25 éves lett a PORT.hu! A '90-es éveket felidéző cikksorozatunkban az elmúlt hetekben többek között azt mutattuk meg, milyen tévésorozatok elé telepedhetett le esténként az egész család a PORT.hu alapításának évében, 1995-ben (ekkoriban ment többek között a Baywatch, az X-akták, a Magnum és a Família Kft. is), és milyen sok márkanevet sulykoltak belénk az akkori reklámok a Szomszédok vagy a Dallas előtt és után (Denimtől a Domestosig, Calgontól a Coccolinóig). Mostani összeállításunk azokat a régi, közönségkedvenc tévés vetélkedőket veszi lajstromba, amelyek közül jelen sorok írója egyetlen egyet sem szalasztott el megnézni 1995-ben. Mivel az emlékezet gyakran űz tréfát az emberrel, különösen ha a retróláz és a nosztalgia jegyében mereng az ember a múlton, hatalmas segítség volt a cikk megírásakor az MTVA kiváló digitális sajtóarchívuma, ahol többek között elérhető a Rádió- és Televízióújság összes száma az 1957 és 2007 közötti időszakból (így derült ki például az a szomorú tény is, hogy 1995-ben sajnos már nem ment a tévében Rózsa György Bűvös hatosa, Dévényi Tibor Elektor Kalandora, valamint Palik László és Héder Barna Ötödölője). Jelen cikkünknek egyébként a nosztalgikus Port25-évforduló mellett az is aktualitást ad, hogy nemrég bombaként robbant a hír: visszatér a képernyőre a Szerencsekerék (igaz, Gajdos Tamás vagy Klausmann Viktor helyett Kasza Tibivel)!

1. Szerencsekerék

Aligha van bármi csodálkozni való azon, hogy Kasza Tibivel hamarosan feltámad minden idők egyik legnépszerűbb tévés vetélkedője, hiszen a Szerencsekerék nálunk is nagy sikerrel futott hétfőnként 18:30-kor a tévében 1993-tól egészen 2001-ig (majd főnixmadárként feltámadva még 2011-ben és 2012-ben is). Ezalatt az idő alatt a játék számos műsorvezetőt elfogyasztott, miközben maga a nyereményekért való kerékpörgetés és az akasztófa-játékhoz hasonló betűtippelgetés semmit sem változott. Gajdos Tamást és Klausmann Viktort először Vízy András váltotta, majd Árpa Attila, Prokopp Dóra és Szulák Andrea is kipróbálhatta magát házigazdaként. A Szerencsekerék egyébként egy licencelt játék, amelynek az alapja az Egyesült Államokban 1975 óta máig nagy sikerrel futó Wheel of Fortune, amit valószínűleg azért volt kénytelen megvenni a Magyar Televízió 1993-ban, mert Vágó István számos kultikus vetélkedőinek egyike, az 1989 és 1993 között leadott Kerékbár túlságosan is hasonlított rá... A magyar verzió legismertebb jelenete kétség kívül az azóta mémmé vált Tudja, hol szeret a cápa mondat, amit ma már alighanem sokkal többen ismernek és használnak, mint a valódi megfejtést, a Tudja, hol szorít a cipő szólásmondást.

2. Zsákbamacska

Ha kedd, ha szerda: Zsákbamacska!

A mai napig emlegetem a kollégáimnak ezt a mondatot, ami az 1994 és 1995 között minden kedden és szerdán 18:30-as kezdettel jelentkező, vidám tippjáték szlogenje volt: minden adás végén így köszönt el a mindig elegáns és vidám Rózsa György. No meg persze a lelkesen tapsoló közönség is, akik közül a házigazda maga választotta ki a legmókásabb nevű vagy öltözékű játékosjelölteket. A műsor vicc- és izgalomfaktorát lényegében az adta, hogy játékosoknak a játékvezető kezében lobogtatott, színes borítékok közül kellett választania, ám ezekben nemcsak 99 ezer forintos kétszemélyes ibizai luxusút lapulhatott (ami azért igencsak nagy dolognak számított a rendszerváltás után, amikor egy évtizeddel korábban csak a kiváltságos kevesek utazhattak Nyugatra!), hanem bizony a játék kabalája, a fekete macska is, amit citromdíjként vihetett haza plüssfigura képében a pórul járt versenyző. Mindenki kedvenc Rózsa Gyurija persze végig tudta, melyik boríték mit rejt. Így igen sokszor megjátszott keménységgel alkudozott, és zakózsebből előrántott készpénzkötegeket lobogtatva győzködte a hiszékeny játékost, hogy még véletlenül se a 2-es színpad mögött lévő, mesés álomutat nyerje meg a kék borítékkal, hanem pirossal a papírmasé parasztház alá rejtett, tizedannyit se érő Fenyő Miki-cédét...

