Alain Delon 1975-ös krimije egy 1956-ban kivégzett hírhedt francia gengszter megtörtént bűntettein alapult, és az őt elfogó nyomozó memoárja volt a forgatókönyv alapja.
1. A Zsarutörténet is könyvadaptáció
1947 szeptemberében egy előkelő párizsi szórakozóhely csendjét hirtelen fegyveres támadók verik fel. A tettes Émile Buisson, az elmegyógyintézetből megszökött hidegvérű rablógyilkos, aki már a második világháborúban is dörzsölt gengszternek számított. A kiemelten fontos bűnüggyel Roger Borniche-t bízzák meg (őt alakítja a filmben Alain Delon), aki még csak nemrég került a rendőrség kötelékébe, és bizonyítani szeretne. Számára ez lehetne a nagy fogás, az ígéretes esély, hogy körzeti vezetővé nevezzék ki, és végre feleségül vehesse szerelmét, Catherine-t...
Az 1975-ös krimi érdekessége, hogy igaz történeten, Roger Borniche felügyelő 1973-ban kiadott emlékiratain alapul.
2. Émile Buisson tényleg az egyik legveszélyesebb bűnöző volt a francia kriminológia történetében
A Zsarutörténet nemcsak könyvadaptáció, hanem a megtörtént esetek alapján készült filmek listáján is ott a helye. Buisson ugyanis a periratok szerint 36 gyilkosságot, valamint több fegyveres rablást követett el bűntársaival, amiért a bíróság előbb életfogytiglanra, majd halálra ítélte. 1956. február 28-án egy párizsi börtönben nyaktilóval végezték ki, Borniche és nyomozótársai pedig rangos kitüntetéseket kaptak személyes bátorságukért, amiért több évnyi felderítő munkával, valóban filmvászonra kívánkozó információgyűjtések, zsarolások és rajtaütések sorával leleplezték és felszámolták Buisson bandáját. A valós személyek a filmben mind a saját nevükön vagy kissé megmásított, de hasonló csengésű neveken szerepelnek.
3. Majdnem kútba esett a filmforgatás már a legelején
Émile Buisson testvére ugyanis eleinte egyáltalán nem értett egyet azzal, hogy a fivéréről nagyszabású mozifilm készüljön. Alain Delon viszont nagyon le akarta forgatni ezt a krimit, ezért személyesen is találkozott Jean Baptiste Buissonnal, és
akkora összegről állított ki neki csekket, ami láttán már Buisson sem tiltakozott tovább.
4. Jean-Baptiste Buisson az őt alakító színésszel is találkozott
Jean-Baptiste Buisson nemcsak Alain Delonnal kvaterkázott, de találkozott a filmben őt alakító André Pousse-szal is. Ráadásul nem is akárhol: Pousse elegáns párizsi éttermében, a Le Napoléon Chaix-ban, ahová Buisson az egyik régi barátja, Auguste Le Breton (híres regényíró, aki elsősorban a francia alvilágról írt könyveivel lett ismert) társaságában érkezett meg.
5. André Pousse majdnem kimaradt a filmből
Kevesen múlott, hogy Jean-Baptiste Buisson és André Pousse éttermi találkozása meg se történjen. A Zsarutörténet rendezője, Jacques Deray ugyanis hallani sem akart arról, hogy Pousse kapja meg a hírhedt gengszter testvérének szerepét, pedig három jó barátja is őt javasolta neki. Amikor közölte a döntését a színésszel, Pousse nagyon megsértődött, és magának Alain Delonnak kellett kibékítenie őket, majd ezután személyesen rábeszélnie a rendezőt, hogy mégiscsak Pousse lesz a legjobb választás Jean-Baptiste Buisson szerepére.
6. Mit írt a Zsarutörténetről anno a Filmvilág?
A patinás moziipari szaklap 1986/04-es száma egy hosszabb esszét közölt Bikácsy Gergelytől Hidegtál, sok késsel – Bűnügyi film francia módon címmel. Ebben a szerző így emlegette a Zsarutörténetet:
...néhány csendes jelenete igazán kísérteties: Trintignant, ahogy gyanútlanul, civilruhás rendőrök gyűrűjében ücsörög egy étteremben; Delon, még Trintignant-nál is „eszköztelenebbül”. A helyszínrajz mindvégig álságosán semmitmondó, szürke, kispolgári volt, az utcák, a belsők, minden: talán ebből adódott a film feszültsége. Deray manapság az első számú bűnügyi film-iparos, a legjobb, legtisztesebb színvonalon.
