utómunka során a rendező szívrohamot kapott. Végül egy Hollywoodból szalajtott vágóasszisztenst fogadtak fel, hogy segítsen Uysnak a munkában, amíg ő lábadozik.

6. Több országban is támadták a filmet a törzsi sztereotípiák ábrázolása miatt. Máshol amiatt írtak róla negatív kritikákat a bemutatója után, mert elbagatellizálta a dél-afrikai apartheidet és diszkriminációt. Az Amerikai Egyesült Államokban például apartheid ellenes csoportok tüntettek a film ellen, Trinidad és Tobagóban pedig röviddel a bemutató után be is tiltották, miután rasszista alkotásnak lett kikiáltva.

Londonban is csak egy hétig vetítették a West Enden, mivel a moziforgalmazó az apartheid-ellenes tüntetők nyomására kénytlen volt levenni a műsorról.

7. Kaliforniában viszont rekordhosszú ideig vetítették a filmet. A kaliforniai Cupertino város Oaks Theaters mozijában 532 egymást követő napon keresztül volt műsoron Az istenek a fejükre estek. Ezzel a film magáénak tudhatja a leghosszabb megszakítás nélkül vetített alkotás rekordját is Észak-Kaliforniában. Ráadásul csak azért nem vetítették tovább, mert a filmtekercsek a sok forgástól tönkrementek, és a nagy részük kiégett, a csere pedig túlságosan drága volt a filmszínháznak.

8. Mit írt Az istenek a fejükre estekről a korabeli magyar sajtó? A patinás Filmvilág magazinban 1985-ben jelent meg egy rövidebb cikk a filmről a híres-hírhedt Láttuk még rovatban, Hegyi Gyula tollából. Az összehasonlítás a Sivatagi show-val itt is előkerült:

Ezúttal a Kalahari sivatag más élőlényeivel: az ott élő emberekkel ismerkedhetünk meg. S mivel, némiképp öntelten, úgy hisszük, hogy az emberi fajról elég sokat tudunk már, a sivatagi komédia e fejezetében a szórakoztatás kiütéses győzelmet arat az ismeretterjesztés felett. A sivatagban bóklászó, üzletelő, misszióra törekvő, szerelmeskedő és szerencsétlenkedő emberek kalandjait számos eredeti és számtalan, másoktól átvett filmes geg élénkíti, s még a jó öreg érzelgősség is becsorog egykét jelenetbe. Ilyen szempontból az állati Show kétségkívül jobb volt: meglehet persze, ha ugyanannyi állat-filmet láttunk volna eddig, mint human love story-t, akkor árnyaltabban fogalmaznánk.

9. Rekordnézettsége volt a magyar mozikban a filmnek. Szintén a Filmvilág írt arról 1991-ben, hogy Az istenek a fejükre estek nálunk is nagyon népszerű volt, főleg ami a második részt illeti. Simándi Júlia A misszionáriusok nem a piacon vannak című cikkében Csorna Béla, a MOKÉP munkatársa így fogalmazott a hazai nézőszámokkal kapcsolatban:

Ma már szó sincs egymilliós nézőszámról. Az amerikai kommersz el tudja érni az öt-hatszázezret, és ez akkor már üzletileg is sikernek számít. A mi filmjeink közül Az istenek a fejükre estek második része például elérte ezt a számot. Vagy a 9 és fél hét. A rendőrsztori folytatódik, az Emmanuelle I–II., A harapás, Legénybúcsú... Teljesen világos, hogy kénytelenek vagyunk felvenni a kesztyűt és akárhonnan, bármi áron olyan filmeket szerezni, amikkel versenyhelyzetbe kerülhetünk. Ebben az új politikai szituációban szeretek úgy fogalmazni, hogy van egy bizonyos állami vagyon, amit ránk bíztak, amivel jól kell tudnunk sáfárkodni. Nem azért fizetnek ma már bennünket, hogy szovjet filmeket forgalmazzunk, hanem azért, hogy ez a ránk bízott állami vagyon gyarapodjon.

10. Később még háromszor a fejükre estek az istenek. Az 1980-as Az istenek a fejükre esteket 1989-ben követte a folytatás, Az istenek a fejükre estek 2. A franchise 1993-ban bővült ki Az istenek a fejükre estek 3. - Egy busman Hongkongban című újabb résszel, ami már Jamie Uys nélkül készült el, majd 1994-ben került mozikba a negyedik rész, Az Istenek a fejükre estek Kínában is címmel. Boet Troskie producer azonban úgy vélte, hogy csak az első két film része a franchise-nak, minden későbbi alkotás, ami már az ő közreműködése nélkül készült, „istentelen hamisítvány”.