Folytatjuk azon gyerekműsorok bemutatását, melyek nélkül a 30-40-es korosztály körében ma ismeretlen jelenség lenne a kényszeres tikkelés, és illetve titkon jóval kevesebben szoronganának attól, hogy búvártappancsos cirkuszi törpék akarják őket betűlevesbe fojtani. Következzék újabb három produkció, mely jobban traumatizált minket kisiskolásként, mint a ránk erőltetett kantáros nadrág.
Varjúdombi mesék
Sokak számára ez volt a mesesorozatok válasza Lars Von Trierre és a biatorbágyi vasúti merényletre (a Port.hu olvasói is nagytömegben panaszkodtak erre a mesére, az előző cikk komment szekciójában). Az aktuális történetek egy öreg csősz meséin alapultak, aki elfelejtette bevenni váliumadagját, így aztán válogatott rémtörténetekkel zsibbasztotta a gyerekek agyát. Sztorizott pl. árvízkárosult kripli rókáról, kukoricacsősznek álló depressziós háromfejű sárkányról és disznóvágás elől menekülő anyakocáról. Mindehhez pedig dagadt orrú,
vizenyős szemű papírmasé figurák asszisztáltak,
akik egy antialkoholista reklámkampány részeként táncdalénekesek tucatjait terelték volna az absztinencia útjára. A pszichedelkus horrorkarakterekhez kiváló érzékkel választották ki az egérszürke hátteret, melytől az összhatás lélekemelő lett, mint egy hajnali műszak a gyártelepen, január első hétfőjén. Azért ne legyünk igazságtalanok, a Varjúdombi meséknek voltak nyilvánvaló érdemei is: ilyen volt Pethő Zsolt zenéje, mely Tarbay Ede míves szövegeivel – Bánffy György és Gálvölgyi János narrálásában – ellensúlyozták némileg a sorozatból áradó apokalipszist.
Cigánykerék
Fogalmunk nincs, ki volt az első ember, aki szórakoztatónak/viccesnek titulálta a bohócokat, de humor- és arányérzékét vélhetőleg egyszerre érte fatális bombatálálat. A 80-as években a megroggyant vasfüggönyön már átszökkentek a Muppet Show bábfigurái, így tehát lehetett némi fogalmunk arról, hogy miféle „alávaló” tartalmakkal bombázzák a dekadens nyugat ifjúságát. Ehhez képest mi megkaptuk a Cigánykerék című gyerekműsorban Kamilla, Lala és Theo bohócot, akik hétről-hétre versenyt ripacskodtak a Mikroszkóp Színpad társulatával. A különbség, hogy ez utóbbiak produkcióit – ha nem is feltétlenül értettük – alkalmanként viccesnek találtuk, előbbieknél viszont még a hétfői adásszünet hangyaháborúját is nagyobb lelkesedéssel fogadtuk. A Cigánykerékben ugyanakkor feltűntek kádári poratkákkal dúsan lakott bábfigurák is, hogy vérszegény népnevelésben részesítsék az ifjúságot, de még mindig jobban jártunk, mint amikor
az Állami Operaház táncosai jártak palotást évtizedeknek tűnő öt percen keresztül.
És akkor még nem beszéltünk arról a műsorszámról, mely sikeresebben űzte el életigenlésünket, mint a nyelvtanórák mondatelemzése: természetesen a Csepke című burleszkről van szó, mely maximális poénmentességével arra ingerelt minket, hogy felgyülemlett agressziónkat a Hugó Hami püfölésével vezessük le.
Időlabirintus
Szintén közönség kedvenc. Három kiskorú egy barlangban ráakad a Fester Addams-imitátorverseny londoni győztesére, aki szemmel láthatólag rossz bőrben van. A Rothgo nevezetű táskás szemű kisnyugdíjas közli velük, hogy megütötték a főnyereményt: egy boszorkány vadászik rá, hogy megszerezze a Nidus nevű mágikus tárgyat, a szerencsétlen kölkök pedig kénytelenek lesznek segíteni neki, ha nem akarnak asszisztálni a káoszhoz és a pusztuláshoz. Ehhez pedig az angol ifjúsági sorozat alkotói egy tíz méter átmérőjű labirintust építettek, valamint beszereztek hozzá egy füstgépet, mely még egy 1967-es Rod Steward-koncerten köhögte fel a szárazjeget. És bármily röhejesen hangzik mindez, Peter Graham Scott rendező maximalizmusa megkérdőjelezhetetlen volt – igaz ez leginkább arra irányult, hogy
fellendítse a gyerekpszichológusok rendelőjének forgalmát.
A pincesötét tónusú műtermi felvételek és a vízihullára sminkelt felnőtt karakterek mellé ő is megtalálta azt a főcímzenét, melyet egy ideális világban nemhogy gyerekműsorokban, de Ted Bundy esküvőjén sem szívesen játszottak volna le. Kár szépíteni, az Időlabirintus után tökéletesen értelmét vesztette minden szülői nagymonológ, mely „az a műsor nem neked való” fordulatot tartalmazta.
