80 éve, 1942. szeptember 17-én született Szentesen Untermüller László, akiből Ujréti László néven lett Jászai Mari-díjas színművész. A legtöbben persze alighanem Terence Hill állandó szinkronhangjaként ismerik őt Magyarországon. Ujréti 1965-ben végezte el Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd egy évig a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1967 óta a József Attila Színház tagja, 2008-tól örökös tagja. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét.

Ahogy azt már számos alkalommal megírtuk itt a PORT.hu hasábjain, előfordul, hogy egy film sokkal jobb szinkronosan, mint eredeti nyelven. A Bud Spencer–Terence Hill-filmek bizonyára kivétel nélkül nagy-nagy szeretettel készülhettek, mert a magyar szöveg sziporkázik, és a színészek is igencsak odatették magukat. Ujréti hangja idővel olyannyira hozzánőtt ezekhez a filmekhez, hogy például a Szuperzsaru, amelyben a tavaly elhunyt, szintén zseniális szinkronszínész Szersén Gyula volt Terence Hill magyar hangja, egyszerűen nem működik. Mintha a másik, nem olyan ismerős, nem annyira kedves hang (elvégre Szersén többnyire kőkemény zsarukat és maffiózókat szinkronizált) elvenne a könnyed akciókomédiák műfajába tartozó Terence Hill-filmek bájából... A 80 éves Ujréti László tiszteletére tehát elevenítsük most fel a 8 legemlékezetesebb Terence Hill-idézetet!

1. Különben dühbe jövünk (1974)

Ujréti László egy interjúban úgy emlékezett vissza, 1980-81 környékén hívták először Terence Hillt szinkronizálni „egy gyerekfilmhez”. Ez volt a Különben dühbe jövünk című klasszikus, ami 1977-ben még csak felirattal volt látható a magyar mozikban, a szinkronos verziót 1982 karácsonyán vetítette le a Magyar Televízió – a Bud Spencer–Terence Hill-filmek ünnepek alatti kötelező áradata alighanem ekkor indult el...

A Különben dühbe jövünkben hangzott el egy legendás mondat egy olyan nemes párviadalról, amelyben a mai napig szeretnek megmérkőzni egymással a Bud Spencer–Terence Hill-rajongók az éves találkozóikon:

– Mit szólnál egy sör-virsli versenyhez?
– Hogy, mihez?
– Sör-virsli versenyhez. Esszük a virslit, isszuk a sört, akibe nem fér több, az fizet. És az veszít.

2. Az ördög jobb és bal keze (1970)

Vannak olyan Bud Spencer- és Terence Hill-rajongók, akik a pofonosztó duó korai westernjeit nem tartják annyira szórakoztatónak, mint a modern korban játszódó, vicces krimijeiket. Ebben alighanem az is közrejátszott, hogy a legendás páros '60-as és a '70-es években készült, korai vadnyugati filmjeit csak évekkel azután kezdte el vetíteni a MOKÉP és a Magyar Televízió, hogy a Különben dühbe jövünk és az ...és megint dühbe jövünk óriási sikert aratott a nézők körében a '80-as években. Az ördög jobb és bal keze például majdnem 20 év késéssel, 1988-ban jutott el hozzánk – ráadásul a „korábbi” Bud Spencer–Terence Hill-filmekhez képest meglepően csúnyán beszéltek benne a szokatlanul koszos, leharcolt fizimiskájú hőseink.

– Beláthatod, hogy amikor vén ribancnak nevezte a mamánkat...
– Tán nem ribanc?
– De. De vénnek nem vén!

3. Morcos misszionáriusok (1974)

Ezt a filmet a MOKÉP eredetileg Morcos misszionáriusokként jelentette meg 1992-ben VHS-kazettán, egy évvel később, 1993-ban viszont már furcsa mód Fordítsd oda a másik orcádat is címmel vetítette le a Magyar Televízió. Bud Spencer és Terence Hill szinkronhangja viszont mindkét alkalommal Bujtor István és Ujréti László voltak – így szerencsére nem kaptak kaszára-kapára a feldühödött rajongók. A filmben hőseink hittérítő misszionáriusként dolgoznak a karibi szigetvilágban, de közben különféle árukkal is csencselnek, így akad néhány haragosuk, akiket móresre kell tanítaniuk. A szövegek szokás szerint fergetegesek, különösen akkor, amikor a legendás páros egymást froclizza:

– Az egyik szőke, kék szemű és olyan bárgyú képű?
– A másik meg olyan nagy, böhöm, szakállas, mint egy gorilla?
– Ilyeneket nem láttunk!