3. Mindent vagy semmit

A Vágó István és Brunner Márta nevével összeforrt népszerű vetélkedő 1993 és 1999 között futott a tévében – de ezt bárki kapásból rávágná(!), hiszen a kvízprofesszor válltöméses zakója, vagy az olyan tárgynyeremények, mint a személyi hívó vagy a színarany telefonkártya azonnal képbe helyez bárkit, hogy a hurráoptimista '90-es évek Magyarországán járunk. A műsor sikere leginkább annak volt köszönhető, hogy Vágó zseniális agyafúrtsággal mixelt benne össze két népszerű, ám idehaza totálisan ismeretlen amerikai kvízműsort, a Jeopardy!-t és a Sale of the Century-t. Előbbiből a jól ismert sokképernyős elrendezést, és a frappáns nevű témaköröket vette át, egyre nehezebb, de egyre több pontot érő fejtörőkkel. Utóbbi műsorból pedig azt az izgalomfokozó faktort vette kölcsön, hogy a győztes játékosnak az adás végén mindig döntenie kellett: vagy elkölti az addigi pontjait megannyi mesés tárgynyereményre, vagy visszatér a következő részben is, és ha ott is győz, majd megint visszajön, és megint győz, a végén övé lehet az álomautó is.

4. Kérdezz! Felelek

Miközben Rózsa György egy vidám varietébohóc, Vágó István pedig az ország celeb-kvízprofesszora volt (és mindketten szinte belefulladtak a műsorukat elöntő céges logók és termékelhelyezések áradatába), addig Egri János egy kifogástalan modorú úriemberként vitte tovább még a tarka zakós '90-es években is a klasszikus műveltségi tévévetélkedők lángját. Legendás műsora, a Kérdezz! Felelek 1991 és 1997 között futott, hol délután, hol a 18:30-as kora esti sávban. A játékosoknak vicces és furmányos állítások alapján kellett kitalálni egy-egy élőlényt, személyt, helyet vagy tárgyat, lehetőleg úgy, hogy ez minél kevesebb állítás felolvasásából összejöjjön (a „horoszkóp” például olyanokat állított magáról, hogy „Övemen állatok díszlenek”, Ikreim vannak”, „Divatba jöttem”). Bár a Kérdezz! Felelek sosem volt annyira pörgős, mint a Szerencsekerék, és emlékeim szerint olyan drága luxusutazásokat sem lehetett vele nyerni, mint a Zsákbamacskában vagy a Mindent vagy semmitben, de az egészen biztos, hogy amíg műsoron volt, mindenki letelepedett a tévé elé, aki kedvelte Egri János korábbi kvízműsorait (Elmebajnokság, Melyiket a 3 közül? Lehet egy kérdéssel több? stb.) A Szerencsekerékhez valamint a Mindent vagy semmithez hasonlóan egyébként ez is megjelent anno társasjáték formában, otthoni használatra.

