Következzék néhány gengszterfilm-klasszikus a 90-esekből, melyek magyar változata a szinkronnak köszönhetően túlszárnyalta az eredetit.
Casino
Martin Scorsese egyik főművében összesen 422-ször hangzik el a „fuck” szaporítóképző, ezzel pedig minden idők 9. legtrágárabb filmjévé avanzsált. Nem mellesleg a rendező édesanyja, Catherine Scorsese - aki a frenetikus vegyesbolti jelenetben fennhangon sérelmezi a mocskos beszédet – a valóságban is kiborult a Casino dialógusain. A magyar szövegért felelős Speier Dávidnak pedig brillíroznia kellett a röpködő lófüttyök dzsungelében, hogy B@zmegország polgárai büszkék legyenek az interpretációra. A feladatot sikerrel vette, a makulátlan magyar változathoz pedig a klasszikus(!) szinkron is hozzájárult. Szakácsi Sándor – aki képes volt komplett Steven Seagal-filmeket élvezhetővé tenni – telitalálatnak bizonyult Robert De Niro magyar hangjaként, Harsányi Gábor pedig 110 százalékban azonosult Joe Pesci gengszterkarakterével. Orgánumán a diabolikus törpe, Nicky Santoro számtalan mondata a fülünkbe égett, de leginkább talán ez a leheletfinom figyelmeztetés:
Holnap ott leszek, majd meglátod, Husi, b@zmeg!
Nagymenők
A Nagymenőkhöz öt (!) szinkronvariáció is készült, ezekből talán a legismertebb a Reviczky Gábor, Forgács Péter és Józsa Imre-féle 2004-es változat. Ez utóbbi valóban minőségire sikeredett, a „hogy érted azt, hogy jópofa”-jelenettől ma is ránk tör a pártállami gyomorideg a Józsa – Forgács páros dialógusát hallgatva. De talán még ennél is bravúrosabb a 2002-es szinkron, melyben Robert De Niro Trokán Péter, Ray Liotta pedig Széles László hangján szólalt meg. Joe Pesci agresszívkismalac-figuráját pedig Maros Gábor kapta el tökéletesen, akinek köszönhetően duplán éreztünk részvétet Billy Bats (magyar hangja Szersén Gyula) iránt, mikor Tommy DeVito elgázolt szarvasnak nézte, és anyja késével átfazonírozta őt.
Szemtől szemben
Bizonyára nem csak nekünk szúrt szemet anno Al Pacino túltolt játéka Michael Mann 1995-ös alapvetésében. A ripacskodás azonban nagyon is tudatos húzás volt részéről, ugyanis azt az érzetet akarta kelteni, hogy az általa megformált fanatikus zsaru, Vincent Hanna olykor némi varázsporral is fokozza munkabírását. Egykori állandó szinkronhangja, Végvári Tamás pedig olyannyira meggyőzően idomult a kvázi kokainoperetteket rögtönző nyomozóhoz, hogy még Pacino önnön orgánumát is sikerült túlszárnyalnia. És bár a Szemtől szemben tőrőlmetszett akciófilm, a mozi egyik csúcspontja az éttermi beszélgetés Hanna és a bandavezér Neil McCauley között. Ez utóbbiban ütközik csak ki igazán, mennyire passzol Kulka János a hideg profi karakteréhez. (Ennek köszönhetően pedig a hírhedt kompúter-jelenetről is hajlamosak vagyunk megfeledkezni, noha az évek alatt ez is kultikussá érett.)
Ponyvaregény
Talán egy háromkötetes értekezés is kevés lenne ahhoz, hogy részletesen kifejtsük, miért szeretjük a Ponyvaregényt. Ám szállóige-gyűjtemény jellegét, illetve a fenomenális fordítást mindenképpen az elsők között említenénk meg: szinte nincs olyan élethelyzet, melyben ne ugrana be egy klasszikus idézet a 90-es évek egyik legnagyobb gengszterfilm-klasszikusából. Megkockáztatjuk, hogy a 90-es évek generációja az Ezekiel 25:17-es passzust sokkal inkább tudná felidézni Schéry András, mint Károli Gáspár interpretációjában. A magyar szöveg mellett pedig a szinkron is halhatatlannak bizonyult: Für Anikó és Uma Thurman itt alkottak elsőként elválaszthatatlan párost, de Kránitz Lajos sorai („hallod, mit beszélek, bunkó fiú?"), Mácsai Pál („rablótámadás, senki ne mozduljon!”), Vándor Éva („ha valamelyik p…afejű megmozdul…”) és Balázsi Gyula („de ne legyen több baj, hülyegyerekek!") orgánuma is dobhártyánkba égett. És persze legfőképp Gáti Oszkáré, akinek köszönhetően a „hogy mi?” kérdésre azóta is egyféle módon vágunk vissza, környezetünk legmélyebb bánatára.
Csak egy kis pánik / Még egy kis pánik
Reviczky Gábor elsőként az 1994-es Frankenstein-adaptációban szinkronizálta Robert De Nirót, majd az évtized második felében aztán óhatatlanul összefonódott karaktereivel. Mi azonban akkor zártuk a leginkább a szívünkbe őt, amikor pánikbeteg gengszterfőnökként így fakadt ki pszichiáterének, miután az megosztotta vele az ödipális konfliktus eredettörténetét:
Köcsög görögök!
A Billy Crystal által alakított Sobel doktor pedig legalább ennyire szórakoztatónak bizonyult Szombathy Gyula jóvoltából, amikor ekképp próbálta elkerülni, hogy házát átmeneti fegyintézetté nyilvánítsák:
A fiam kutyát sem tarthat, vigyem haza Paul Vittit?