4. Bűnvadászok (1977)

Minden idők egyik legjobb félreértésen alapuló bunyós vígjátéka, ahol csibész hőseink, Kirby (Terence Hill) és Walsh (Bud Spencer) véletlenül egy rendőrőrsre törnek be, így kénytelenek egyenruhába bújni, és beállni zsarunak. A Bűnvadászok tipikusan olyan film, ami ennyi évtized elteltével sem vesztett semmit a frissességéből és a szellemességéből. Olyannyira, hogy Trence Hill itt elhangzó, egyik leghíresebb mondatát holtbiztos, hogy a mai napig is benyögi valaki, ha egy baráti társasággal kell bemenni valahová:

Rablótámadás, kezeket fel! Jobb, ha te mondod, a te hangod mélyebb.

5. ...és megint dühbe jövünk (1978)

Ennek a Bud Spencer–Terence Hill-klasszikusnak igen megtévesztő a magyar címe: azt sugallja ugyanis, hogy a film a Különben dühbe jövünk folytatása. Holott ez nem igaz, legfeljebb csak annyiban, hogy itt is a kedvenc pofonosztó párosunk alakítja a két főszereplőt, Johnny Firpót és Charlie Firpót. Bud Spencer és Terence Hill azért persze ebben a történetben is „dühbe jön”: egy álmos spanyol kisváros helyett ezúttal Miamiban verik laposra a helyi gengsztereket. A film legemlékezetesebb jelenete kétség kívül az, amikor Johnny leül pókerezni a hírhedt hamiskártyás maffiafőnökkel, Paragoulisszal, mivel ekkor hangzik el a jól ismert kínrím:

Ha kicsi a tét, a kedvem sötét. 

6. Kincs, ami nincs (1981)

Ez volt anno az első film a legendás párostól, amit anno rongyosra néztem VHS-kazettán a szolnoki Úttörőház videótermében. Az alapszituáció most is a szokásos: a két svindler főhős legszívesebben megfojtaná egymást egy kanál vízben, de a reménybeli nagy kincs (amit Kamasuka, a második világháború végéről mit sem tudó japán szamuráj őriz Pongo Pongo mesés szigetén), kényszerszövetségve tereli őket. Bud Spencer reklámszövege, a „Csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot!” nemcsak örök klasszikus lett, de pólóminta is – akárcsak Terence Hill filmvégi szavai:

Aki barátot talál, kincset talál.

7. Nyomás utána! (1983)

A Bűnvadászokhoz hasonlóan ebben a filmben is egy fatális tévedés miatt lesz nyomozó a Bud Spencer–Terence Hill-párosból – de ezt akkor sem lehet megunni, ha ezredjére adja le húsvétkor vagy karácsonykor valamelyik kereskedelmi adó. A Nyomás utána! ugyanis egy hamisítatlan James Bond-paródia, titkos főhadiszállással, csinos nőkkel, furcsa kütyükkel és egy '60-as évekbe illő, bugyuta főgonosszal, aki rakétával akarja elpusztítani az emberiséget. A film tele van csattanós parasztlengőkkel és jobbnál jobb benyögésekkel, utóbbiak egyike a „Kár érte, kiváló ügynök volt.”, amit mostanában már kémeket alakító színészek, vagy ismert rendőrök és katonák halálhíréhez is bekommentelnek az emberek a közösségi médiában.

– Lebukott egy emberünk Alaszkában.
– Kár érte.
– Kiváló ügynök volt.

8. Nincs kettő négy nélkül (1984)

Mi lehet jobb Bud Spencernél és Terence Hillnél? Természetesen két Bud Spencer és két Terence Hill! A Nincs kettő négy nélkül éppen ezért dobogós helyezett az összes létező „legjobb Bud Spencer–Terence Hill-filmek” toplistán. A történet szerint két akasztófára való zsiványnak, Gregnek (Bud Spencer) és Eliotnak (Terence Hill) dollármilliók ütik a markát, ha helyettesítenek két riói milliomost, Antonio és Bastiano Coimbra de la Coronilla y Azevedót (Bud Spencer és Terence Hill), akik életveszélyes fenyegetéseket kaptak a maffiától. A munka nem tűnik nehéznek, bár néhány probléma igen hamar felmerül: Greg és Eliot ki nem állhatja egymást, a külvilág pedig kissé elcsodálkozik, hogyan lett egyik napról a másikra az elegáns milliomosok nagyhangú, verekedős fickók, akik laposra verik a fél riói alvilágot. Vicces modoroskodásból és csattanós pofonokból tehát nincs hiánya a filmben, melynek csúcsjelenete természetesen az, amikor Terence Hill egy étteremben nyilvánosan megszégyeníti a helyi gengsztercézárt, Tangót:

Az a tény, kedves kuzin, hogy a mi kis kópénk Tangónak hívja magát a szamba országában, rögtön megvilágosítja számunkra, hogy mekkora nagy seggfej.