5. Játék határok nélkül

Ha létezett olyan tévéműsor a '90-es években, amit a nézők még a Szerencsekeréknél és a Mindent vagy semmitnél is jobban vártak, akkor az a Játék határok nélkül volt. A testvéremet és engem például semmivel sem lehetett kirobbantani az Orion tévénk elől, ha arról volt szó, hogy megint színes hacukákban botladoznak a svájci, cseh, walesi, görög, olasz, portugál és magyar játékosok a szívatósabbnál szívatósabb ügyességi feladatokban. A külföldön akkor már nagy népszerűségnek örvendő Jeux Sans Frontières című vetélkedősorozatba mi, magyarok ugyan csak 1993-ban csatlakoztunk be, de még évekkel később is hihetetlenül izgalmas volt nézni, ahogy a tarka pizsamába bújt játékosok mókás és otromba habszivacs jelmezeket magukra húzva belepottyannak egy liánról vagy csúszdáról az úszómedencébe!

6. Füstölgő füst-ölő

Nemcsak most, de régen is divat volt szidni a Magyar Televíziót, hogy ókonzervatív nézeteket vall, és még a friss, nyugati műsorminták nyomán legyártott produkciókat is naftalinszagú (vagy pont ellenkezőleg: infantilis) módon csomagolja be a hazai közönségnek. A bárgyú hirdetésekkel teli Napkeltét (lásd: „A lenyugvó napnak is van ereje!”) vagy a late night show-t meghonosító Friderikusz Sándor lehetetlen színű zakóit elnézve egyáltalán nem alaptalan az efféle sommás ítélet. Ám tegyük hozzá rögtön azt is, hogy az MTV szórakoztató főosztályán a '80-as és a '90-es években újító szellemű magazinműsorok garmadája készült! Készítőik állhatatos munkával mutatták be, milyen fontos és korszakalkotó technológiai vívmány az a furmányos masina, amit számítógépnek hívnak, no és persze azt, hogy egyáltalán nem ördögtől való dolog, ha a gyerek egész nap a videójátékok előtt görnyed (vagy ahogy anyukám mondta ekkoriban: számítózik)! A '80-as években első sorban Kiss Donát készített számítástechnikát népszerűsítő műsorokat (Mi és a számítógép, Tv-Basic tanfolyam és társai) a '90-es években pedig szép sorban jött a Nintendót promózó Elektor Kalandor Dévényi Tibi bácsival, a Sega Megadrive-ot bemutató Szegasztok (a nézőknek háttal ülő, nyegle műsorvezetővel, Martinnal), a személyi számítógépekkel foglalkozó PC ABC, és így tovább.

Ezzel párhuzamosan már a '80-as években elindult a diadalútja egy furcsa hibridnek, az ún. betelefonálós számítógépes játékoknak, amelyeknek olyan jeles képviselőit láthattuk szilveszterenként, mint a BUMM vagy az Egy perc terc (ezekről itt és itt emlékeztünk meg). Idővel az is lehetővé vált, hogy a betelefonáló játékos győzelme ne a tévéstúdióban ülő operátor reakcióidején múljon (ő nyomta meg ugyanis a gombot számítógépén, amikor a néző felkiáltott, hogy Most!), hanem maga a játékos irányíthassa a játékot, kurzorbillentyűként használva a telefonkészülék nyomógombjait... Ez a „káprázatos technika” hívta életre személyes kedvencemet, az 1995-ben szombat reggelenként 9:10-kor jelentkező Füstölgő füst-ölőt, ami az MTV sajátos Frankenstein-szörnyszülöttje volt. Az első pillantásra az 1994-es Heretic kicsi, savanyú, magyar klónjának tűnő játékban látszólag egy szokványos fantasy világ labirintusában kellett lovagokkal, sárkányokkal, falból kicsapódó csapdákkal megküzdenünk. Viszont egy bizarr csavar miatt Sumák Tubáknak hívott cigarettaembereket(!!!) kellett lelődözni, és a tetemük helyén megjelenő gyümölcsöket(!!!) felszedni – a Füstölgő füst-ölő ugyanis az edukáció jegyében a dohányzásmentes életmódot volt hivatott népszerűsíteni a fiatalok körében, a játék főszponzora pedig az 576 Kbyte magazin mellett egy gyümölcsnagykereskedés volt (a műsorvezető Fodor Gábor nem azonos sem a politikus Fodor Gáborral, sem a politológus G. Fodor Gáborral)...