A film, ami simán megbukott mindenhol, ahol nem Nagy Feró szinkronizálta a főszereplőt. Ford Fairlane, a “rock'n'roll detektív” egy mocskos szájú, hímsoviniszta seggfej, ám a karakter akkora karikatúrája ennek a típusnak, hogy még ma is szórakoztató.
Ha iszol, vezess!
- Nézd, ez Ford Fairlane!
- A nagymenő.
- Mister rock'n'roll detektív.
- Még egy kávéscsésze fülét sem találja meg.
- Hát ti kik vagytok? Fasz és szopó ugye? Melyikőtök, melyik, mi? Vezettek még ma este? Igen? Akkor ajánlom a szerpentint, főleg a kanyarokat. Na tűnés!
Johnny Crunch bókol
Zuzu Petals. Szóval remélem… Nem! Tudom, hogy megtalálod, hiszen te vagy a legjobb. Ilyen fickók minden bokorban teremnek.
Booty Time
- Anus, mi bassza a csőrét, mi? Miért rühell ennyire?
- Hogy miért rühellem? Na, találja ki. Két szó: Diszkó Expressz.
- Diszkó Expressz? Hol él maga, az őskorban?! Az a kutyaütő banda már rég kifulladt, ha nem tudná. Nézze, Anus! Volt az a kislemezük, az a szar kislemezük, és azt akarták, hogy reklámozzam, amikor újságíró voltam.
- A Booty Time.
- Az, a Booty Time. Az énekesükkel, azzal a fehér Van McCoyn utánzattal, aki 15 centis sarkú cipőben lépett fel. Olyan volt, úgy nézett ki...
- Mint én.
- Azt akartam mondani, olyan volt, mint egy nagy rakás szar, de inkább olyan, mint maga.
Ilyen a popszakma
- Maga nincs tisztában azzal, hogy a mi cégünk ebből a puhapöcsből egy platinalemezes sztárt fog csinálni, akitől elélveznek a tizenéves kiscsajok. Pedig maga igazán tudhatná, hogy a popszakmában sok minden fontosabb, mint maga a zene. Azt a legjobb kikapcsolni. Ajánlom helyette Stravinskyt és Wagnert.
- Én meg ajánlom a Smith & Wessont.
“Zuzuval társalogni olyan volt,
mint sajtreszelővel rejszolni: enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas.”
Ford, a műkritikus
A macska muzikálisabban vernyákol dugás közben, mint ez.
Szerelmi vallomás
Nézd, Jazz, elegem van a menő klubbokból, a menő kocsikból, a menő csajokból. Elegem volt a sok jóból. Téged akarlak!
A tételmondat
Eszem-faszom megáll!
